BTS Oneshots 💜

Kiscica /Jikook/

*Jungkook szemszöge*

Éppen hazaértem az egyetemről. Elsőéves voltam az orvosin, állatorvosnak tanultam.
Mivel kora ősz volt, kellemes idővel, kiültem az udvaron lévő hintába tanulni.

Ijedten kaptam fel a fejem, amikor az egyik bokorban zörögni kezdett valami. Félve, lassan felálltam a hintából, és a bokor felé kezdtem némán közeledni. Mikor odaértem, nyávogásra lettem figyelmes. Ez megnyugtatott, ugyanis így tudtam, semmi nem akar rám támadni és megenni engem.

Leguggoltam a bokor mellé, és széthúztam a leveleket. Egy sötétszürke kiscica próbálta kiszabadítani a lábát a növények közül.
-Várj, segítek! - mondtam, bár tudtam, hogy úgysem érti. Kiszabadítottam a lábát, ő pedig hálásan nézett rám világoszöld szemeivel. Gyönyörű.
Óvatosan felemeltem a cicát, és a szemeibe néztem.
-Gyönyörű vagy, ugye tudod? - mosolyogtam rá. Nem, Jungkook, nem tudja, mivel ez egy macska. - Fiú vagy, vagy lány? - emeltem feljebb, és lábai közé néztem, amiket összezárt. Olyan volt, mintha szégyenlős lenne. Biztosan csak véletlen. Ugyanis ismétlem, ez egy macska. Egy macska pedig nem lehet szégyenlős. - Kisfiúnak nézel ki, de mivel nagyon takargatod magad, nem vagyok benne biztos. Jiminnek foglak hívni. Rendben? - néztem újra a cica szemeibe, ő pedig nyávogott egyet, mire elmosolyodtam, és magamhoz öleltem.

Bevittem a házba, és adtam neki enni. Időközben elkezdett sötétedni, szóval kimentem, és bevittem a tankönyvemet a szobámba.

Tanultam tovább, de néhány perc múlva Jimin ült le az ágyam mellé és kérlelőn nézett rám.
-Na gyere! - mosolyogtam rá, és felemeltem, majd az ölembe helyeztem. Simogatni kezdtem, ez pedig tetszett neki, dorombolni kezdett, és szemeit elhunyva pihengetett.
Körülbelül tíz perc múlva elaludt az ölemben, én pedig tovább simogatva őt, tanultam.

Éjjel tizenegy is elmúlt, mikor felálltam, ezzel felkeltve az ölemben alvó kiscicát.
-Bocsáss meg, de muszáj lefürdenem - néztem rá, sajnálva, hogy felkeltettem. Hiába aludt már órák óta, látszott rajta, ellenne még ott egy darabig.

Mikor visszamentem a szobámba, a cica már nem volt ott. Tudtam, hogy valahol a házban van, így biztonságban van, szóval nem aggódtan érte.
Leoltottam a lámpát és lefeküdtem az ágyba, majd megnéztem a telefonomat. Csupán az egyik egyetemi osztálytársam üzent nekem, azzal kapcsolatban, hogy hétfőn mikorra is kell bemenni. Gyorsan válaszoltam neki, és ránéztem az órára. 23:58.
Gondoltam, Instázok még egy keveset, holnap úgyis hétvége, és a tanulás miatt nem igazán volt időm mostanában ránézni a közösségi oldalakra.

00:03-kor, amikor éppen egy barátom Insta-sztoriját néztem, mintha mozgást láttam volna a szobám ajtaja felől. Szemöldökömet ráncolva ültem fel az ágyamban, majd félve, de magabiztos hangon szólaltam meg, miközben az éjjeliszekrényemhez nyúltam, és megfogtam az első kemény dolgot, ami a kezem ügyébe került. Vagyis egy fémből készült tolltartót.
-Van ott valaki? - kérdeztem. Szívem hevesen vert a félelemtől.
-K-Kérlek, ne bánts! - szólt vissza egy félénk hang. Kicsit enyhítettem fogásomon, de még mindig a tolltartót markoltam.
-Ki vagy, és hogyan jutottál be a házamba? - kérdeztem, még mindig magabiztos hanggal.
-É-Én... - kezdte az ijedt hang, de inkább mást mondott. - Csak adj ki nekem a szobád ajtaján egy alsónadrágot, kérlek, és utána elmondok neked mindent - nyöszörögte a hang.

Szemöldökráncolva, lassan álltam fel, és mentem a ruhásszekrényemhez, miközben fél szememmel az ajtót lestem. Természetesen nem bíztam meg az idegenben. Ki tudja, mit akar.
A résnyire nyitott ajtón kinyújtottam neki a kért ruhadarabot. Egy óvatos, kicsi, puha érintést éreztem, és az alsónadrág eltűnt a kezemből.
Ez egy gyerek? Vagy csak ennyire pici a keze?
Hátrébb álltam, visszatolattam az éjjeliszekrényemhez, és újra megfogtam a tolltartót.

