BTS Oneshots 💜

Karjaidban /Yoonmin/

*Jimin szemszöge*

Hatalmas durranásra ébredtem az éjszaka közepén, mire azonnal felültem az ágyamban és az ablak irányába kaptam tekintetem. Szinte rögtön  rá is jöttem, mi történhetett, hiszen a szakadó eső mindent elárult: vihar van.

Villám fénye töltöttem be a szobám, majd szinte azonnal követte azt a durranás. Elég közelre csaphatott be...

Összerezzentem. Mindig is féltem a viharban.

Oké, Jimin, nincs semmi baj. Bent vagy a házban, nem lesz semmi- - próbáltam nyugtatni magam, de az újabb villám nem segített helyzetemen.

Felálltam az ágyamból és halkan kiléptem a szobámból. Na nem mintha hangosabb tudnék lenni a villámoknál és a zuhogó esőnél, de az éjszaka miatt csendben akartam lenni, nehogy mégiscsak felébresszek valakit.

Először a konyha felé vettem az irányt, hogy igyak egy pohár vizet, így miután azt megtettem, szinte már pánikolva mentem vissza az emeletre, hogy megkérjem az egyik hyungomat, hadd aludhassak vele. Pontosabban Yoongi hyungot...

Bármilyen furcsa is, a második legidősebb hyungom tudott a legjobban megnyugtatni engem. Ezt többször is említettem már neki, így, bár elég ridegnek tűnt néha, rengetegszer megöleltük egymást, egyenesen szerettük egymás érintését. Sőt, ha őszinte akarok lenni, volt már köztünk egyszer-kétszer egy kicsivel több dolog is, mint egyszerű ölelések...

Halkan bekopogtam a szobába, majd lenyomtam a kilincset és beléptem. Yoongi azonban meg sem moccant. Alszik, mint a bunda.

-H-Hyung! - szólítottam halkan, hangomat pedig újabb hangos villámcsapás követte, méghozzá a mi utcánkból. Ezen azonnal elsírtam magam. Nagyon féltem és egyszerűen tehetetlennek éreztem magam abban a helyzetben. - Hyung! - szólítottam őt zokogva, mire hallottam, hogy hosszan beszívja a levegőt és ébredezni kezd.
-Jimin? Mi a baj? - kérdezte rekedtes hangon azonnal, ahogy kinyitotta szemeit. - Gyere ide! - ült fel aggódva az ágyában és arrébb csúszott, hogy odaférjek mellé. Én persze azonnal helyet foglaltam, és míg a vihar továbbra sem csillapodott, egyre jobban zokogva ültem hyungom mellett.
-Nagyon félek, hyung - sírtam, mire ő végre megértett engem, és azonnal átölelt.
-Dehát nem lesz semmi baj, életem - mondta, utolsó szavával szokás szerint megdobbantva a szívem. Imádom, amikor becéz. - Ez csak egy kis vihar, hamarosan el is megy. Semmi baj nem fog történni, rendben?

Persze rám ez sem túlzottan hatott, továbbra is fel-felzokogva ültem hyungom karjaiban.

-Aludhatok veled? Nem akarok egyedül lenni - mondtam, visszanyelve a könnyeimet egy rövid időre, mire Yoongi elengedett.
-Persze, maradj itt nyugodtan - mosolyodott el aranyosan, amit egy villám fényében - sajnos vagy nem sajnos, de - sikerült is látnom.

Yoongi arrébb csúszott az ágyon és lefeküdt, mire én is befeküdtem mellé a takaró alá. Ő még egy pillanatra feljebb támaszkodott és megigazította rajtam a takarót, hogy biztos ne fázzak.

Visszafeküdt az ágyba velem szemben, és szinte azonnal arcomra vezette egyik kezét, hogy elkezdjen simogatni.

Ismét villámlott, mire én összerezzentem és egy pillanatra behunytam a szemem.
-Nem akarom látni a villámokat - mondtam nyafogva, mire Yoongi közelebb jött hozzám és feljebb csúszott az ágyon, én pedig a mellkasához bújtam. Azonban elég hamar rájöttem, hogy nekem ez sem igazán felel meg. - De így nem látlak téged, hyung - néztem fel rá szomorúan, ő pedig ezen elnevette magát.
-Neked semmi sem felel meg? - kérdezte, miközben egy hajtincset a fülem mögé simított.

