BTS Oneshots 💜

Szégyenlős /Hopemin/

*Hoseok szemszöge*

Ma a legjobb barátommal alszok. Nem mintha ez nem lenne megszokott. Szinte minden hétvégénket együtt töltjük, csupán azon szoktunk változtatni, hogy melyikünk megy át a másikhoz éjszakára. Ekkor pedig Jimin volt soron, hogy nálam aludjon.

Igazán játékos fiú volt a szőke, éppen ezért kedveltem őt annyira. Nagyon ritka volt az, hogy szomorúnak láttam őt, olyankor pedig nyomós oka volt erre és hamar jobban is lett, miután egy teljes hétvégén át ölelgettem őt a jobb kedvre derítés érdekében.

Akkor is szerettem, amikor szomorú volt. Minél rosszabb volt a kedve, annál több érintésre volt szüksége. És én minél többször érintettem meg őt, annál szerelmesebb voltam belé...

-Bocsáss meg, kicsit kupi van, éppen a ruháimat válogattam, amikor megérkeztél - vakargattam meg a tarkómat kissé zavartan, mikor beléptünk a szobámba.
-Semmi baj - mosolyodott el a fiú. - Segíthetek? - kérdezte.
-Persze, de csak ha nem nagy teher - mosolyodtam el én is, mire ő megrázta a fejét.
-Szívesen segítek - mondta, majd elindult a ruháim felé.
-Akkor először is nézd át azokat, amik akörül a szék körül vannak, hogy kell-e valamelyik! Válogasd ki, ami nem kell, megy a kukába - vontam meg a vállam, ő pedig boldogan ment az említett kupachoz.

Leültem a padlóra és tovább dobáltam 'kell' és 'nem kell' kupacokba a ruháimat, Jimin pedig izgatottan nézegette az elé kerülő darabokat.

Mindig átnézte a ruháimat. Azt mondta, ne dobjam ki őket feleslegesen, hiszen tökéletes állapotban vannak, mivel annyi ruhám van, hogy egy sem tud tönkremenni a túl sok használattól. És ebben teljesen igaza van, éppen ezért hagytam, hogy kutakodjon a cuccaim között.

Csendben pakoltunk egymás mellett. Csupán néhány dologról beszéltünk, hiszen túlságosan is lekötötték a figyelmünket a ruhák.

Végül, mikor elfogytak a kezem ügyében lévő holmik, és Jimin is abbahagyta a kinézet szerinti válogatást, egymásra néztünk.
-Akkor... ezeket majd elviszem, ha nem gond - pillantott a mellette lévő ruhákra a fiú, mire én is odanéztem.
-Nehogy annyit elcipelj magaddal! Legalább a fele nagy lesz rád, akkor pedig felesleges cipekedni. Próbáld fel őket, megnézzük, melyik hogy áll rajtad, és csak azokat vidd el, amiket biztosan tudsz is használni! - mondtam, ő pedig kissé elgondolkozott.
-Oké, de segíts elvinni őket a fürdőszobába! - tápászkodott fel, de én csak értetlenül pislogtam rá.
-Miért öltöznél a fürdőszobában? - kérdeztem tőle értetlenül.
-Nem szeretek mások előtt öltözni - mondta halkan, kipirult arccal, mire én kissé felnevettem.
-Gyerekkorunk óta legjobb barátok vagyunk, Jimin. Nyugodtan öltözz a szobámban! - mondtam, de ő továbbra is csak piros arccal nézte a padlót. - Ha elfordulok, az úgy rendben van? - forgattam meg a szemeimet mosolyogva, Jimin pedig bólintott.

Sóhajtva fordítottam neki hátat. Nem értettem, miért nem láthatom, miközben átöltözik, de tiszteletben tartottam a kérését, annak ellenére, hogy eléggé elkeserített az, nem láthatom őt egy szál alsó... ÁLLJ LE, HOSEOK, TE KANOS IDIÓTA! Ő A LEGJOBB BARÁTOD!!