-Gyere be! - szólaltam meg, mire az ajtó lassan nyílni kezdett, és félve belépett rajta egy nálam néhány centivel alacsonyabb alak. - Kapcsolj lámpát, mert csak az alakodat látom a sötétben! Ott van a kapcsoló az ajtófélfa mellett. Bal kéz felől. - Az alak feloltotta a lámpát, nekem pedig elakadt a lélegzetem. Egy hihetetlen helyes, kidolgozott felsőtestű, zavarban lévő fiú nézett rám.
-K-Ki vagy te? - kérdeztem. Hangomban mostmár egy csepp magabiztosság sem hallatszott.
-J-Jimin - dadogta a fiú elvörösödve.
-Mi? A macska? Na várj... Elaludtam Instázás közben? Végülis nem volt túl izgalmas - gondolkodtam el.
-Nem aludtál el. Bármennyire is furcsa ez az egész, nem vagyok macska... Vagyis, mostmár nem vagyok macska - magyarázta.
-Mivan? - értetlenkedtem.
-Emberként születtem, de volt egy furcsa dolog, amit már kicsi koromban elmondtak, hogy egyszer be fog következni életem során. Vagyis, egyszercsak macskává változok, és csak akkor változhatok vissza, ha megtaláltam a tökéletes embert. Már két hónapja macskaként élek, és több emberhez is betévedtem, de egyiknél sem történt semmi. Minden nap, amikor másik embernél voltam, éjfélkor félrevonultam, hátha megtörténik, és végre újra ember leszek. Már azt hittem, ez soha nem fog bekövezkezni, de úgy tűnik, te hatással vagy rám. Végre... Végre újra emberként élhetek, és ezt neked köszönhetem - mosolyodott el a fiú. Ajkaim kissé elnyíltak egymástól, ahogy a történetét hallgattam. Hihetetlen.
-És...most mit fogsz csinálni? Hol fogsz élni? - kérdeztem aggódva. Az agyam még mindig nem tudta feldolgozni a történteket. Dehát melyik ember lenne képes beletörődni, hogy a macskája emberré változott?
-Az utcán. Vagy esetleg... - pirult el - maradhatok? - nézett rám könyörgő tekintettel.
-P-Persze - dadogtam bólintva. A fiú szemei hálásan felcsillantak.
-Köszönöm - vigyorgott rám csillogó szemekkel, mire én is elmosolyodtam.
-Behozok egy matracot, és aludhatsz mellettem a földön, ha úgy jó - indultam el, és kikerülve a nálam alacsonyabbat, átmentem a raktárba, ahol volt egy matrac. Vállamra véve becipeltem a szobába, és ledobtam a földre. A fiú azonnal lefeküdt rá. Elég fáradtnak tűnt, annak ellenére, hogy nemrég aludt néhány órát.

Végignéztem a hason fekvő fiún. Hihetetlen jól nézett ki. Látszott, hogy nálam 1-2 évvel fiatalabb. Az egész teste csodálatos volt.

-Úristen, úgy érzem magam, mint aki már két napja nem aludt. Hülye átváltozás. Örülök, hogy túl vagyok rajta - morgott, én pedig elmosolyodtam, és leoltottam a lámpát.

Körülbelül tíz perce feküdtünk le aludni, mikor Jimin megtörte a csendet.
-J-Jungkookie hyung? - kezdte.
-Hm? - emeltem fel a fejem.
-N-Nem aludhatnék veled? Félek itt a földön aludni. Félek, hogy megint megtörténik, és újra macska leszek - mondta ki.
-Gyere! - mosolyogtam a sötétben.
-Tényleg? - hitetlenkedett.
-Persze - bólintottam, és arrébbcsúsztam az ágyon, hogy ő is felférjen mellém. Lefeküdt az ágy szélére, kifelé fordulva, háttal nekem.
-Ne feküdj annyira a szélére! Még a végén leesel - nevettem fel halkan, és közelebb húztam magamhoz a fiút. Kicsit feljebb kúsztam az ágyon, így feje a mellkasomhoz ért, államat pedig az ő feje tetejére tettem, míg egyik karommal átkaroltam őt.
Fél perc sem kellett, máris elnyomta őt az álom.

Helcsoo! Tudjátok, mi a vicces? Hogy ezt egy álmom alapján írtam 😂
Ugye néhány napig volt nálunk egy cica, akit és Jiminnek hívtam. Sötétszürke volt, világoszöld szemekkel. Esküszöm, ilyen szép kiscicát még életemben nem láttam. Egyik éjszaka azt álmodtam, hogy Jimin (a ceca) éjfélkor átváltozott a BTS tag Jiminné, és bejött a szobámba pucéran (!!) ruhát kérni 😂 Ebből jött ez az os ötlet. Remélem, nem lett túl béna, soha nem írtam még hasonlót X3

2020.08.16. 00:18