BTS Oneshots 💜

Hamburger /Hopekook/ - Kiegészítő rész

*Jungkook szemszöge*

Arra ébredtem, hogy a szemembe süt a nap. Ez pedig elég szokatlan volt, mivel otthon redőny van a szobám ablakán, így furcsállva nyitogattam fáradt szemeimet, majd ahogy körbenéztem, és tekintetem a gyűrött ágyneműre tévedt, melyben feküdtem, hirtelen világossá vált számomra minden.
Uram isten, én múlt éjjel lefeküdtem... EGY HAMBURGEREZŐ PULTOSÁVAL????

Hirtelen ültem fel az ágyban, de amint konstatáltam, hogy totálisan pucér vagyok, gyorsan visszahúztam magamra a takarót, ami a nagy lendülettől lecsúszott rólam.

-Ahh, h-hyung, mmmhh, mindjárt... mmh - jutottak eszembe az éjszaka emlékei, mire gyorsan kiűztem fejemből azokat és próbáltam lenyugtatni hevesen dobogó szívem. Ugye csak álmodtam? Mondd, hogy az egész csak egy álom volt!

-Oh, jó reggelt - hallottam egy hangot, mire felkaptam a tekintetem ijedt bambulásomból és egyenesen a velem szemben, nyitott ajtóban álló férfire néztem. - Valami baj van? - kérdezte aggódva, miközben közelebb lépdelt, majd leült az ágy szélére és felém nyújtott egy bögre kávét.
-N-Nem, csak... - kezdtem, de azt sem tudtam, mit mondhatnék a kialakult szituációban. Az ijedt, zavarodott reakciómon elmosolyodott, majd még közelebb nyújtotta a kávét, jelezve, vegyem már el, amit én készségesen teljesítettem is.
-Megértem, hogy össze vagy zavarodva és sajnálom - hajtotta le a fejét kissé, de továbbra is halványan mosolygott. Mondjuk ő mikor nem mosolyog? - Mindenesetre a múlt éjjel történtek már... nem megváltoztathatók, de ha esetleg megbántad, akkor... - kezdte, kissé szomorkásan, de én szavába vágtam.
-Nem, nem, dehogy! Örülök annak, ami történt, csak... elég hihetetlen még számomra ez az egész - vakargattam meg a tarkómat, ő pedig mosolyogva nézett fel rám.
-Akkor rendben. Reméltem, hogy nem okoztam neked rossz emlékeket - mondta halkan, és azt hiszem, kissé talán még el is vörösödött közben.
-Egyáltalán. Tényleg - bizonygattam, majd beleittam a kávémba.

Csak ültünk egymás mellett némán, és ittuk a koffeinben gazdag fekete löttyöt. Egyikünk sem szólt egy szót sem, fogalmunk sem volt, mit mondhatnánk azok után, ami történt. Én épp azon agyaltam, hogy alig néhány óra ismeretség után hagytam, hogy megfektessen engem valaki, ő pedig... nos, nem tudom, mire gondolhatott, de valószínűleg éppen arra, hogy én mit gondolhatok róla... Vagy mondjuk hogy mennyire számít pedofíliának, amit tett.

Szóra nyitottam a szám és ránéztem a férfire, azonban pont abban a pillanatban tette ő is ugyanezt, amiből ismételten csak az keletkezett, hogy úgy bámultuk egymást, mint két hal.

-Mondd csak nyugodtan! - szólalt meg ő elsőként, mire én is megráztam a fejem, ezzel kizökkentve magam a bambulásból.
-Nem, kezdd te! - mondtam, ő pedig sóhajtott és újra a padlózatot kezdte bámulni.
-Igazából csak annyit szerettem volna, hogy remélem, nem nézel egy pedofil állatnak, amiért megfektettelek az este - mondta, folyamatosan lefelé nézve. Zavarban volt.
-Nem, dehogy! Csak... furcsa ez az egész. Nem gondoltam volna, hogy így fogom... elveszíteni a szüzességem - mondtam, és bár az utolsó szavaimat csupán motyogva ejtettem ki, ő azonnal felkapta rám a tekintetét.
-Mi? Én... Én vettem el a szüzességed? - hűlt el teljesen, mire én csak pironkodva bólintottam. - Basszus - suttogta, miközben durván megdörzsölte arcát. Ezen kénytelen voltam elmosolyodni.
-Ne aggódj annyit! Örülök, hogy így történt - nyugtattam, majd - mivel láttam, hogy továbbra sem igazán nyugodott meg - közelebb csúsztam hozzá az ágyon. Még kissé átgondoltam a dolgot, majd nemes egyszerűséggel közelebb hajoltam hozzá és egy csókot adtam halántékára. Ahogy várható volt, ő erre azonnal felkapta rám a tekintetét, és vörös orcákkal méregetett engem. - Soha nem fogott meg még ennyire senki érzelmileg, mint te, hyung - mondtam neki lágyan.

Még kis ideig nézett rám nagy szemeivel, majd teljesen zavarba jött és ismét pironkodva sütötte le tekintetét. Tegnap egyszer sem jött zavarba. Mi van vele?

-Ha őszinte akarok lenni, engem sem fogott még meg úgy igazán senki előtted. Sose gondoltam volna, hogy egy gimnazista fog az őrületbe kergetni már néhány óra után is azzal, hogy totálisan beléesek - mondta, majd mosolyogva ismételten rám nézett. - Nagyon kedvellek, és remélem, ez neked rendben van így - vallotta be, mire én is elmosolyodtam.
-Meglep, ha azt mondom, hogy te is már az első pillanatban, amint megláttalak, totálisan megőrjítettél és teljesen beléd estem? - kérdeztem ironikusan, mire ő kissé felnevetett.
-Olyan furcsa dolgokat hoz néha az élet - dörzsölte meg a homlokát.
-Ilyenkor kedvelem csak igazán az életet - tettem hozzá, ő pedig ismét kissé nevetve húzott magához egy szoros ölelésre.

Azt hiszem, totálisan belé vagyok esve. Annyira, amennyire csak lehetséges...

Nos ömm nekem személy szerint nem tetszik lol
Olyan kis felesleges részecske lett vagy nem is tudom, de mivel kértétek, szerettem volna írni ennek a oneshotnak egy kisebb folytatást.

Ma még jövök egy karácsonyi oneshottal, illetve a napokban sokat fogunk még 'találkozni', ugyanis az ünnepekre 5 oneshottal készülök nektek 🤫

Addig is kellemes ünnepeket mindenkinek <33

2021.12.24. 10:34am