*Jimin szemszöge*
Gyilkos leszek.
Másodpercek választanak el attól, hogy az legyek: gyilkos.
Öngyilkos.
És senki sem akar majd megállítani.
17 évet éltem. Ebből 3-at gyógyszerekkel.
Azt hittem, boldog vagyok. Azt hittem, néhány apró, furcsa cselekedet nem torkollhat öngyilkosságba.
Majd jött az a fiú: Jeon Jeongguk. A fiú, aki tönkretette a barátságomat a számomra legfontosabb emberrel. Taehyunggal. Ez pedig mindent megváltoztatott.
Elveszítettem őt. Járni kezdtek. Nem is gondoltam volna, de megtörtént. Naiv voltam, hagytam, hogy megtörténjen.
Senki sem vette észre, hogy baj van. Bezárkóztam a szobámba, némán zokogtam egy sort, majd mosolyogva léptem ki az ajtón. Ugyanezzel a mosollyal találkoztam a két fiúval minden alkalommal. Beszélgettünk, nevettünk, bennem pedig egyre jobban nőtt a feszültség... és a csókja iránti vágy.
Soha nem voltam biztos abban, hogy beleszerettem-e Taehyungba vagy sem. Egyszerűen csak meg akartam csókolni, és azt akartam, hogy mindenképpen szakítson Jungkookkal. Hiszen ismertem Jungkookot. Évek óta ismertem. Tae viszont hitt neki. Szerelmes volt. A szerelmes ember pedig nagyon, de nagyon naiv.
Depressziós lettem. Nagyon mélyen depressziós. Néha elmúlt, majd egy apróság előhozta az önmarcangoló gondolataimat.
Én vagyok a hibás mindenért.
Ha veszekednek, az miattam van.
Amikor Taehyung nem válaszol az üzeneteimre, az azért van, mert nem akar velem lenni.
Csak zavarom őket mindig.
Felesleges vagyok.
Megnehezítem az emberek életét.
Senki sem szeret engem.
Nem érek semmit.
És akkor jött Hoseok. Beszélgetett Jungkookkal. Sokat. Én pedig kezdtem rájönni, hogy valami rossz dolog fog történni. Nem csak egyszerű csevegés volt ez... Kibeszélés. Rólam volt szó.
Majd egyszer csak, mikor végre ismét Taevel tölthettem el egy hétvégét, jött az utolsó, végső döfés: Taehyung nem beszélt velem többé. Nem tudom, pontosan mi történhetett, csupán annyit, hogy az elkövetkező napokban sok időt töltött Jungkookkal.
Egyszerűen csak elfelejtett. Nem írt, nem hívott, nem keresett. A depresszióm pedig teljesen elnyelt.
Zuhanok. Másodpercek választanak el attól, hogy vérem szétfolyjon a betonon. Kíméletlenül zuhanok. Innen már nincs visszaút. Meg fogok halni.
Nem beszéltem erről a pszichiáteremnek. Nem akartam, hogy még több gyógyszert adjon. Úgysem segített volna. Végigmosolyogtam hetente két óra hosszát, behazudtam, hogy minden rendben, esténként pedig titkon a szobámban a halálom terveztem.
Mindenkinek jobb lesz így.
Zuhanok. Mindjárt meghalok. A sötétségbe burkolózok.
Gyilkos vagyok...
Halott vagyok!
Szóval ömm... sziasztok, vagy... valami?^^'
Igazából tegnap este eléggé magam alatt voltam, és kicsit hasonlóan éreztem, mint Jimin, amikor pedig ilyen helyzet van, szeretem kiírni magamból az érzéseimet. Szóóval írtam egy ilyen borzalmat Jimin személyébe, mert ő hasonlít legjobban a személyiségemre, így szeretem felhasználni kb. mindenre - muhahahhah >:)) -, illetve egy verset is írtam, de azt... inkább megtartom magamnak 😂
2021.07.02. 21:36
YOU ARE READING
BTS Oneshots 💜
Short StoryNos, igen, itt lenne egy újabb zsenialitásom^^ Elég sok oneshot ötletem van, csak mindig attól félek, hogy hasonlít más oneshotjára. Ha ilyen történik, azért bocsánat, nem direkt van X3 Leginkább shippes oneshotokat fogtok látni, de abból mindenfélé...
