BTS Oneshots 💜

Anorexia /Hopemin/

*Hoseok szemszöge*

-Úristen! Jimin, jól vagy? – rontottam be a fürdőszobába. A fiatalabbat a wc mellett találtam, a hideg padlón feküdt.
Leültem mellé a földre, és felültettem, majd hátát mellkasomnak támasztottam. Arca hófehér volt, szemeit csupán résnyire nyitogatta ki. Szája arcához hasonló színben pompázott.
-Istenem – suttogtam, és karomba kaptam a fiút. Szörnyen könnyű volt, amin nem lepődtem meg. Alapból is vékony fiú volt, erre pedig még rátett az anorexia. Próbáltunk már vele sokszor beszélni ezzel kapcsolatban, de nem hatott rá semmi sem.

Bevittem őt a szobámba, és lefektettem az ágyamra, majd azonnal rohantam vízért, és egy konyharuháért, amit szintén bevizeztem. Ahogy visszaértem a szobámba, az anyaggal arcát kezdtem törölgetni, amibe szép lassan elkezdett visszatérni az egészséges szín.

-Jobban vagy? – kérdeztem tőle, de ő nem válaszolt. Helyette egy könnycsepp gördült le arcán. – Jimin – szólítottam meg lágyan. – Ezt nem csinálhatod.
-De... - kezdte erőtlen hangon, de közbevágtam.
-Jimin – szólítottam újra. – Gyönyörű vagy – mosolyodtam el halványan. - Higgy nekem!
-Nem megy – nyöszörögte, miközben folyamatosan folytak a könnyei.
Sóhajtva néztem az ablak irányába, amin keresztül csak sötétséget láttam.

-Figyelj, ma este aludj velem! Viszont előtte egyél! Legalább egy keveset. A kedvemért – biggyesztettem le alsó ajkam, amit ő csak egy sóhajtással díjazott, és szintén oldalra fordította a fejét. Nem mintha olyan érdekes lenne az ablak, csak nem akart rám nézni. – Hozok neked valami könnyűt – mosolyodtam el halványan, és kimentem a szobából, majd lesiettem a konyhába.

-Mit keresel? – nézett rám Jin, miközben én a konyhaszekrényt túrtam át.
-Valamit, amit adhatok Jiminnek, és meg is eszi – néztem rá. – Valami ötlet?
-Ő semmit nem eszik meg – vonta meg a vállát.
-Jin, Jimin nagyon rosszul van. Segítenünk kell rajta – sóhajtottam. – Muszáj valamit ennie, de csak valami apróságot, különben még rosszabbul lesz.
-Vigyél neki kekszet! – adta az ötletet.
-És az hol van? – Erre nem válaszolt, csupán kinyitott egy szekrényt, és kivett belőle egy csomag kekszet.
-Hoseok, három éve együtt élünk, és abban a szekrényben, amiben te keresgéltél, három éve csak instant kaják vannak – sóhajtott fáradtan a legidősebb.
-Jól van na, stresszhelyzet van – vágtam rá, és elvettem kezéből a csomag kekszet. – Kösz', Jin!

Visszamentem Jiminhez a szobába, aki immár oldalára fordulva feküdt az ágyamon, viszont érkezésemre felém fordult. Mosolyogva emeltem fel a csomag kekszet, és odamentem hozzá, majd segítettem neki felülni az ágyban. Félig az ölemben foglalt helyet, én pedig átkaroltam őt a derekánál egyik kezemmel, míg ő fejét fejemnek döntötte.
-Nem akarok enni – mondta halkan.
-Direkt csak kekszet hoztam. Ez nem sok, de muszáj, hogy egyél egy keveset, ha nem akarsz a kórházban kikötni – mondtam neki, mire ő csak nyöszörgött egy kicsit, majd belenyúlt a zacskóba, amit kibontottam.

Így ültünk legalább fél órán keresztül. Beszélgettünk, és egyszer sikerült mosolygásra is késztetnem a fiút. A végére elfogyott az összes keksz. És igen, mindet Jimin ette meg.