-Megnézed, hogy ez jól áll-e? - kérdezte félénken, mire én azon nyomban felé fordultam, és mosolyogva néztem végig rajta. Egy színes csíkokkal mintázott póló és egy fekete szakadt farmer volt rajta.
-Ez szerintem teljesen jó - bólintottam.
-És ez a farmerkabát? - kérdezte, miközben felvette magára a darabot.
-Elég nagy rád - nevettem fel, mire ő elvörösödött. - Olyan, mint amikor egy 190 centis srác odaadja a kabátját a 150 centis barátnőjének - nevettem tovább.
-Jó, elég volt! - motyogta halkan. - Nagy rám, értettem. Nem kell tovább cikizni - duzzogott, és levette magáról a kabátot.

-Várj! - mondtam neki, majd felálltam, elvettem tőle a kabátot, és lehajoltam egy tavaszi sálért.
Jimin mögé álltam, és ismét feladtam rá a kabátot, majd szembe állva vele, a sálat is. Lassan tekertem nyaka köré az anyagot, és ez kissé kínossá, mégis valahogy különlegessé tette a szituációt. Romantikus volt...

A fiú csak vörös arccal nézte a padlót, míg én az ő arcát kémleltem mosolyogva. Végül, néhány végtelennek tűnő másodperc után felemelte rám a tekintetét, és szemeimet, illetve ajkaimat kezdte vizsgálgatni. Én pedig abban a helyzetben egyszerűen kényszert éreztem rá, hogy én is ugyanezt csináljam.

-Hoseok, meg akarlak csókolni - mondta ki halkan.
Ennyi kellett, azonnal derekára csúsztattam kezeimet és óvatosan közelebb húztam magamhoz. Innentől kezdve már le sem tudtam venni szemeimet ajkairól.

Lassan hajoltam hozzá közelebb, és tapasztottam ajkaimat övéire. Gyengéden kezdtem el őt csókolni, míg ő apró kezeit vállaimra helyezte, majd onnan tarkómon lévő hajamba túrt. Szenvedélyesen csókolt vissza, így innentől kezdve én is bátrabban mozgattam ajkaimat övéin.

Jimin próbált a lehető legközelebb kerülni hozzám. Heves volt. Mintha akkor szöktek volna az egekbe az érzelmei és érezte volna úgy, addig kell csókolnia, ameddig lehetséges.

Percekig faltuk egymás ajkait, mígnem már tényleg annyira felhevültem a csókolózásban, hogy képtelen voltam kibírni, hogy ne markoljak bele a fiú fenekébe. Emiatt viszont ő, miután nagyot sóhajtott, mérges tekintettel vált el tőlem.
-Nem engedtem meg - mondta komolyan, mire én csak szélesen elmosolyodtam, és homlokom homlokának döntöttem, miközben lehunytam a szemeimet.

Többször is megcsókoltuk már egymást az évek során: a fejünkön, az arcunkon, sőt, néha egy-egy aprót adtunk egymás szájára vagy orrára is. Azonban soha, de soha nem történt még hasonló közöttünk. Ez új volt... Különleges.

-Remélem, nem gond, hogy... megcsókoltalak - mondtam, miközben a fiú derekát simogattam.
-Dehogy - suttogta ajkaimra, és hallottam hangján, hogy mosolyog.
-Jimin, én szerelmes vagyok beléd - vallottam be. Féltem a reakciójától, de úgy gondoltam, ez a megfelelő helyzet ennek bevallására.
-Én... nem tudom, mit érzek - sóhajtott. - De azt hiszem, hogy... én is szerelmes vagyok beléd. Vágyom az érintéseidre, a csókjaidra... sőt jelenleg úgy érzem, hogy az egész testedre - tette hozzá suttogva.

-Nincsenek itthon a szüleim - mondtam.
-Mikor jönnek?
-Este.

Csupán ennyit kellett mondanom. Hamarosan lekerült a fiúról a sál... a farmerkabát... és minden más is. Mondanom sem kell, azután a délután után többé nem volt szégyenlős előttem.

Most valamelyik nap (pontosabban éjjel 😂) megtaláltam ennek a oneshotnak a vázlatát, meg is írtam, de egyszerűen szörnyű lett 😂😂 Ma újraírtam a felétől éssss... egész elfogadható, szóval ez a végleges.

2021.06.07. 19:14