BTS Oneshots 💜

„Buzi" /Yoonmin/

*Jimin szemszöge*

-...De ő teljesen tagadta, pedig láttam az egész jelenetet - nevetett Taemin, az egyik osztálytársam, mire mi is felnevettünk. Szokásos szüneti folyosón üldögélős beszélgetések. Semmi értelmük nincs, de valamiért mindenki nevet minden egyes hülyeségen.

A mellettem ülő Yoongi dőlt a nevetéstől, ahogy mindenki más is, nevetése közben pedig hirtelen az én combom találta meg kapaszkodónak, hogy ne fejeljen előre az iskolai folyosó kövére.

Egyszerre csendesedett el mindenki, és olvadt le arcukról a mosoly, miközben furcsállva néztek Yoongira és rám.

-Mi van? - kérdezte Yoongi értetlenül, de továbbra is a combomon tartva a kezét. Úgy tűnt, nem igazán szándékozik elvenni azt onnan. Engem pedig igazából mindez egyáltalán nem is zavart volna, ha nem esett volna le azonnal, hogy éppen ezért az igazán furcsa érintésért bámulnak minket úgy, mintha szellemet látnának.

-Basz'ki, nem gondoltam volna, hogy olyan ferde vagy, mint egy, a matematika tanár által pontosan megrajzolt kör - röhögött fel Taemin, Yoongira nézve, mire mindenki más is nevetni kezdett - persze rajtam és Yoongin kívül.

Yoongi azonnal elkapta kezét combomról, én pedig zavartan, vöröslő arccal kezdtem el a folyosó köveit fürkészni. Pedig már kezdtem reménykedni abban, hogy az előbbi érintés talán nem is volt annyira véletlen...

-Yoongi egy buzi - röhögött Jooheon is.
-De nézzetek rá Jiminre. Fülig szerelmes Yoongiba, tiszta vörös az arca - figyelt fel rá Taeyeon, mire mindenki rám nézett. Igen, még Yoongi is...

A mellettem ülő érdeklődve figyelt engem, láttam rajta, hogy nagyon gondolkozik valamin.

-Tudjátok mit? - szólalt meg végül, néhány kínzóan hosszú másodperc után, és a srácokra nézett. - Basszátok meg! - mondta teljes nyugodtsággal, majd az értetlen tekintetekkel nem törődve hirtelen maga felé fordította az arcom és megcsókolt. Igen, Min Yoongi megcsókolt engem. Oh, hogy én mióta várok erre a pillanatra!

Nem hosszú csókot kell elképzelni, csupán néhány pillanatig tartott az egész, és mire felfogtam, hogy Yoongi megcsókolt, ő már el is húzódott tőlem.

Kinyitottam szemeimet, és zavartan néztem a fiúra, aki ezt csak egy apró mosollyal nyugtázta. Kegyetlenül összezavarsz és ezzel együtt örökösen kínzol, Min kibaszotthelyes Yoongi, remélem, tudod...

-Jézusom, de undorítóak vagytok - hőkölt hátra Taemin, és a többiek is eléggé undorodva néztek ránk.
-És mi még velük barátkoztunk, uram isten - röhögött Kai. - Csoda, hogy nem akart megbaszni egyik sem.
-Rossz buzik - nevetett Hyunjin is, majd a társaság inkább feltápászkodott a folyosói padokról, és bevonultak az osztályterembe, csak hogy ott is szétkürtöljék, mekkora 'buzik' vagyunk mi Yoongival.

-Sajnálom - néztem Yoongira könnyes szemekkel. - Most miattam rád is azt hiszik, hogy meleg vagy.
-Ki nem szarja le? - röhögött fel, mire én nagyon halványan bár, de elmosolyodtam. - Jól vagy? - kérdezte aggódva, mikor észrevette, hogy valami nincs rendben. Erre én csak őszintén megráztam a fejem, majd egy kis tétovázás után közelebb csúsztam Yoongihoz, és hozzábújtam. Hogy mondjam el neki, hogy én viszont tényleg szerelmes vagyok belé?

A fiú átkarolta a vállam, így tartva közel magához, én pedig kiélvezve a pillanatot, szívtam be csodálatos illatát.

Felemeltem a fejem, amit addig vállára döntöttem, és felé fordítottam a tekintetem.
-Yoongi, én... - kezdtem, de azonnal megakadtam, amint megláttam, milyen közel is van hozzám a fiú arca. És az ajkai...

Szinte fel sem tűnt, hogy mikor kezdődött, de szemezgetni kezdtem ajkaival. Lehet, hogy egy percig is eltartott, de az is megeshet, hogy csupán néhány másodperc volt az egész, nem tudom. Mindenesetre ezzel a cselekedettel egyértelmű jelet adtam neki arra, hogy én márpedig nagyon meg akarom csókolni. De úgy igazából.