A fiú visszafeküdt az ágyamba, én pedig kidobtam az üres zacskót, és leoltottam a lámpát, majd lefeküdtem mellé, és átkaroltam őt.
-Nem baj, hogy velem kell aludnod? – kérdeztem halkan.
-Nem, egyáltalán – válaszolta, szinte suttogva.
-Figyelj, Jimin! – szólaltam meg ismét, néhány másodperc csend után. – Ha egy héten keresztül rendesen eszel, kapsz tőlem valamit. Nem biztos, hogy tetszeni fog, de nagyon remélem, hogy igen – suttogtam.
-Oké. – Csupán ennyit mondott. Ez volt az utolsó szó, amit kiejtett ajkain, mielőtt mindkettőnket elnyomott az álom.

...

-Oké, akkor magamnak egy sajtos szendvics. Taehyung? – kezdte el végigkérdezni mindenkitől Jungkook, hogy mit akar enni reggelire másnap reggel. Most ő volt a soros, hogy elmenjen a kávézóba reggeliért.
-Croissant – vágta rá Taehyung.
-Vajas? – kérdezte Jungkook, mire Tae csak bólintott. – Jin? – kérdezte a következőt is.
-Sajtos szendvics, Namjoonnak sonkás szendvics, Yoonginak vajas croissant – sorolta a legidősebb.
-Oké, köszi a segítséget, Jin – bólintott Jungkook, és rám nézett.
-Legyen nekem is egy sonkás szendvics – mosolyodtam el. Ezután minden szem Jiminre szegeződött. Talán reményt láttam megcsillanni bennük.

A szőke fiú csak lehajtott fejjel ült, én pedig a kanapén köztünk pihenő kezére simítottam.
-Legyen sajtos szendvics – mondta végül halkan Jimin, mire láttam, hogy mindenkinek felcsillant a szeme, és mind elmosolyodtunk.
-Szóval két vajas croissant, két sonkás szendvics, és három sajtos szendvics – bólintott Jungkook, és elment a kért ételekért.

...

Az az egy hét ebből a szempontból remekül telt. Persze Jimin így sem evett meg például egy egész hamburgert, de olyankor elosztottunk egyet, az teljesen elég volt mindkettőnknek. Ami pedig még feltűnt, hogy sokkal boldogabbnak láttam a szőke fiút.
Azért pedig még plusz pont jár, hogy Jimin minden éjszaka velem aludt.

-Jimin – szólítottam meg azon az estén, amikor letelt az egy hét. A fiú érdeklődve pillantott rám. – Eltelt egy hét azóta, ami történt – mondtam neki. – Igaz, csak ezt az egy hetet hangsúlyoztam ki, de megígéred, hogy továbbra is rendesen eszel? – kérdeztem tőle reménykedve.
-Megígérem, hyung – bólintott. – Mostmár jobban vagyok, hála neked – mosolyodott el halványan.

-Szóval... - kezdtem félve. – Azt ígértem, hogy ha egy hétig rendesen eszel, adok neked valamit. Nos, nem tudom, neked ez mennyire lesz okés, de úgy érzem, muszáj... megtennem – magyaráztam, majd a hátán fekvő fiú fölé hajoltam, és megcsókoltam.

Mikor elválasztottam ajkaimat övéitől, kinyitotta gyönyörű szemeit, és rám emelte tekintetét.
-Tudod... én már azóta kedvellek, hogy megismertelek, Jimin – mondtam halkan, mélyen elveszve tekintetében.
-Remélem, érzed, hogy ez velem sincs másképp – suttogta, és mintha láttam volna a szerelmet megcsillanni szemeiben. – Más soha nem lett volna rém ekkora hatással, ugye tudod?
-Megcsókolhatlak mégegyszer? – suttogtam ajkaira, melyekkel folyamatosan szemezgettem.
-Semmire sem vágyom jobban – suttogta, majd elvesztünk egymás csókjaiban.

Juj, de régen írtam már oneshotot :O
Remélem, elnyeri tetszéseteket.

2020.11.16. 23:14