Different ▸ Michael Clifford

12. fejezet

Allie szemszöge.

Amióta ideköltöztünk azóta nem voltam ilyen nyugodt, mint most. A kanapénkon ülök, Michael pedig mellettem, egyik karját átvetve a vállamon. Sam a másik oldalamon van, míg Ashton előttünk ül a földön. Csak ettünk és szórakoztunk. A sok könyörgés után - Sam segítségével - végre sikerült rávennem Michael-t, hogy egy szobába legyen Ashton-nal. Körülbelül egy órán át beszélgettek, majd úgy viselkedtek, mintha legjobb barátok lennének. Nem tudom min vitatkoztak vagy hogyan oldották meg, de nem is zargatom az ügyet. Egy dolog megtanultam Michael-nél; minél kevesebbet tudsz, annál jobb. Persze ez nem volt teljesen igaz. Inkább ez a múltjára utal. Észrevettem, hogy nem szeret beszélni a gyerekkoráról. Olyankor megjelenik az a sötét pillantás a szemében és azonnal tárgyat változtat. Azonban sok egyszerű kérdést tettem fel neki. Kiderült, hogy a kedvenc színe a zöld, a kedvenc tantárgya a kémia, a kedvenc kajája a pizza és szeret videojátékozni. Észrevettem, hogy néha összevonja a szavakat és felhúzza az orrát, mikor nem tetszik neki valami. Ezek az apró dolgok segítettek, hogy rájöjjek ki is Michael Clifford valójában. Lehet nem mindent, de apránként összerakom ezt a titokzatos fiút, akivel törődöm. Felépített maga köré egy falat, amit nagyon erősen fenn akar tartani, de rájöttem, főleg egy hete az esőben, lassan de biztosan hagyja lerombolni. Többet nevet, beszél és boldogabbnak tűnik. Kimondja, amit gondol, nem rejtegeti az emberek elől. Habár néha látok dolgokat, amiket nem gondolom, hogy valaha is meg fogok érteni. Kétségbeesetten körbenéz a szobában és a tenyerébe temeti az arcát, miközben leszorítja a szemét. Alig észrevehetően csapkod a szobában és obszcén szavakat mormog az orra alatt. Próbálok nem rá nézni, mikor ilyen, mert őszintén, ez egy kicsit megijeszt. Nem tudom, mi folyik itt és nem is akarja elmondani.
De ma, péntek este, teljesen nyugodt vagyok. Michael normálisan viselkedik, épp mint Sam és Ashton is. Elfelejtettem az összes kérdést, ami a fejembe cikázott Michael-ről és most csodálom őt.
- Felelsz vagy mersz, Allie? - kérdezte Ashton.
- Lúzer leszek és a felelszet választom. - nevettem.
- Még szűz vagy? - kérdezte vigyorogva.
Megforgattam a szemem. - Igen.
- Aw! Kis ártatlan Allie - nevetett Sam.
- Hagyjuk - mondtam és nekidőltem Michael-nek. - Sam, felelsz vagy mersz?
- Merek. - vigyorgott.
- Szörnyű vagyok az ilyenekben. - kuncogtam. - Öm..vedd le a felsőd és szaladj le az utcán majd vissza.
- Mi a franc, Allie? Olyan furcsa vagy. - nevetett, de levette a pólóját, így felfedve a melltartóját. Ashton szemei úgy tűntek, mintha kiugranának a helyéről, ahogy Sam felállt és kisétált az ajtón. Michael és én nevettünk a látványán és egy perccel később Sam visszatért, alig kapva levegőt.
- Egy anyuka meglátott és ordibálni kezdett velem. - nevetett és visszavette a felsőjét. Ashton szája még mindig tátva maradt egy kicsit.
- Csukd be a szád, még belerepül egy légy. - kacsintott Sam, mire Ashton elvörösödött.
- Ez a játék szar, csináljunk valami mást. - nyögte Michael.
- És mit javasolsz? - böktem meg a vállát.
- Nem tudom, csak ezt hagyjuk abba. Negyedik osztályban érzem magam. - kuncogott.
- Akartok filmet nézni? - kérdezte Ashton, egy kicsit még mindig ideges volt Sam kis mutatványa miatt.
- Jó, nézd meg a TV alatt. Ott tartjuk az összes filmet, amink van. - mondtam Ashton-nak, mire ő odaborult a film gyűjteményeinkhez.
- Horror film? - kérdezte Ashton.
- Nem! - mondtuk egyszerre Michael-el és Sam-el.
- Rendben - nevetett Ashton és folytatta a keresgélést. - Avangers jó lesz?
- Nekem megfelel - mondtam. Michael és Sam bólintottak egyetértésképpen. Ashton betette a DVD-t és leült egy székre, míg Sam egy takaróba bugyolálta magát és a kanapé másik végének dőlt, én pedig Michael-höz bújtam, karjait pedig körém tekerte. Éreztem a szívverését, néha pedig apró puszikat nyomott a fejem búbjára.

A film végül véget ért, Ashton és Sam hamarabb elmentek, mint Michael.
- Holnap találkozunk? - kérdezte.
- Igen, ebédelhetnénk együtt vagy valami. - mosolyogtam.
- Dél körül itt leszek, neked megfelel?- kérdezte, könnyedén beharapva alsó ajkát.
- Igen - lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.
- Jó éjt, gyönyörűm. - motyogta.
- Neked is, Michael. - mondtam és megöleltem.
Michael elment, majd felmentem a szobámba aludni készülni. Ahogy az ágyamban feküdtem az álom fokozatosan elnyelt.
A bejárati ajtó hangosan bezáródott, feltételeztem csak anya jött haza, így hagytam, hogy álomba szenderüljek.