Different ▸ Michael Clifford

7. fejezet

Allie szemszöge.

Bezártam a szekrényem és mikor megfordultam egy sráccal találtam szembe magam, akivel eddig még sose beszéltem, de egy matek órára jártunk. Magas volt, szőke hajú, kék szemekkel. Egy apró ajak piercing ékesítette szája sarkát, ami rendkívül jól állt neki.
- Hé - mosolygott.
- Szia.
- Luke vagyok. Te pedig Allie, ugye? - kérdezte.
- Igen- a kikandikáló hajtincseim a fülem mögé helyeztem.
- Eddig hogy érzed itt magad? Mármint, tudom, hogy új vagy.
- Igen, majdnem három hete, de jó itt lenni. Már hozzászoktam. Az emberek is kedvesek. - mosolyogtam és a szemem sarkából láttam, hogy Michael minket bámul.
- Tényleg? Én mindig úgy gondoltam, hogy a legtöbb ember, aki ebbe az iskolába jár bunkó.
- Azt hiszem, akkor én kedvesekkel találkoztam. - megvontam a vállam. Valaki megragadta a karom, mire megfordultam és megláttam Michael-t.
- Menjünk, Allie - mondta, alig hallható hangon. Furcsán néztem rá. Sose jött még hozzám oda, hogy menjünk haza.
- Most Luke-al beszélgetek, Michael. Várj egy kicsit - mondtam.
- Ó, semmi baj, Allie! Úgyis mennem kell elérni a buszt. - mosolygott. - De tessék - elővett egy darab papírt és egy tollat a táskájából, ráírt valamit és átnyújtotta nekem. - Hívj később, rendben?
- Rendben - a papírt néztem, amin egy telefonszám volt.
- Szia, Allie! - integetett Luke, ahogy elsétált.
- Mi volt ez, Michael?  - kérdeztem mérgesen, mikor Luke kikerült a látókörünkből.
- Haza kell mennünk - megvonta a vállát. Michael jobban megnyílt nekem az elmúlt pár hétben. Sokkal többet beszél, mint szokott és ez tetszett.
- De nem láttad, hogy éppen Luke-al beszélgetek? - kérdeztem.
- Nem kell vele beszélgetned. - mondta Michael.
- És miért nem? Egy seggfej, aki csak kihasználja a lányokat? - folytattam a kérdezősködést.
- Nem, de..
- Akkor nem látom okát, hogy miért ne beszélgethetnénk.
Michael arca pirossá változott. - Rendben.
Legalább 5 percig csendben sétáltunk hazafelé.
- A kémia projektünk pénteken lesz. - mondtam.
- És? - kérdezte, egyértelműen mérges.
- Szerda van és még el sem kezdtük. - mondtam. Úgy volt, hogy hétfőn csináljuk, de Michael folyton mellőzte.
- Mit csináljunk? - kérdezte tömören.
- Átjöhetsz hozzánk és dolgozhatnánk rajta, oké? - mosolyogtam. Próbáltam jobb kedvre deríteni.
- Oké - sóhajtott, mire a házunkhoz értünk. - 3 óra megfelel?
Most 2:30 van, bólintottam. - Igen, később találkozunk.
Bementem az üres házba. Ez az, amiért utáltam egyke lenni, egy szingli anyukával; senki se volt otthon suli után. Anya nem is szokott hazajönni 7 óra előtt. Az emeletre szaladtam, ledobtam a táskám és bedugtam tölteni a telefonom. Levettem a cipőm, a pólóm átcseréltem egy pulóverre és megfésülködtem. Most a földszinten vagyok és kaját keresek, mikor meghallom, hogy kopogtak az ajtón. Odaszaladtam és kinyitottam.
- Szia, Michael, gyere be.
- Szia - mondta halkan.
- Na! Ne légy ilyen! A házamba lenni, nem másabb, mint együtt haza sétálni. - kötekedtem, mire mosolygott.
- Kérsz inni? - kérdeztem, ahogy a konyha felé indultam.
- Igen - válaszolta. Megragadtam két darab üveg vizet a hűtőből és az egyiket átnyújtottam neki.
- Menjünk fel a szobámba. - mondtam és felvezettem. Kevésbé tűnt idegesnek, mint az előző alkalommal, mikor itt volt. Habár egy kicsit még mindig feszült. Bedugtam a telefonom a hangszóróba és halkan az egyik kedvenc számomat indítottam el.
- Na, húzzunk bele! - elővettem a mappámat vigyorogva.

