BTS Oneshots 💜

Snapchat /Yoonseok/ #2

*Yoongi szemszöge*

Már két hete streakeltünk Snapchaten Hoseokkal. Időközben láttam róla fogmosós képtől kezdve, a kutyáján át, a félmeztelen képekig mindent. Sőt, még azt is tudtam, melyik nap mit evett.
Én csak unalmasan küldtem a „Good Night" streakeket minden este... Amíg rám nem szólt.

Jung Hoseok: Naa, ez így nem buli. Unalmasak a streakjeid. Küldj valami újdonságot.
Me: Rendben, akkor mostantól „Good Morning" streaket is küldeni fogok, rendben?
Jung Hoseok: Haha, nagyon vicces vagy...
Me: Okéoké, küldök másról is, esküszöm. De félmeztelen képeket ne várj, én nem te vagyok!
Jung Hoseok: Azt sejtettem :DD

Innentől kezdve már én is vegyesen küldtem a streakeket. Küldtem én is a kutyámról, küldtem a kajámról, a könyvről, amit éppen olvastam, sőt, egyszer még magamról is küldtem. Vagyis pontosabban magamról, és a kutyámról egy selfiet. Ez nálam már nagy szó. Fel kéne írni a kéménybe korommal.

És mint mondtam, így telt el két hét. Aztán egyik reggel a következő üzenetre keltem:

Jung Hoseok: Yoongs! Nincs kedved találkozni?

A szívem hevesebben kezdett verni, és igazából fogalmam sem volt, miért.

Me: De. Mikor és hol?
Jung Hoseok: Szöulban a plázában, holnap délelőtt 10:00. Megfelel?
Me: Aha.
Jung Hoseok: Szupii! Találkozzunk a Starbucksban!

...

Másnap reggel magamhoz képest korán keltem, és mentem a vonatra, hogy időben odaérjek Szöulba. Nos, ez olyan jól sikerült, hogy fél kilenckor már a pláza előtt álltam.

Gyűlöltem a plázát. Az a rengeteg ember egymás hegyén-hátán, azt sem tudod, hova menj, annyi üzlet van stb.

Sóhajtva léptem be a hatalmas épület bejáratán, és átgondoltam a dolgokat. Végül úgy döntöttem, addig eszek valamit, mert otthon nem reggeliztem.

Beültem egy francia pékségbe, ahol helyben is lehetett fogyasztani, és vettem egy egyszerű kalácsot, majd az egyik asztalhoz leülve elővettem a telefonom, miközben enni kezdtem.

Me: Nincs kedved korábban jönni?
Jung Hoseok: Tán már ott vagy? :DD
Me: Nem akartam késni, de azt hiszem, az egy órával későbbi vonattal kellett volna jönnöm...
Jung Hoseok: Szerencséd van, ugyanis én is hamarabb indultam el. Negyed óra és ott vagyok.

Gyorsan megettem a péksüteményt, és átmentem a Starbucksba, majd miután kikértem az italt, leültem egy üres asztalhoz, és az érkező embereket figyeltem.

Néhány perc múlva - ami nekem vagy fél órának tűnt - megérkezett Hoseok. Mosolyogva lépett be a helyre, hozva a formáját. Ahogy észrevett, még szélesebben mosolyodott el, és elindult felém.

-Te vagy Yoongi, igaz? - nézett le rám, én pedig féloldalas mosollyal az arcomon bólintottam. - Mindjárt jövök - indult el a pult felé.

Miután ő is kikérte az italát, visszaült velem szemben az asztalhoz. Megcsodáltam a fiút. Élőben még jobban nézett ki, mint képen.

- Hű, ez kínos - nevetett fel kínosan, és megvakargatta tarkóját. - Most találkozunk először, és igazából fogalmam sincs, mit mondjak. - Ezen felnevettem. Én is hasonlóan éreztem. - Utálom a kínos csendet, tehát mondjuk mesélj arról, hogy mit tervezel a nyárra.
-Nagyon semmit - vontam meg a vállam, miközben a szívószálamat piszkálgattam. - És te? Hány random, Snapchaten megismert emberrel fogsz találkozni? - mosolyodtam el.
-Eggyel sem - rázta meg a fejét. - Unatkoztam nyár elején, és böngésztem az ajánlott emberek között. Csak téged jelöltelek be, és mivel jól sikerült a dolog, nem keresgéltem tovább.
-Áh, értem - bólintottam, miközben tovább húzkodtam a szívószálamat. - Hova mész tovább tanulni?
-Ide jövök Szöulba orvosira. Te?
-Én is - lepődtem meg. - Milyen orvosnak akarsz tanulni?
-Fogorvos.
-Én sebész - mondtam, ő pedig csodálkozva nézett rám.
-Az komoly - bólintott elismerően, mire felnevettem.
-Azért a fogorvoshoz is kell gyomor. Biztos nem nyúlkálnék szájakba - mondtam nevetve.
-Én pedig nem turkálnék emberi szervek között - vigyorodott el, arra célozva, hogy mindkettőnk jövőbeli elképzelése valamilyen szinten undorító.
-Patológián is gondolkoztam, de inkább maradtam a sebészetnél - vontam meg a vállam, mire ő elkerekedett szemekkel nézett rám.
-Okészia, örülök, hogy találkoztunk - mondta gyorsan, és felállt, én pedig nevetve néztem rá, miközben ő visszaült a helyére.

