Different ▸ Michael Clifford

4. fejezet

Michael szemszöge.

- Édesem, Michael! - hallottam anya hangját és lerohantam a lépcsőn.
- Igen? - kérdeztem.
- Beszéltem a túloldalon lévő szomszéddal, igazán kedvesnek tűntek és vacsoránk lesz velük. - mondta.
- Anya, tudod, hogy nem.. - kezdtem, de anya megállított.
- Fáradt vagy mostanában? Talán, ha beszélsz más emberekkel is az segíteni fog. - mondta.
- A doktor nem tudott segíteni, anya. A hülye vallásos ember sem. Senki se tud! - beletúrtam a hajamba. - És tudod, hogy ide emberek nem jöhetnek!
- Hát, ők hívtak át minket. - azt mondta anya, hogy minket. - Megyünk és kész! Nem muszáj beszélned.
- De anya..
- Nincs de! Már évek óta, hogy valaki igazából meg akart minket ismerni, Michael! Nem tudom te hogy vagy vele, de én szeretnék pár barátot. - mosolygott szomorúan.
- Tudod, hogy miért nincsenek barátaim. - sóhajtottam, majd az ajtó becsapódott magam mögött. Erre anya egy kicsit megijedt, de én nem.
- Téged ez nem zavar? - kérdezte. - Ez ijesztő.
Egy újabb ajtó csapódott be. - Anya, már beszélgettünk a sértegetésekről.
- Rendben.  Téged ez nem riaszt meg? - kérdezte.
- Nem, már hozzászoktam. - megvontam a vállam.
- Oké, 10 perc és indulunk! - mondta, mire bólintottam. Nem akarok Allie-vel és a családjával vacsorázni. Szerintem anya nem tudja, hogy én már találkoztam Allie-vel. De nem kerülhetek hozzá közel és Allie nem úgy néz ki, mint, aki egyhamar feladja.
Már oly' hosszú ideje.
Beszélj vele.
Nem esik bántódása.
A hangok elárasztották a fejem. - Ezt mondtátok az előző alkalomkor is! - ordítottam. Az ablakom rázkódni kezdett, mire én kinéztem rajta és megláttam Allie-t, ahogy valamit keres a kocsiban.
Olyan csinos!
- Elég! - megfogtam az asztalomról egy üveg vizet és magam mögé dobtam, amit egy lágy nevetés követett. - Nem teszem meg! Újra nem.