Abban a pillanatban, ahogy néztem rá, hirtelen már nem is féltem a villámoktól...

Ajkaira pillantottam, majd ismét szemeibe néztem és vissza szájára, ahol elidőztem tekintetemmel. Végül feljebb támaszkodva hajoltam oda hozzá és csókoltam meg őt.

Természetesen viszonozta a csókot, hiszen - mint már mondtam - nem csak ölelések történtek köztünk az évek során. Sőt, az utóbbi időben elég gyakorivá vált, hogy csókolóztunk egymással. Ahogy aznap este is. Legalább másfél percen keresztül.

-De, ez megfelel - suttogtam ajkaira, és éreztem, hogy ezen elmosolyodott.

Még egy utolsó, néhány másodperces csók után lassan elhúzódtam tőle és visszafeküdtem az ágyba, majd neki háttal fekve hagytam, hogy ő körém kulcsolja karjait, kézfejeire pedig azonnal rá is kulcsoltam ujjaimat.

-Nagyon szeretlek, ugye tudod, szerelmem? - kérdezte halkan, mire az én szemeim elkerekedtek, szívem pedig hirtelen sokkal hevesebben kezdett verni. 
-T-Tessék? - kérdeztem vissza, mire csak egy mosolygós csókot kaptam tőle a tarkómra.
-Jól hallottad - mondta, de viszonzást még néhány hosszú másodpercig nem kapott tőlem. Azt sem tudtam, mit mondhatnék...

Végül egyik kézfejét, melyre ujjaim voltak kulcsolva, magamhoz húztam és egy hosszú, lágy csókot adtam arra.
-Én is szeretlek - leheltem bőrére.
-Akkor mi most... - kezdte, de nem is hagytam, hogy befejezze.
-Igen - mondtam magabiztosan. - Járunk. Már ha nincs ellenedre - tettem hozzá, kezeit hüvelykujjaimmal simogatva.
-Dehogyis. Boldoggá tennél - mondta, és hallottam hangján, hogy mosolyog. Boldogsággal töltötte el a tény, miszerint mi attól a perctől kezdve egy párt alkotunk.

-Hallod? - kérdezte hirtelen, néhány másodpercnyi csend után.
-Mit? - kérdeztem vissza. Nem hallottam semmit.
-Elment a vihar - mondta halkan, én pedig hallgatóztam egy keveset. Igaza van.
-Akkor én megyek is vissza a szobámba - jelentettem ki vigyorogva és már éppen keltem fel az ágyról, amikor Yoongi visszarántott, majd ugyanazzal a mozdulattal maga felé is fordított.
-Nem mész te sehova - mondta mosolyogva, mire én elnevettem magam, ő pedig ismét a fülem mögé kezdte simítani a tincseimet. - Innentől kezdve nem úszod meg, hogy minden egyes éjszaka együtt aludjunk, remélem, tudod - mondta, majd ismét szorosan átkarolva engem magához húzott és megcsókolt.

A karjaidban nyugalomra leltem, Min Yoongi. Békére, szeretetre, törődésre. Talán ezért is szerettelek olyan nagyon...

Sziasztooook!
Nagyon nagyon sajnálom, ami az elmúlt időszakban történt és a beígért 3 karácsonyi és 2 újévi oneshot helyett csak 2 karácsonyit kaptatok:( Egyszerűen semmi hangulatom nem volt az ünnepekhez, így ehhez sem, de valamikor megírom azokat, amiket kitaláltam, csak nem teszem bele az ünnepeket így konkrétan. Remélem, nem haragszotok rám nagyon</3

Az utolsó mondat lehet sokatokat megkérdőjelezett, ezért szeretném elmondani az én gondolatmenetem: Úgy terveztem azt az utolsó mondatot, hogy ezek Jimin legszebb emlékei Yoongiról, melyekre Yoongi halála után gondol. A halál néhány évvel később következett be, a ti képzeletetekre bízom, mi történhetett. Ahogy azt is, hogy így értelmezitek-e az utolsó mondatot, vagy teljesen máshogy. Minden rátok van bízva <33

2022.01.08. 6:17 p.m.