Innentől kezdve oldódott a hangulat. Beszélgettünk a suliról, az egyetemről, a jövőről. Megbeszéltük, hogy ha Szöulban lakunk majd, gyakran találkozunk. Sokat nevettünk. Már régen éreztem olyan jól magam, mint aznap a Starbucksban.

-Basszus - nézett az órájára Hoseok , és felpattant. - Ma már csak egy vonatom van, és az öt perc múlva indul - kapta fel a táskáját.
-Várj, nyugi! Ne rohanj, úgysem éred el! Az én vonatomig még van fél óra, gyere el hozzám Taejeon-dongba! - ajánlottam fel. A fiú meglepődve nézett le rám.
-Biztos nem zavarok? - kérdezte.
-Egyáltalán nem - ráztam a fejem mosolyogva. - Legalább most végre nem leszek egyedül.

Hoseok lassan visszaereszkedett a székre, és megvárta, hogy kidobjam a műanyag poharakat, majd együtt indultunk el a vonatállomás felé.

Út közben továbbra is beszélgettünk. Csapongtunk a témák között, mindenféle értelmetlenségről beszéltünk, és volt, amikor levegőt sem kaptunk a nevetéstől.
A vonatút is hasonlóan, és gyorsan telt.

Hamar beértünk Taejeon-dongba, és mivel közel laktam az állomáshoz, néhány perc alatt oda is értünk a házamhoz. Nem nagy házat kell elképzelni, csupán egy egyemeletes társasházról van szó.

Kizártam az ajtót, és beléptünk a kis házba.
-Milyen aranyos házban laksz - mosolyodott el Hoseok, és követett az emeletre.

-Ööö... Csak egy ágyam van - vakargattam meg zavartan a tarkómat, amikor átgondoltam a dolgokat. A fiú félrebillentette fejét, és halványan elmosolyodott.
-Engem nem zavar - mondta, én pedig pírral az arcomon bólintottam.

Mindketten lefürödtünk, és adtam Hoseoknak ruhát, amit nagy nehezen találtam - ugyanis szinte minden ruhám kicsi lett volna rá -, majd konkrétan bedőltünk az ágyba, olyan fáradtak voltunk.

-Mostmár örülök, hogy bejelöltél Snapchaten - néztem rá a sötétben, és láttam az utcáról beszűrődő fényben, hogy elmosolyodott. - Nagyon régen telt már ilyen jól egy napom.
-Bármilyen fura, nekem is - mondta halkan. Meglepődve néztem rá.
-Pedig nem tűnsz antiszociálisnak - vigyorodtam el.
-Nem is vagyok az, csak nem jó közösségbe kerültem - vonta meg a vállát.

Néma csendben feküdtünk egymás felé fordulva a sötétben, és egymás arcát fürkésztük. Végül elmosolyodott és közelebb jött hozzám. Arca olyan közel volt, hogy közvetlenül belenézhettem szemeibe.

-Nagyon örülök, hogy megismertelek, Min Yoongi - suttogta ajkaimra.
-Hát még én, Jung Hoseok - mosolyogtam rá vissza, és megcsókoltam.

Ott, akkor, a sötét szobában, életünk első találkozása után. Elsietett csók lett volna? Nem hiszem. Életünk legjobb döntése volt az a csók. És életünk legboldogabb napja volt az a nap. Még ma is szívesen emlékezünk vissza rá, amikor néhány évvel később, a közös szöuli házunk nappalijában összekulcsolt ujjakkal, egymáshoz bújva beszélgetünk, miközben szívünk egyszerre ver.

Hihii, na ezzel megszenvedtem X3 Ugyanis pont most hülyült meg a Wattpad, és három-négy másodpercbe telt neki leírni egy betűt. Zseniális volt így javítgatni a hibákat a történetben X3

2020.08.16. 02:43 - egyébként mindenkinek szép...hajnalt 😂😂