Different ▸ Michael Clifford

10. fejezet

Allie szemszöge.

- Allie, szeretnél ma velem jönni a munkahelyemre? Segítek Luke gondozásában. - kérdezett anya.
Felkaptam a fejem. - Igen.
- Légy kész 30 perc múlva! - mondta, mire bólintottam. Felszaladtam az emeletre és gyorsan elkészültem. Épp a hajamat fésültem, mikor kinéztem az ablakon és meg láttam Michael, ahogy elhagyja a házát. Felkaptam a cipőm és leszaladtam a lépcsőn.
- 20 perc múlva indulunk, Allie! - kiabálta utánam anya, ahogy kirohantam az ajtón.
- Michael!
Megfordult egy pillanatra, de mit sem hederítve rám tovább futott. - Michael, állj meg!
- Kérlek, Allie, hagyj békén! - mondta, kifogyva a levegőből.
- Miért? - kérdeztem.
- Kérlek! - ezután elrohant, túl fáradt voltam, hogy utána menjek. Pár perccel később anya kocsija tűnt fel mellettem.
- Végeztél az üldözésével? - nevetett anya.
Megforgattam a szemem és beszálltam az autóba. - Nem értem, hogy miért kerül engem.
- Én se, de adj neki egy kis teret. Nyilván nem akar beszélni veled. - kuncogott lágyan anya. Az út a korházig csendben telt. Mindketten elfoglaltak voltunk a saját gondolatainkkal. Az enyémek Michael körül forogtak. Fogalmam sincs, hogy miért kerül. Nem tettem semmit, igaz? Aztán Luke jutott eszembe, ahogy egyre közelebb értünk a korházhoz. Vajon jól van? Hát nyilván él, csak remélem, hogy jobban lett. Szörnyű, ami történt. Senki se tudja, hogyan következhetett be. Látszólag erősnek tűntek azok a pillérek. Nagyon remélem, hogy jól van. Könnyek szöktek a szemembe, ahogy a romok alatt lévő testére gondoltam. Úgy aggódok érte. Őszintén szólva még mindig sokkba vagyok. Pár napja történt, de még mindig.
Besétáltunk a korházba, anya azt mondta először el kell intéznie valamit, de megadta Luke szoba számát. Olyan gyorsan mentem fel a lépcsőn, ahogy csak tudtam, úgy gondoltam a lift túl lassú.
Luke ébren volt és telefonozott. Egy nő - feltételezem az anyukája - ült egy széken az ablak mellett. Luke-nak az egyik karja, a bokája, az egyik lába teljesen be volt gipszelve, egy merevítő volt a csuklóján, az egész teste és a feje be volt kötözve.
Elállt a lélegzetem, mikor megláttam. - Luke!
Azonnal felnézett, majd mosolygott. - Allie!
- Úristen, úgy aggódtam. Sajnálom, hogy nem látogattalak meg hamarabb, de úr..
Luke közbeszólt. - Jól vagyok, Allie! Most már megnyugodhatsz. Csak egy kis sérülés. - kuncogott, majd összerezzent fájdalmában.
- Egy kis sérülés? - felhúztam a szemöldököm és az ágya mellé mentem.
Megforgatta a szemét. - Oh, Allie, ő itt az anyukám. Anya, ő pedig Allie. - Luke az ablaknál lévő nő felé mutatott.
- Örvendek!  - mosolyogtam.
- Szia, Liz vagyok. - szintén mosolygott.
- Örülök, hogy megismerhetlek. - bólintottam.
- Szerzek valami kaját, hagylak titeket beszélgetni. - mondta Luke anyukája, majd elhagyta a szobát.
- Hogy érzed magad? - kérdeztem, miközben leültem az ágya szélére.
- Szarul, de élek. - mosolygott.
- Mid sérült meg?
- Hát eltört a bal karom, kificamodott a jobb csuklóm, eltört a jobb bokám, eltört a bal lábam, betört a fejem és megzúzódtak a bordáim. - úgy mondta, mintha semmiség lenne.
- Ez szörnyű. - elállt a lélegzetem. - Sajnálom.
- Hé - megfogta a kezem. - Legalább lélegzek. Minden rendben van.
- Meddig leszel itt? - kérdeztem.
- Egy hét vagy kettő. Azt mondták még átvizsgálnak a vérveszteség miatt és meg akarják állapítani az agyrázkódásom súlyosságát. - mondta szomorúan.
- Ez szívás. Annyiszor foglak meglátogatni, ahányszor csak tudlak. - mosolyogtam.
- Köszönöm, Allie. - mosolygott. Csak random dolgokról beszélgettünk Luke-kal, mindaddig, míg az anyukája vissza nem ért, majd ő is beszállt a társalgásunkba. Nagyon kedves asszony.
Egy vagy két órán keresztül beszélgettünk, mielőtt anya értem jött. Nehéz elhinni, hogy még csak egy hete ismerem Luke-ot. Máris olyan közel kerültünk egymáshoz és mintha már vagy ezer éve ismernénk egymást. Ellentétben Michael-el, akin nehéz kiigazodni. Már egy hónapja ismerem, és még nem tudok róla semmit. Bár Luke-kal könnyű beszélgetni, van valami Michael-ban, ami benne nincs. Még nem jöttem rá, hogy mi és ettől még jobban meg akartam ismerni. Michael nem volt normális fiú és ez az, ami tetszett benne.