-Jimin - simított arcomra aggodalmas tekintettel, ezzel kizökkentve engem a bámulásból, mire én egy pillanatra elkaptam róla a tekintetem. Fejezd be, te idióta! Hiszen Yoongi hetero! - Nyugodj meg! - mondta lágyan. Istenem, Yoongi, egyszerűen már a hangod is az őrületbe kerget, mégis hogy a kibaszott életbe tudnék megnyugodni?!

Hirtelen tapadtam ajkaira. Éreztem, hogy meglepődött, és először nem is csókolt vissza. Nem tudta, mi lenne a helyes cselekedet a kialakult helyzetben. Hiszen ellökni bunkóság, ő pedig nem a bunkóságáról híres, vissza pedig miért csókolna, mikor nem szereti a srácokat? Borzasztóan nehéz helyzetbe kevertem őt...

-Azt hiszem, nem volt jó ötlet megcsókolnod engem - suttogtam, amint elválasztottam ajkaimat övéitől. - Sajnálom.
-Csak téged akartalak védeni. Nem akartam, hogy téged kezdjenek el bántani egy kis pirulás miatt - mondta halkan, és tudtam, hogy mosolyog. Miért érzem úgy, hogy hazudsz?
-Miben jobb az, ha mindkettőnket kikezdik? - kérdeztem, kissé mosolyogva, továbbra is ajkaira mondva ki szavaim. - Legalább ha engem buziznának le, igazuk is lenne - suttogtam, Yoongi viszont óvatosan a számra helyezte mutatóujját.
-Ne beszélj már! Elrontod a pillanatot - mondta, én pedig ha akartam volna sem tudtam volna megszólalni. Hogy mit mondott?

Elvette ujját az ajkaimról, és kezét kezembe csúsztatta, majd simogatni kezdte. Nem csókolt meg, nem ölelt át. Nem csinált semmit. Csak ült, homlokát homlokomnak támasztva, és a kezemet simogatva. Annyira közel voltunk egymáshoz, mégsem vágytunk többre. Nem akartuk megcsókolni egymást, csak élvezni akartuk egymás közelségét.

A szívem hevesen vert, azt hittem, kirobban a mellkasomból. Kíváncsi voltam, Yoongi teste is így reagál-e a helyzetre, így azt a kezem, amit nem ő fogott, óvatosan mellkasára helyeztem.
Ahogy pedig megéreztem szívverését, azonnal elmosolyodtam. Ugyanolyan heves, mint az enyém.

-Tetszik? - kérdezte, és tudtam, hogy mosolyog. Erre én azonnal elkaptam kezem mellkasáról, miközben ugrottam egyet ijedtemben.

Kezével, amivel nem az én kezem fogta, arcomra simított, és közelebb kezdett hajolni hozzám. Már szinte összeértek ajkaink, amikor...

-Mr. Park és Mr. Min! - hallottuk a matematika tanár hangját, mire azonnal szétrebbentünk, és ijedten néztünk a mellettünk álló tanárra. - Másodpercek választanak el minket a becsengetéstől, maguk pedig még egymásba gabalyodva ülnek a padon, méghozzá az iskola folyosóján! - kiabált le minket.
-Elnézést - mondtam, egy oktávval magasabb hangon, mint ahogy alapból beszélni szoktam, majd Yoongival teljesen egyszerre, szégyenkezve álltam fel a folyosói padról, és mentem be az osztályterembe.

-Suli után várj meg! - húzott magához Yoongi oldalról, amikor már a teremben voltunk, én pedig zavartan, rákvörös arccal bólintottam, és leültem a padomba, próbálva nem foglalkozni osztálytársaim ferde pillantásaival, és Yoongi folyamatosan bámuló tekintetével.

Na haliii!
Mostanában eléggé el vagyok tűnve minden könyvemmel :(( Nagyon sajnáloom, de egyszerűen annyira fárasztó ez a nyaram, hogy semmi energiám az írással vagy bármi hasonlóval foglalkoznom. Próbálok a napokban mostmár gyakrabban írni, remélem, lesz erre lehetőségem.

A oneshotot egyébként egy iskolai emlékem ihlette, amikor egy fiú osztálytársam átkarolta a másiknak a vállát az egyik folyosói padon, mire mindenki elkezdte őt buzizni 😩👌
Persze ezt az 'élményt' én tovább fejlesztettem, mire ilyen lett, éés túlzásba is vittem, de remélem, azért elmegy egynek :'))

2021.08.05. 15:44