BTS Oneshots 💜

Vidámpark /Yoonmin/

*Jimin szemszöge*

Nem is emlékszem, mióta vagyok szerelmes Min Yoongiba. Talán 3-4 éve? Az is lehet, hogy már 5 év is eltelt azóta, hogy mindez kezdődött.

Soha nem álltunk olyan közel egymáshoz. Nem volt bajunk a másikkal, csak valahogy nem beszélgettünk vagy mentünk el bárhová is együtt.

Aztán egy osztálykirándulás mégis képes volt úgy összerántani minket, hogy elválaszthatatlan barátok lettünk... én pedig egyre menthetetlenebb lettem a felé táplált érzelmeim miatt.

— az a bizonyos kirándulás —

-...a busz ülésrendjét elküldtem nektek pdf-ben. Mindenki nyissa meg és aszerint foglalja el a helyét! - harsogta a tanárnő, mire mindenki azonnal előkapta a telefonját és megnyitotta a dokumentumot.

Idegesen kerestem a nevem a szerkesztett buszülések között.
Doyoung-Wooyoung. Jungkook-Lisa
Taehyung-Hoseok. Minho-Taemin
Namjoon-Jin
-és így tovább.

Kezdtem megijedni, hogy kihagytak vagy valami, azonban hamarosan nyugodtan konstatáltam, hogy az én nevem is rajta van a képen, csupán közel leghátra kerültem. Nyugalmam azonban azonnal el is szállt, amint megláttam, ki mellé ültettek:
Jimin-Yoongi.
Na, ne!

Végül hatalmas meglepetésemre a kiránduláson szinte végig Yoongival beszélgettem. Sokkal jobban megismerhettem őt, ahogy ő is engem, és bár még mindig hihetetlen számomra, de egészen megnyíltam neki.

Ez volt közel egy éve, és azóta valahogy a régi „soha nem mentünk együtt sehova" dologból „mindig mindenhová együtt megyünk" lett.

-Szia! - hallottam meg a hangját, mely kizökkentett zavaros gondolataim közül.
-Szia! - mosolyodtam el, mire ő kitárta karjait, én pedig hozzá bújtam.
-Arrébb buzuljatok már, köszi! - lökött rajtunk egy kicsit egy ideges férfi. Nos, igen, lehet, hogy nem a vidámpark bejáratánál kellett volna ölelkeznünk.

-Megyünk? - engedett el Yoongi, mire én pironkodva bólintottam. Őszintén, kissé zavarba hoztak az ideges férfi szavai, amint belegondoltam, hogy gyakorlatilag részemről ez tényleg csak 'buzulás', ugyanis míg Yoongi az egyik legjobb barátjának tart engem, nekem ő már-már mondhatni a szerelmem.

Megvettük a jegyeket és beléptünk a parkba.
-Hű! - mondtam, mire Yoongi kissé felnevetett.
-Soha nem voltál még vidámparkban? - kérdezte. Ránéztem és megráztam a fejem. Azt hiszem, a szemeim talán túlzottan is csillogtak abban a pillanatban. Hihetetlen, hogy pont vele vagyok itt életemben először! - Akkor gyere! Kérsz valamit? Vattacukrot, kávét, limonádét...? - kérdezte.
-Talán vattacukrot - mondtam halkan, piruló orcákkal. Nem szerettem kérni semmit sem az emberektől, nehogy úgy érezzék, kihasználom őket, azonban ahogy Yoongi kimondta a vattacukor szót, igazán megkívántam az említett édességet.

Néhány perc múlva már egy óriási vattacukrot fogtam a kezemben és téptem le belőle egy darabot, majd ettem meg. Persze íze nemigen volt, inkább csak édesnek nevezném, azonban az érzés, ahogy a tömény cukor elolvadt a számban, rengeteget hozzátett a vidámparki hangulathoz.

-Kérsz? - tartottam az édességet Yoongi felé.
-Nem szeretem az ilyen extrém édes dolgokat - rázta meg a fejét.
-Na~ - nyafogtam.
-Oké, de csak... egy kicsit - mondta, beletörődve abba, hogy én mindenképpen rá akarom erőltetni azt a vattacukrot, majd letépett belőle egy kis darabot és megette.
-Ugye, hogy finom? - kérdeztem tőle csillogó szemekkel, mire ő mosolyogva bólintott. Tudtam, hogy valójában közel sem ízlik neki ennyire, csupán nem tudott nekem nemet mondani.