Michael szemszöge.
Egy hét. Egy hete nem hallottam róluk. Hívtam őket, hogy biztosra menjek, de semmi. Szeretném azt hinni, hogy végleg eltűntek, de tudom, az túl jó, hogy igaz legyen. Habár egy kicsit furcsa. Sose mentek el tovább egy napnál. De most nem látom, hallom, érzem őket egyáltalán. Az iskolába menni kicsit jobbnak tűnt, mint amúgy.
- Hé, Michael! - hallottam egy hangot mellőlem, amitől megugrottam. Felnéztem, hogy lássam a hang tulajdonosát, habár gondoltam, hogy kié. - Szia, Allie - mondtam halkan.
- Ma már jobban érzed magad a jónál? - kérdezte kuncogva.
- Igazából igen. Nagyszerűen. - mondtam egy apró mosoly kíséretében.
- Hát, akkor jó, Michael - egy ragyogó mosolyt küldött felém. - Talán egy nap többet foglak látni mosolyogni és nevetni. Szeretem, mikor azt csinálod.
Éreztem, hogy elpirulok az egyszerű megjegyzéstől.
- Igen, talán - motyogtam. Egy-két percig csendben sétáltunk, mire eldöntöttem, hogy beszélni kezdek.
- Szóval eddig szeretsz itt lenni? - kérdeztem. Már majdnem három hete, hogy ideköltöztek. Először az ablakomból láttam, ahogy pakol valamit ki a kocsiból. A gyönyörű sötét szőke haja a hátára omlott, a mély barna szemei pedig teli voltak kíváncsisággal, ahogy körbenézett a szomszédságon. Attól a perctől fogva tudtam, hogy távol kell maradnom tőle. Ha nem, csak bántódása esne. Gyönyörű volt és meg akartam ismerni, de inkább csendbe maradtam, mint mindig. Habár elég bonyolulttá tette. Az ő pezsgő természetével és bőbeszédűségével odajött hozzám és társalgásba elegyedett velem, amitől csak még jobban akartam őt.
- Igen, napról napra egyre jobb. Bár még csak két barátom van. - nevetett.
- Kik? - felemésztett a kíváncsiság.
- Nos, az a lány; Lauren és te. - mosolygott.
- É-én?
- Igen, te! A barátomnak tekintelek. Még ha alig beszélsz is. Együtt megyünk és jövünk az iskolából, majdnem minden nap.
Ritkán beszélgettünk, és ha még is, akkor is csak keveset, de együtt sokat sétáltunk csendben. Ő nem került el, mint mások. A suliban az emberek azt gondolták, hogy antiszociális szörny vagyok. Igaz, nem beszéltem velük, de meg volt rá az okom - és ezt senki se tudhatja meg. Egy veszélyes, bántó ok. Más voltam, de nem jó értelembe. Távolságtartó voltam azokkal az emberekkel, akiket ez a másság bánthatná, így magam köré építettem egy falat. De Allie apránként ledönti ezt a bizonyos falat.
YOU ARE READING
Different ▸ Michael Clifford
ParanormalMár az első pillanattól tudta, hogy Michael más, mint a többi ember.