BTS Oneshots 💜

Randevú /Namjin/

*Namjoon szemszöge*

Csendben sétáltam a karácsonyi vásárban, kínosan feszengve a hatalmas tömegben. És nem, nem azért, mert én egyedül töltöttem volna az idei karácsonyt. Egyszerűen csak életem első randiját éltem át, méghozzá karácsonykor, rengeteg ember között, egy férfivel.

Nyilván féltem az előítéletektől. Hiszen ki ne félne? Kellemetlenül éreztem magam, amiért mások heteroromantikus párokként sétálgatnak az utcákon, én pedig épp azon agyalok, hogy meg merjem-e fogni egy férfi kezét vagy sem.

Instagrammon ismertem meg Jint. Lehet, hogy furán hangzik, de akkor is így történt. Azonban, mivel elég távol éltünk egymástól, az első találkozásunk, melyet azonnal randi címen tettünk meg, karácsonyra esett. Ekkor mindkettőnknek volt szabadideje és Jin úgy érezte, megéri neki elutazni hozzám Szöulba pár napra, hiszen ritkán esett meg, hogy a fővárosban tölthette a karácsonyt.

-Nem vagy éhes? - pillantottam rá, mire ő felém kapta a tekintetét. Arca pirosas volt a hidegtől, és azt hiszem, így talán még szebb volt, mint általában - annak ellenére, hogy ő mindig gyönyörű. Legszívesebben magam felé fordítva adtam volna egy hosszú csókot hideg ajkaira. Hiszen az sokkal romantikusabbá tette volna a helyzetet annál, minthogy egymás mellett, csendben sétálgatunk.
-Nem tudom - mondta, kissé zavartan. - Inkább csak innék egy teát vagy valami.
-Akkor veszünk teát - bólintottam mosolyogva, ő pedig szintén bólintott egyet, amint tudomásul vette, aznap este mindenről ő dönt.

Beálltunk a sorba teáért, és amíg vártuk, hogy az előttünk lévő körülbelül tucatnyi ember megkapja a forró italát, azt vettem észre, hogy Jin próbál egyre közelebb és közelebb kerülni hozzám. Végül, amikor már kabátjaink teljesen összeértek, óvatosan megfogta a kezem.

Felé fordultam és érdeklődve néztem rá, de ő csak lehajtott fejjel, zavarodottan állt és a térköveket nézte, mintha azok olyan érdekesek lennének. Ezen én kénytelen voltam elmosolyodni, majd visszafordultam a sor menetirányába, mintha mi sem történt volna.

...

Miután megtörtént a kézfogásos eset, kicsit oldódott a hangulat közöttünk. Már nem csak álltunk egymás mellett, mint két farönk, hanem egyre jobbakat beszélgettünk és nevettünk. Mindennek ellenére azonban közel két óra fagyoskodás után úgy döntöttünk, ideje egy privátabb helyre vonulni: ergo a házamba.

Ahogy kiértünk a vásárból és szépen egyre kevesebb ember jött velünk szemben, immár sokkal fesztelenebb módon mertük megfogni egymás kezét. Nem rejtegettük azt, hogy mi éppen egy randin vagyunk, nem játszottuk meg magunkat meg semmi. Kissé persze tartottam attól, hogy valaki bánt majd minket vagy beszól és az Jinnek rosszulesik, de minél jobban megismertem, annál jobban kezdtem úgy érezni, hogy ilyenektől őt bizony nem kell féltenem. Azt hiszem, ő sokkal jobban leszarja az emberek véleményét, mint ahogy én teszem és közel sem olyan törékeny személyiség, mint amilyennek először gondoltam.

Lassan léptünk be a sötét házba, ahol laktam. Nem volt nagy ház, de otthonos volt és teljesen megfelelt nekem, mint egyedülálló férfinak. Persze aznap eléggé valószínűvé kezdett válni, hogy nem leszek én már olyan sokáig egyedülálló, de addig ez fel sem merült bennem lehetséges opcióként. Pedig már elterveztem, hogy macskákkal fogok megöregedni...

-Nagyon átfáztál? - léptem szembe Jinnel és megfogtam hideg kezeit, de ő csak a fejét megrázva rám emelte tekintetét és elmosolyodott.
-Nem vészes - mondta.

Kis ideig csak néztünk egymásra. Igazából fogalmam sem volt, mit léphetnék a kialakult szituációban. Tehát most jön az, hogy csókolózunk? Vagy az majd később következik? Hmm vagy mondjuk neki kéne rontanom és addig ba-... Na jó, azt hiszem, maradjunk az... egymással szemben állásnál és kínos csendnél. Nem akarok elcseszni semmit, így talán ez a legjobb döntés. Igen, Namjoon, nagyon okos vagy, tényleg! Oh, köszönöm, kedves Namjoon! Na, jó, fejezd be te idióta, most ha gondolatolvasó lenne, azon röhögne, mekkora egy szerencsétlen balfasz vagy. Már megbocsáss, de ki is a balfasz? ELÉG!!

Kizökkenve igazán érdekes saját magammal való beszélgetésemből, hirtelen újra abban a szituációban találtam magam, hogy némán állok Jinnel szemben és fogom a kezeit. Már éppen azon voltam, hogy elengedjem őt, mikor ő csak mosolyogva rám emelte tekintetét és szóra nyitotta a száját.
-Értem, tehát egyikünk sem túl romantikus típus - nevetett kissé, mire én zavartan elmosolyodtam és elengedtem kezeit. Kínos...

Még néhány percig csak álltunk, én zavartan lefelé nézve, ő pedig engem fürkészve, majd ő előrébb lépett kicsit, és bal kezével arcomra simítva hajolt közelebb hozzám.

Hová is tettem a fagyöngyöt?

Így utoljára is boldog karit mindenkinek ❄️

Igen, tudom, nem időben jöttem ezzel a oneshottal, de - ha valaki nem olvasta volna az üzenőfalamat - tegnap nem igazán éreztem jól magam lelkileg. Gyakorlatilag 8 órán át repülő üzemmódban volt a telefonom és csak csendben kirakóztam, pedig én nem szoktam ilyet csinálni, szóval igen... azt hiszem, kicsit kikészültem 👍🏻

Mindenesetre ma itt vagyok eme csodával, ami igen, jól látjátok, NAMJIN... TŐLEM!! 🙀🙀

Igazából először valami teljesen más shippet akartam, de eszembe jutott, hogy nem igazán volt még Namjin oneshotom, szóval gondoltam, megleplek titeket eggyel így karácsony alkalmából, hiszen úgy éreztem, ehhez a sztorihoz illik ez a ship. Remélem, igazam lett és elnyerte a tetszéseteket :PP

jó éjszakát mindenkinek! <33

2021.12.26. 9:56pm