BTS Oneshots 💜

Kérdezz felelek /Vmin/

*Taehyung szemszöge*

-Hyung~! - ugráltam oda legfiatalabb hyungomhoz a szobánkban, és kérlelő tekintettel néztem rá. - Játszol velem~?
-Mit? - lett izgatott ő is.

Szerettem Jimint. Mármint nem ú... de, úgy is, viszont most úgy értem, hogy szerettem a személyiségét. Kicsit hasonlított rám abban, hogy mind a ketten gyerekesek voltunk egyes helyzetekben. Ilyen volt például a játszás is. Mindig együtt játszottunk mindennel. Úgy sokkal viccesebb volt, mint egyedül.

-Amit csak szeretnél - mosolyogtam rá, és lefeküdtem mellé az ágyára.
-Hmm - gondolkozott el, és felém fordult az ágyban.

Igazán szép fiú volt ez a Jimin... vagyis, most is szép, ez természetes. De mindig is gyönyörű volt. Nem is értettem azokat, akik azt állították, ő az egyik legcsúnyább a bandánkban. Hiszen tökéletes teste volt és gyönyörű arca, hívogató ajkairól pedig már ne is beszéljünk...

-Most annyira nem szeretnék videójátékozni - húzta el a száját.
-Akkor mit szeretnél? - kérdeztem, és félresöpörtem egy tincset szemei elől.
-Nem tudom. Szeretnék valamit játszani, de fogalmam sincs, mit - nyafogott.
Én továbbra is a haját birizgáltam, és csodálatos arcát kémleltem.
-Akkoor... - gondolkoztam el én is. - Kérdezz felelekezzünk! - dobtam be az ötletet.
-Oké - csillantak fel a fiú szemei, én pedig felkeltem mellőle, és a szekrényhez lépve kivettem a társast onnan.

A játék lényege az volt, hogy dobnunk kellett a dobókockával, addig, amíg nem értünk el a startra, viszont volt jópár kérdés mező. Ha a játékos ezekre lépett, a másik játékos feltehetett neki egy kérdést. A kérdezett játékosnak válaszolnia kellett a kérdésre, ha viszont ezt nem tette meg, vissza kellett mennie a startra, és a három életéből is veszített egyet. Ha valamelyik játékos elveszítette mind a három életét, automatikusan a másik játékos nyert. (Bezzeg a valóságban soha semmit nem tudok értelmesen elmagyarázni... - í.m)

-Oké, te kezdesz - mondta a fiú, amikor előpakoltam a társasjátékot.
Kezembe vettem a dobókockát, majd dobtam, előre léptem, és azonnal szemben is találtam magam egy kérdés mezővel.
-Na, kérdezz! - mosolyogtam Jiminre. Szerettem, ha kérdeztek tőlem a játékban, hiszen úgy volt ez igazán izgalmas.
-Umm... valami nagyon nehezet akarok - gondolkozott el a szőke fiú. - Nem, kezdjük egyszerűvel: Tetszik neked most valaki? - nézett rám aranyos mosollyal arcán, én pedig azonnal elvörösödtem.
-Igen... - válaszoltam halkan.
-Hmm - mosolyodott el a fiú, immár gonoszan. Ez a fajta mosoly még az addigiaknál aranyosabbá tette őt.

Ő is dobott és lépett, és szintén kérdést kapott.
-Neked tetszik most valaki? - kérdeztem, nem túl kreatívan. A szívem hevesen vert a választ várva.
-Talán... - mondta zavartan. - Nem vagyok benne biztos.
Bólintottam, majd ismét dobtam, és egy üres mezőre léptem, Jimin viszont ismételten kérdést kapott.
-Hogy hívják azt, aki talán tetszik? - vigyorodtam el gonoszan.
-Nemár~ - nyafogott a fiú, én pedig felnevettem aranyosságán. - Erre nem válaszolok - duzzogott, és visszalépett a startra, illetve az egyik élet korongját is levette a tábláról.

Ismét én következtem, és kérdést kaptam.
-Hm... - gondolkozott Jimin. - Mit reagálnál, ha megcsókolna az egyik bandatag? - vigyorgott. Kérdésétől ismét azonnal zavarba jöttem. Még soha nem tértünk rá erre a témára játszás közben...
-Nem tudom, valószínűleg óvatosan eltolnám magamtól, jelezve, hogy nem vágyok rá. De ez attól függ, ki az, aki megcsókol engem - válaszoltam.

Ezek után kétszer egymás után mind a ketten üres mezőre léptünk, majd én törtem meg ezt az 'átkot', így a szőke gyönyörűség ismét kérdezhetett tőlem.
-Oké, ez... fura lesz. Lehet, hogy utálni fogsz vagy igazából nem tudom, de... szóval... - hebegte össze-vissza. Végül hosszan kifújta a levegőt, és kimondta: - Lenne esélyem nálad?
Teljesen sokkoltan néztem a fiúra, azt sem tudtam, mit mondjak.
-Jimin - szólaltam meg lágyan végül. - Ez nem csak egy random kérdés, igazam van? - kérdeztem tőle, mire ő lehajtotta a fejét, a következő pillanatban pedig kitört belőle a halk zokogás.

Félretoltam a társasjátékot magam elől, és közelebb húzódva a fiúhoz, átöleltem őt. Készségesen bújt ölelésembe, de sírása egyáltalán nem csillapodott.
-Jimin, én szeretlek téged - mondtam ki végül, ő pedig kicsit elcsendesedett, és elhúzódott tőlem, hogy a szemeimbe tudjon nézni.
-M-Mármint hogy érted? - kérdezte félénken.
Én válasz helyett csak közelebb hajoltam hozzá, és óvatos csókban részesítettem őt.

Hét teljes éve vágytam már a fiú ajkaira, mégsem voltam vele durva. Tudtam, hogy Jimin nagyon törékeny, és nem akartam neki fájdalmat okozni semmilyen értelemben.

Elválasztottam ajkaimat övéitől, és ahogy elhúzódtam tőle, ismét meglepett tekintetével találtam szembe magam.
-Én... vagyok? - nyögte ki nagy nehezen, mire én elmosolyodtam.
-Úgy tűnik - mondtam neki, ő pedig ismételten hozzám bújt. Arcát nyakhajlatomba fúrta, én pedig karjaimat köré fontam, akár egy védelmező pajzs.

-Hm... először nem tetszett ez a játék, de mostmár örülök, hogy ezt választottad - nevettem el magam, mire ő is felnevetett.
-Én pedig örülök, hogy volt elég bátorságom kimondani a kérdéseimet - mondta, én pedig haja közé egy apró csókot adtam.

Heeey! Ez most ilyen random 😂 Tegnap éjjel írtam mindenféle terv nélkül 😂 Na mindegy, egész okés lett 😂😂😂

2021.02.26. 16:28