BTS Oneshots 💜

Pohár /Taekook/

*Jungkook szemszöge*

Idióta Jin. Miért kellett elhívnia ebbe az idióta házibuliba?
Senkit nem ismerek, akit meg igen (Jin), az részeg. Zseniális.

Felállok és a konyha felé veszem az irányt, hogy igyak valamit. Ami lehetőleg nem alkohol...
Kinyitom és átnézem az összes szekrényt, polcot, mindent, de egyetlen tiszta poharat sem találok. Oké, akkor szomjan halok.

Egy fiú lép mellém és felém tart egy poharat.
-Poharat keresel? – kérdi, én pedig zavartan bólintok. – Ez az enyém. Nem ittam belőle alkoholt.
-Nem fogok egy idegen poharából inni – ráncolom a szemöldököm, mire elmosolyodik.
-Taehyung vagyok. Téged hogy hívnak?
-Jungkook – válaszolok, nem értve, ez mégis hogy tartozik ide.
-Te Jungkook, én Taehyung. Mostmár ismerjük egymást, nem vagyok idegen, elfogadhatod a poharat – vigyorodik el. Ezen én is elmosolyodok.

Taehyung még közelebb tolja hozzám a poharát, ezzel jelezve, hogy vegyem már el.
Szememet forgatva kapom ki a kezéből, majd töltök bele magamnak kólát, amit valószínűleg csak én ittam az egész buliban, illetve Taehyung, aki, mint kiderült, szintén nem ivott alkoholt.

-Hány éves vagy? – kérdezi.
-18 – nézek rá, immár kezemben a pohár kólámmal.
-19 – válaszol mosolyogva.
-És miért pont velem beszélgetsz, ahelyett, hogy buliznál meg innál? – kérdem értetlenül, bár a válaszát sejtem.
-Egy haverommal jöttünk ide, de nem vagyok az a bulizós fajta, az alkoholt pedig nem bírom meginni. Viszont a haverom... – mondja, majd kinéz a konyha nyitott ajtaján. – A haverom a földön alszik. – Ezen elnevetem magam. – Arra pedig a válasz, hogy miért veled beszélgetek, az, hogy baromira egyedül éreztem magam és láttam, hogy te is hasonlóan vagy, mint én. Zavarlak? – kérdi ijedten.
-Nem, egyáltalán. Végre beszél velem valaki – nevetek fel keserűen.

...

-És hova mész egyetemre? – kérdezi Taehyung, akivel már órák óta beszélek. Időközben leléptünk a házibuliból és eljöttünk a közeli parkba.
-Sehova. Megpróbálkozok az énekléssel – mosolyodok el halványan, és az idősebbre nézek, akinek felcsillan a szeme.
-Ne viccelj már! Én is ugyanezt tervezem.
-Komolyan? – csodálkozok. – Majd valamikor eljössz hozzám? Van mikrofonom. Kíváncsi vagyok.
-Persze – vakargatja zavartan a tarkóját Taehyung. – De ne várj túl sokat – neveti el magát kínosan.
-Ugyan már! Nem véletlen szeretnél ezen az úton elindulni – nevetem el magam. – Biztos nagyon tehetséges vagy.

Közel egy percig csak néma csendben sétálunk a parkban, ez az egész pedig kezd kínos lenni.
-Nekem hamarosan mennem kell – sóhajt fel Taehyung, ahogy ránéz az órájára.
-Rendben. Akkor... majd beszélünk chaten vagy telefonon, vagy valami – kezdek én is valami búcsúzkodás féléhez.
-Oké. Szia – int bénán, majd miután én is hasonlóan elköszönök tőle, elindul.

Csupán egy perc telhet el, még el sem indulok a parkból, a fiú után nézve állok, mikor értesítésem érkezik. Előveszem a telefonomat, és az értesítés láttán elnevetem magam.

Taehyung Kim a becenevedet a következőre állította: Pohárkereső

Rendben, szóval így állunk.
Megnyitom én is a beállításokat és bepötyögök neki is egy becenevet: Pohár tulajdonos.

Mosolyogva teszem el a készüléket, és hazafelé menet folyamatosan Taehyung jár a fejemben. Azt hiszem, szerelmes vagyok. Igazából.

2020.08.19. 23:00