BTS Oneshots 💜

Szivárvány /Yoonseok/

*Yoongi szemszöge*

Az ablakomban ülve hallgattam a szakadó eső egyenletes kopogását, miközben homlokom a hideg üvegnek döntöttem. Gyűlöltem ezt az időjárást... mondjuk én mit nem gyűlöltem?

Egy esernyős alak állt meg a lépcsőházzal szembeni oldalon, és felnézett az ablakomra. Azonnal felismertem a mosolygós arcot, ki felém intett, amint megpillantotta az ablakban ücsörgő alakomat.

Elindult át a zebrán, néhány másodperc múlva pedig már hallottam is, ahogy beüti a kapuzárba a kódot, melyet csak a lakók, illetve a közeli ismerőseink tudhattak. Tisztában voltam vele, hogy a fiú hamarosan már mellettem fog állni és nyaggatni valami hülyeséggel.

Ez be is igazolódott. Kevesebb, mint egy percen belül kopogtattak az ajtómon.
-Nyitva van! - kiáltottam, Hoseok pedig azonnal be is nyitott a lakásba.
-Szervusz Yoongi! - mosolygott azzal a tipikus napsugarat is megszégyenítő mosolyával. Erre én csak egy morgás szerű hangot hallatva néztem továbbra is kifelé a szakadó esőre.

Hoseok önállósította magát, így, miután letette táskáját és levette kabátját, illetve cipőjét, leült velem szemben az ablakba. Ő azonban nem az esőt nézte, hanem engem.
-Miért bámulsz? - néztem rá morcosan, mire ő csak még szélesebben mosolyodott el.
-Nem értem, miért vagy mindig ilyen rosszkedvű. Olyan szép a mai nap, nem tudom, mi bajod van - mondta, én viszont csak értetlenül néztem rá.
-Mi a szép abban, hogy szakad az eső? - kérdeztem.
-Próbáld meg a jó oldalát nézni a dolgoknak: az esőnek jó az illata, a növények szépek lesznek, az esernyő egy kiegészítő... - kezdte el sorolni, de én közbevágtam.
-Mik ezek az idióta pozitívumok? - horkantam fel kissé mosolyogva.
-Optimista vagyok, te is tudod - vonta meg a vállát.
-Én pedig realista - morogtam.
-Pesszimista vagy, Yoongi - tekintett rám lenézőn, mégis kissé mosolyogva.
-Amióta az eszemet tudom, legjobb barátok vagyunk. Miért problémázol még mindig az én stílusomon? - kérdeztem értetlenül, végre teljesen a fiúra fordítva a tekintetem.
-A pesszimizmus nem nevezhető stílusnak - nevetett fel kissé.
-De.
-Nem.
-De.
-Oké, nem veszekszek veled hülyeségeken - nevetett újra.

Csend telepedett ránk, mindketten ismét az esőt kezdtük bámulni.

-Te, Yoongs! - szólított hirtelen Hoseok, mire én ráemeltem a tekintetem. Mintha testet cseréltünk volna, most ő bámult kifelé az esőre, és rám sem pillantva kezdett el hozzám beszélni. - Arra gondoltam, hogy... összeköltözhetnénk - mondta, én pedig szemöldökömet ráncolva néztem rá.
-Minek? - kérdeztem, a saját bunkó stílusomban.
-Te is mondtad, hogy amióta az eszedet tudod, legjobb barátok vagyunk. Most mégis külön helyeken élünk teljesen egyedül, pedig az én házamban... - kezdte, de én közbe vágtam.
-Most azzal fogsz villogni, hogy neked milyen gazdagok a szüleid? Nem fogom hagyni, hogy te tarts el engem, ne is álmodj róla! - mondtam, de azonnal meg is bántam, ugyanis Hoseok összetörten nézett rám, majd fordította tekintetét újra az esőre.

Ismét csend borult kettőnkre. Mindketten a gondolatainkba merültünk. Én azon agyaltam, hogy mit válaszoljak a kérdésére, ő pedig valószínűleg valami teljesen máson...