Egy óra munka után végeztünk a felével, de már nem bírtuk tovább.
- Unatkozom - nyögte Michael.
- Utálom a kémiát. - ledőltem a szobám padlójára, mire Michael mellém feküdt.
- Én is.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Miért kék a hajad? - az oldalamra fordultam és beletúrtam a világoskék bozontjába.
- Nem tudom. Már 13 éves korom óta festem a hajam. Ezúttal a kék volt a soron. - kuncogott Michael.
- Következőnek milyen színű lesz?
- Valami furcsát akarok. - mondta.
- Mint például?
- Arra gondoltam, hogy kiszőkítem és egy fekete csíkot festek a közepébe.
- Furcsa, de lefogadom, hogy jól nézne ki rajtad. - nevettem. - Magad csinálod?
- Igen. - mondta.
- Van egy ötletem. - vigyorogtam.
- Mi? - kérdezte, mikor mindketten felültünk.
- Menjünk el a boltba és szerezzünk hajfestéket. Befesthetjük a hajunkat most. - mosolyogtam.
- A tiéd milyen lesz? - kérdezte.
- Nem lesz olyan kihívó, mint a tiéd. - mondtam. - Szakembernek mondod magad hajfestés terén?
- Azt hiszem. - vonta meg a vállát.
- Befestenéd az enyémet?
- Igen. - nevetett.

Elmentünk a boltba és 30 perccel később visszatértünk mindennel, ami kell.
- Mivel te vagy a szakértő, te fogsz csinálni mindent. - mondtam neki, majd leültem a fürdőszobában lévő pult szélére.
- Tényleg? - nyögte.
- Igen, java részből a kémia projekt miatt is csinálom. - mondtam. - És az sok erőfeszítést igényel.
- Igaz - mosolygott. - Először megcsinálom a sajátom, majd a tiédet.
Üzenetem érkezett és elővettem a zsebemből a telefonom. Anyától van, azt írta, hogy nem jön haza ma este, mivel éjszakai műszakja van a korházban, ahol dolgozik.
- Anya írt, hogy nem lesz itthon ma este, úgyhogy rengeteg időnk van. - mondtam Michael-nek, ahogy összekeverte az alapvalókat.
- Nem bánja, hogy itt vagyok? - kérdezte.
- Nem, viszont azt lehet fogja, hogy befestetem a hajam. De mikor kész lesz, már túl késő, igaz? - nevettem, mire Michael megrázta a fejét.
Hosszadalmas és fájdalmas órák után végre mind a ketten készen lettünk. Michael azt a bűzös borzos dolgot csinálta, amiről korábban mesélt, míg az én hajamat világos kékes-lilásra festettük.
- Köszönöm, Michael! - mondtam és megöleltem. Megdöbbentnek és feszültnek látszott egy másodperce, mielőtt ő is körbefonta karjait a derekam körül.
- És meg kell mondjam, nagyon jól sikerült a hajad - beletúrtam az új hajába.
- Köszi - vigyorgott. - Neked is jól áll a festett haj.
- Köszönöm - éreztem, hogy elvörösödök.
- Akarod folytatni a projektet, hogy ne holnap kelljen befejezni? - kérdezte Michael, mire bólintottam.
Hamar végeztünk, majd lefeküdtünk a padlóra, zenét hallgattunk és beszélgettünk.
- Hamar haza kell menned? - kérdeztem azt remélve, hogy a válasza nem.
- Nem, anya azt mondta, hogy bármikor haza mehetek.
- Akarod, hogy rendeljek pizzát? - kérdeztem, mire egy lelkes igennel válaszolt.

Az elkövetkező órákat filmnézéssel töltöttük és pizza evéssel, majd rájöttünk, hogy már este 11 óra van.
- Basszus! Jobb, ha haza mész. - mondtam neki.
- Anya nem bánná, inkább örülne, hogy végre újra van barátom. - mondta Michael.
- Aw - megböktem az ujjammal az elpirult orcáját. - Nos, örülök, hogy a barátod lehetek.
Michael válaszként mosolygott és az ujjaival kezdett játszadozni. Rengeteg dolog van, amit még nem tudok Michael-ről és elég bonyolulttá teszi, hogy megismerjem. Igen, jobban megnyílt nekem és igazából beszélgetünk, viccelődünk, de még mindig távolságtartó. Bár annyira már ismerem, hogy tudjam nagyszerű ember. És lehet, hogy bejön nekem ez a titokzatos srác.