BTS Oneshots 💜

Fagyás /Taegi/

✨Karácsonyi oneshotok 2/3✨

*Yoongi szemszöge*

Nagyon hideg karácsonyunk volt abban az évben. Éppen a nappaliban ültem, magamon egy vastag takaróval, kezemben forró teával, és a tv-t bámultam - legalább ötvenedjére látva életem során ugyanazt a karácsonyi filmet -, amikor csengettek. Kelletlenül álltam fel a kanapéról, és morogva mentem a bejárati ajtóhoz, de ahogy kitártam azt, elkerekedtek a szemeim.
-Tae? Úristen, gyere be! – húztam be azonnal a fiút a házba. Szörnyen át volt fagyva. Ajkai lilák voltak, szemei könnyesek, bőre fehér és egész testében remegett. Egyetlen pulóverben volt kint a hidegben. – Mit keresel itt ilyenkor? És miért nincs rajtad kabát? – kérdeztem a fiatalabbtól ingerülten.
-Apám azt mondta, hogy menjek, ahová csak akarok, de ne rontsam el az ő karácsonyát, majd kilökött az ajtón. Én pedig hozzád jöttem, hyung, mert tudom, hogy benned megbízhatok – mondta halkan, remegő hangon (aki látta a Hwarangot, annak támpont, hogy olyan volt a hangja, mint a 18. részben, mikor Seon Woohoz beszél – í.m), majd egy könnycsepp gördült le az arcán.
Nos, igen... Taehyung élete nem volt épp a legjobbnak mondható. Én már akkor 20 éves lévén teljesen egyedül éltem, míg ő még csak 16 éves volt, így az apjával kellett élnie, aki valamilyen oknál fogva gyűlölte őt.
-Örülök, hogy volt annyi eszed, hogy hozzám jöttél, és nem maradtál kint az utcán ebben a hidegben – sóhajtottam, majd lenéztem a földre, és akkor vettem észre, hogy a fiún cipő sincs. Basszus...

-Gyere, a nappaliban van egy vastag takaró a kanapén, azt odaadom, hogy kicsit felmelegedj! – mosolyodtam el nagyon halványan, és bementünk a nappaliba.
A fiú leült a kanapéra és felhúzta térdeit, én pedig hátára terítettem a takarót. – Hozok neked teát – mosolyogtam rá, majd kimentem a konyhába, és egy bögre forró teával tértem vissza, amit a fiú felé nyújtottam.
-Köszönöm – mondta halkan, és kezei közé vette a forró bögrét. A meleg érzés hatására lehunyta szemeit.
Leültem mellé a kanapéra, és tovább bámultam a filmet, ami már a vége felé járt, hiszen közel éjjel 11 óra volt.

-Miért bánik veled így az apád? – néztem a fiatalabbra, amikor már vagy negyed órája ültünk egymás mellett a kanapén. Taehyung lesütötte a szemét, és a kezében lévő teát kezdte el nézni.
-Mert nem vagyok normális – mondta könnyes szemekkel, mire én értetlenül néztem rá.
-Már miért ne lennél normális? Ő a nem normális, amiért... - kezdtem, de ő rám nézve közbevágott.
-Nem így értem, hyung – mosolyodott el keserűen, majd újra a teára nézett, és kicsit mozgatni kezdte a bögrét, hogy a benne található folyadék is mozogjon. – Én a fiúkhoz vonzódom – mondta ki halkan, szinte suttogva, miközben egy könnycsepp gördült végig az arcán.

Először elkerekedett szemekkel néztem a fiúra, de végül közelebb húzódva hozzá egyik karommal átöleltem a derekát, és államat vállára helyezve lehunytam szemeimet.
-Szerintem ez normális – szólaltam meg. – Az apád őrült, ha azt mondja, hogy nem vagy normális, amiért neked a fiúk jönnek be.
-Tényleg így gondolod? – kérdezte, mire én kinyitottam a szemeimet, és bólogattam párat. Ezen ő elmosolyodott.
-Senki nem ért meg engem... – szólalt meg újra, néhány másodperc csend után. – Ezért szeretek veled lenni, hyung.

A fiú letette a kiürült bögrét az asztalra, és elfeküdt a kanapén, én pedig követtem a példáját, és a takarója alá bújtam, majd kissé feljebb támaszkodva az arcát kezdtem el nézni.
-Hyung, nem baj, hogyha elalszok? – nézett fel rám azzal az aranyos tekintetével, mire én csak mosolyogva megráztam a fejem, és a hajával kezdtem el babrálni.

-Tae – szólaltam meg hirtelen, ő pedig újra rám emelte tekintetét. – Költözz ide hozzám! – mondtam, miközben kisöpörtem egy tincset arcából.
-Nem akarok teher lenni – rázta a fejét, szomorú mosollyal arcán. – Így is elrontottam a karácsonyodat.
-Dehogy rontottad el – vágtam rá azonnal, kicsit erőteljesebben. – Nélküled tudod, mit csináltam volna? A kanapén ülve bámultam volna százhuszadjára is ugyanazt a filmet, ami méghozzá nem is érdekel, és megittam volna három liter teát unalmamban, miközben mindenféle egészségtelen dolgot zabálok – magyaráztam felemelt hangon. Ahogy ezt végigmondtam, Taehyung felnevetett, mire én azonnal elmosolyodtam.

-Figyelj, Tae! – kezdtem, immár teljesen nyugodt hangon. – Teljesen egyedül élek, és minden nap szétunom az agyam, emellett szörnyű abban a tudatban élnem, hogy téged bántanak otthon. Az apád úgyis azt várja, hogy végre elköltözz otthonról, én pedig örülnék, ha itt lennél velem.
-Oké – sóhajtott végül, mire én újra szélesen elmosolyodtam, és egy puszit adtam homlokára, ettől pedig ő azonnal kuncogni kezdett. – De hyung, téged tényleg nem zavar, hogy meleg vagyok? – kérdezte végül, én pedig azonnal megráztam a fejem.
-Én is az vagyok, miért zavarna? – vágtam rá, mire ő elkerekedett szemekkel, de mosolyogva nézett rám.
-Biztos jó ötlet ideköltöznöm? – nevetett fel, ezen pedig én is felnevettem.
-Úgysem teszek olyat, amit te nem szeretnél – söpörtem ki egy újabb tincset arcából. – Most viszont aludj, mert már késő van! – Erre ő csak mosolyogva bólintott, és újra az oldalára fordult.

-Jó éjszakát, Tae! – suttogtam, és egy puszit adtam arcára.
-Neked is, hyung! – suttogta ő is mosolyogva. – És boldog karácsonyt! – tette hozzá.
-Boldog karácsonyt! – viszonoztam, majd átkarolva őt, arcomat hátába fúrtam, így hunytam le szemeimet.

메리 크리스마스 ❤️✨

Ezt a részt is hajnalban akartam kitenni, de háromnegyed háromig családi videohívásban voltam 😂😂😂😂

Ez nekem amúgy tetszik 😂😂 Nektek is vagy csak én becsülöm túl? 😂

2020.12.25. 13:59