BTS Oneshots 💜

A legszebb ajándék /Vmin/

*Taehyung szemszöge*

-Boldog karácsonyt! - adtam át Jiminnek az ajándékom december 25-én este, amit ő mosolyogva elvett a kezemből, majd megölelt. Bárcsak jövőre már csókkal köszönné meg ezt nekem.

A fiú elengedett és letette az ajándékot egy kis asztalra, majd kezébe vette és felém nyújtotta azt, amit nekem szánt.
-Boldog karácsonyt! - mondta halkan, pironkodva, mire én kénytelen voltam elmosolyodni. Istenem, de édes!

Én is elvettem tőle az ajándékot, majd egyszerre kezdtük el kibontani őket.
-Úristen, de aranyos! - kiáltott fel boldogan Jimin, mire én mosolyogva néztem rá. Pedig nem is adtam neki semmi nagy dolgot, csupán egy horgolt pingvint és néhány édességet.
-Mutasd ide! - szólalt meg az anyukája mosolyogva a hátunk mögött, mire Jimin megtette, amit kért. - Tényleg nagyon aranyos. Te készítetted, Taehyung? - nézett rám a nő, mire én erőltetetten mosolyogva bólintottam. - Nagyon ügyes vagy!
-Köszönöm szépen! - bólintottam újra, majd tovább bontogattam az ajándékot, amit kaptam. Micsoda klisé! Nagyon ügyes vagyok? Persze, hogy az vagyok, horgoltam egy kurva pingvint, de magát nem is kéne, hogy érdekelje, Mrs. Park. Nem Önnek csináltam, hanem a fiának. Inkább itt se lenne, menjen fel a szobájába, vagy tudom is én, hogy romantikus lehessen a karácsonyom Jiminnel.

Mosolyogva vettem ki a dobozból, amit Jimin adott nekem. Egy bögre volt az és két pár zokni.
-Nagyon béna? - kérdezte félve a fiú, mire én elmosolyodtam.
-Dehogy, aranyos - mondtam, Jimin pedig vörös arccal mosolygott. Már éppen azon voltam, hogy jó szorosan megölelgessem, amikor...
-Mit is vettél neki végül? Mutasd csak, Taehyung! - szólalt meg Mrs. Park ismét. Hát ez nem lehet igaz! Hányszor szólalsz még meg, te boszorkány?

A nő felé mutattam az ajándékot, hamis mosollyal arcomon, majd már nem is koncentrálva arra, mit mondott rá, Jiminhez léptem és megöleltem őt. Olyan kínos a szülei előtt megölelni...
-Na, jól van akkor, boldog karácsonyt mindenkinek! - kiáltott fel Mrs. Park, én pedig idegesen sóhajtottam egyet. Ez nem csökkenti azt, hogy kínosan érezzem magam, de azért köszönjük szépen, Mrs. Park...

-Menjünk fel! - mondtam Jiminnek halkan, mire ő elengedett és az ajándékát megfogva indult el az emeletre, én pedig követtem őt.

-Sajnálom, hogy ilyen kínosak a szüleim - dörzsölte meg az arcát gondterhelten, miután beléptünk a szobájába és leültünk az ágyra.
-Ugyan, semmi gond! Nem tudsz mit tenni ez ellen - mosolyodtam el, majd ismét közelebb csúszva hozzá megöleltem őt. Úgy bújt hozzám, akár egy kiscica. Igazán megnyugtató volt a közelsége. Mennyivel másabb minden a szülei nélkül...

...

-Taehyung! - szólított Mrs. Park, mire én tettetett érdeklődéssel  - lelkem mélyén azonban őszinte szemforgatással - fordultam felé. - A vendégszoba arra van - mutatott a másik irányba, de mivel én csak megjátszott értetlenséggel pislogtam rá, tudta, hogy ismét veszített. Mert én bizony Jiminnel alszok, ha törik, ha szakad.
-Jiminnel alszok, mint mindig, Mrs. Park - jelentettem ki, majd már el is fordultam tőle, hogy tovább indulhassak Jiminnel a szobája felé.

Fáradtan dőltünk be mindketten az ágyba és csak néztünk egymásra a sötét, csupán karácsonyi fényekkel bevilágított szobácskában.
-Ha anyám nem zavart volna mindenbe bele, ez a nap nevezhető lett volna tökéletesnek - mondta mosolyogva, mire én kissé elnevettem magam.
-Gondolj arra, hogy tökéletes nap nem létezik, és akkor máris kevésbé zavaró anyukád viselkedése - mondtam neki, most pedig rajta volt a sor, hogy elnevesse magát.

-Köszönöm az ajándékot - váltott témát. - Tényleg nagyon aranyos lett.
-Pedig csupán egy apróság. Én is köszönöm! - viszonoztam, majd egy kis szünet után ismét megszólaltam. - Ha gondolod, lehetne páros zoknink. Tiéd az egyik pár, enyém pedig a másik - dobtam be az ötletet.
-De azok a zoknik a te lábméretedre vannak. Rám hatalmasak lennének - nevetett fel, amin én kénytelen voltam elmosolyodni.
-Nem baj, aranyosan áll, amikor nagy rád valami - mondtam.

Újabb csend következett, majd Jimin kicsivel közelebb jött hozzám. Soha nem gondoltam volna, hogy ő fogja megtenni az első lépést, azonban a következő pillanatban feljebb támaszkodott és óvatosan, lágyan megcsókolt engem.

Hamar elhúzódott, és vissza is dőlt a párnára, de én természetesen nem hagytam ezt annyiban. Most én hajoltam közelebb hozzá és tapadtam ajkaira. Óvatos voltam, hogy ne bántsam őt, de próbáltam bátrabb lenni, mint amilyen ő volt. Meg akartam neki mutatni, hogy mennyire szeretem.

Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el, de hamarosan azt vettem észre, hogy vadan faljuk egymás ajkait és csupán néhány másodpercnyi levegővételt hagyunk a másiknak.
-Szeretlek - suttogtam ajkaira, egy kis szünetet tartva a csókok között.
-Én is téged. Nagyon - sóhajtotta.
-Ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam - mondtam, és tudtam, hogy ezen elmosolyodott.
-Örülök, hogy tetszett - mondta, mire én is elmosolyodtam, majd ismét megcsókoltam, szorosan ölelve magamhoz törékeny testét. Őt, mint a világ legcsodálatosabb karácsonyi ajándékát.

„Hát boldog karácsonyt, kívánok nekeed és mindenki máásnak szép ünnepeeket!" ❄️
Remélem elnyerte a tetszéseteket az első idei ünnepi oneshotom 🤓 holnap jövök a következővel <33
Addig is mégegyszer boldog karit mindenkinek! 🎄❤️

2021.12.24. 11:01pm