BTS Oneshots 💜

Könyvtár /Yoonseok/

*Írói szemszög*

Egy mentazöld hajú fiú sétál magabiztosan a könyvtár polcai között. Tudja, hogy pontosan hová megy, ugyanis mindig ugyanolyan könyveket olvas: romantikus dráma.
Talán furcsa lehet ez egy fiútól, de Yoongi mindig is különleges volt.

Odaér a kedvenc részlegéhez és azonnal a magas polc felé nyúl, ahol az a könyv helyezkedik el, amit már régóta el szeretne olvasni, csak állandóan más veszi ki előtte.

Nyújtózkodik, de sehogy sem éri el a könyvet. Csak néhány centi kéne. Kellett nekem ilyen alacsonynak születni...

Hirtelen egy kéz nyúl fel mellette, és leveszi a könyvet, amiért a fiú nyújtózkodik, majd odanyújtja neki.
-Ezt szeretnéd? - néz Yoongira mosolyogva egy fekete hajú fiú. Néhány centivel magasabb Yoonginál, így le tudta neki venni a könyvet a polcról.
-I-Igen, köszönöm - veszi el az alacsonyabb a felé nyújtott könyvet.
-Én már olvastam. Nagyon jó könyv - mondja a magasabb.
-Sokan dicsérik. Már régóta el szeretném olvasni, csak mindig másnál volt - mosolyodik el halványan Yoongi.
-Egyébként Jung Hoseok vagyok - mutatkozik be a fekete hajú.
-Én Min Yoongi - mosolyodik el még jobban az alacsonyabb.

...

--2 hét múlva--

A mentazöld hajú fiú ismételten a könyvtárba siet. Azonban most más okból, mint előző alkalommal.
Hoseokkal még órákig beszélgettek az első találkozásuk alkalmával, majd azzal köszöntek el egymástól, hogy két hét múlva ismét összefutnak a könyvtár azon részlegénél.

Yoongi odaér a megbeszélt helyhez, de nem talál ott senkit, így levesz a polcról egy könyvet, amit már múltkor kinézett magának.
A könyv kinyílik egy oldalnál, és Yoongi megpillant benne egy kicsi papírt, amin egy üzenet van.

Gyere a könyvtár melletti kávézóba.
Hoseok

A fiú kikölcsönözi a könyvet és átmegy a helyre, amit Hoseok írt. Belép a kávézóba, és a fekete hajú tényleg ott ül bent, az egyik sarokban lévő asztalnál.
Yoongi mosolyogva indul el felé, a fiú pedig viszonozza a mosolyát.

-Honnan tudtad, hogy azt a könyvet veszem le a polcról? - kérdi mosolyogva Yoongi.
-A múltkor említetted, hogy legközelebb azt a könyvet kölcsönzöd ki.
-És mi van, ha előttem valaki más veszi le a polcról és idejön hozzád egy vadidegen ember? - nevet fel a mentazöld hajú.
-Visszaküldöm érted a könyvtárba - vigyorodik el Hoseok.

...

-Azta! Már besötétedett? - csodálkozik rá Hoseok egy órákon át tartó beszélgetés után.
Yoongi is az ablakra néz, amin keresztül látható a sötétség.
-Öömm... - fordul újra a fekete hajú felé, és kipirult arccal kezeit kezdi nézegetni. - Hazakísérsz? - A fiú aranyosságán Hoseok elmosolyodik.
-Persze - mondja, majd feláll. Yoongi követi a példáját.

A két fiú beszélgetve sétál a sötét utcákon, egészen Yoongi házáig.

-Bejössz? - kérdi az alacsonyabb fiú.
-Ha nem zavarok - billenti félre a fejét mosolyogva Hoseok.
-Dehogy zavarsz - neveti el magát Yoongi és belép a házba, Hoseokkal a nyomában.

Még csak negyed órája beszélgethetnek, amikor elered az eső. Kinéznek az ablakon, és éppen akkor csap le egy hatalmas villám az egyik közeli utcában.
-Uhh... Hogy fogok hazamenni? - motyogja Hoseok ijedten.
-Ha addig nem áll el a vihar, itt is aludhatsz. Mint mondtam, nem zavarsz, és elég nagy hülyeség lenne, ha most elengednélek gyalog ilyen időben - mondja Yoongi, Hoseok pedig a száját elhúzva bólint. Nem szeretne Yoongi nyakán maradni, de a fiúnak igaza van. Logikátlan lenne ilyen időben hazasétálni.

Még több, mint egy óráig nem kezdenek el alváshoz készülni, reménykedve, hogy a vihar eláll. Vagyis megjátszva, hogy ebben reménykednek. Ugyanis valójában épp az ellenkezőjét remélik. Hogy a vihar nem áll el, és Hoseok Yoonginál alhat, a viharra fogva, amiért nem megy haza.
-Szerintem ma már nem jutsz haza - néz ki az ablakon a mentazöld hajú.
-Szerintem sem.
-Gyere, megmutatom a szobám! - int Yoongi és feláll a nappaliban lévő kanapéról. Hoseok követi őt.

Belépnek egy helyiségbe. Világoszöld falak, egy ruhásszekrény, egy éjjeliszekrény, egy íróasztal és...egy franciaágy. Ebből áll a szoba.
-Egyedül alszol itt? - kérdi a fekete hajú, a franciaágyra mutatva.
-Igen. Egyben vettem a bútorokat, és egy franciaágy tartozott hozzá. Ilyen esetekben jól jön - vonja meg a vállát az alacsonyabb.
-Olyan gyakori az ilyen eset? - néz rá Hoseok.
-Nem, ez az első - nevet fel Yoongi, mire a másik fiú is elneveti magát.

Mindketten elkészülnek és bemennek Yoongi szobájába. Kellően elfáradtak és már így is éjjel tizenegy elmúlt, szóval le is oltják a lámpát és lefekszenek aludni.
Yoongi fekszik az ágy fal felőli részére, Hoseok pedig a másik oldalra. Köztük akkora hely van, hogy két másik ember kényelmesen elférne ott.
-Nem akarsz közelebb jönni? - suttogja Yoongi, Hoseok felé fordulva. A fekete hajú kicsit tétovázik, de végül közelebb kúszik Yoongihoz, ő pedig mindenféle tétovázás nélkül Hoseokhoz bújik és fejét a fiú mellkasába fúrja. Hoseok először meglepődik, de átkarolja Yoongit és felnevet.
-Mostmár hálát adok az égnek ezért a viharért.
-Én pedig az íróknak a drámákért - neveti el magát a mentazöld hajú is. Hamarosan pedig elnyomja őket az álom.

Mire ezt megírtam, megkívántam az After Eightet és a mentás limonádét, annyiszor leírtam, hogy „mentazöld hajú" X3

2020.08.19. 23:13