-Tudod... hiába vagyunk már kicsi korunk óta legjobb barátok, te rengeteg mindent nem is gondolnál rólam - mondta, mire én ismét ráemeltem a tekintetem.
-Mármint? - kérdeztem, ő azonban csak elmosolyodott. Kis ideig nézett rám, végül egyszer csak, minden előreláthatóság nélkül térdeit maga alá húzta, előre hajolt és megcsókolt.
Rövid ideig tartott, talán három másodpercig csupán, de annál sokkal többet ért.

A fiú elválasztotta ajkait enyémektől, én pedig értetlenül néztem rá. Teljesen lesokkolt Hoseok cselekedete, fogalmam sem volt, mit mondjak vagy tegyek, csak bámultam rá, mint borjú az újkapura.
Hoseok is nézett rám egy kis ideig, majd kissé elmosolyodott.
-Sajnálom - suttogta, és elhúzódott tőlem.
-Miért csináltad ezt? - kérdeztem, továbbra is teljesen lesokkolva.
-Amióta az eszemet tudom, szerelmes vagyok a legjobb barátomba - mondta halkan, halvány mosollyal ajkain, miközben ismét kifelé bámult az ablakon.

Nem szólaltam meg. Fogalmam sem volt, mit mondhatnék, mit reagálhatnék erre.

-Tényleg nagyon sajnálom - mondta, miközben elsírta magát.
Megijesztett a szituáció. Hoseok nagyon ritkán sírt, általában csak boldogan mosolygott, és próbálta mindenben a jót látni.

Lábaimat magam alá húzva mentem hozzá közelebb és öleltem őt magamhoz.
-Nincs semmi baj - mondtam halkan, szinte suttogva, de ő továbbra is csak zokogott.

Ott ültünk az ablakban, és egyikünk sem szólt egy szót sem, csupán Hoseok sírása törte meg a kellemes csendet. Idő közben az eső enyhülni látszott, a nap pedig fényével megvilágította a cseppeket.

-Költözzünk össze! - mondtam végül, mire Hoseok kissé elhúzódott tőlem.
-Tényleg? - kérdezte, könnyes szemeivel vizslatva arcom. Ahogy ilyen közelről láttam keserű tekintetét, szemeit, melyekből továbbra is folydogáltak a könnyek, igazán sajnáltam őt.
Közelebb hajoltam hozzá, és egy puszit adtam homlokára.
-Tényleg - mosolyodtam el kissé.
-Azt hittem, a csók után már semmi esélyem nem lesz arra, hogy barátok maradjunk - mondta, miközben lehajtotta a fejét.
-Nem is maradunk barátok - mosolyogtam rá, majd felemeltem az egyik kézfejét, és egy csókot adtam arra. - Arra gondoltam, hogy... mivel már elég régóta közel állunk egymáshoz... megpróbálhatnánk. Persze csak ha te is szeretnéd - mondtam, miközben egy pillanatra sem emeltem fel Hoseokra a tekintetem. Talán furcsa, de zavarban voltam. Hoseok csókja bennem is megindított valamit. Szinte azonnal fantáziálni kezdtem arról, hogy milyen lenne, ha mi egy pár lennénk.
-Ezt most... komolyan mondod? - kérdezte, és hangján hallottam a meglepettséget.
-Úgy ismersz, hogy viccelni szoktam ilyenekkel? - nevettem fel kissé.
-Úristen, úristen, úristen - kezdte mondogatni izgatottan, miközben karjait nyakam köré tekerve szorosan megölelt engem. - Nagyonnagyon szeretlek! - mondta, nekem pedig hatalmasat dobbant a szívem e szavak hallatán.
-Én is téged - viszonoztam mosolyogva, közben pedig kezeimet derekára helyeztem.

Amíg pedig mi egymást ölelve ültünk az ablakban, megjelent az égen egy gyönyörű szivárvány.

2021.05.08. 15:24