BTS Oneshots 💜

Hegedű /Vmin/

*Jimin szemszöge*

Tíz éve hegedülök. Még hét éves sem voltam, mikor először fogtam hegedűt a kezemben. Éppen ezért, mondhatni, egyértelmű volt, hogy művészeti középiskolába fogok járni.

Harmadik éve vagyok ebben a művészeti suliban. Az iskola igazából abból áll, hogy van színész, tánc, és zene szak. Én természetesen zenére járok, de vannak nekem is tánc- és drámaóráim, mint a másik két osztálynak, csak ritkábban.

Mivel május van, gőzerővel készülünk az évvégi vizsgákra, ami minden évben egyre keményebb. A mi tanszakunk idén is, mint minden évben, egy közös vonószenekari darabot fog előadni, emellett mindenkinek egy másik darabot is elő kell adnia egyedül. Nos, igen. Az utóbbi a problémám.

Általában minden darabbal megküzdök valahogy, de idén Mozart kifogott rajtam.
-Hát ez nem igaz! – dühöngök, mikor már vagy egy órája szenvedek a darabbal. – Mindig ugyanannál a szerencsétlen ütemnél rontom el.
-Miért kezded minden egyes rontás után elölről? – néz fel rám telefonjából értetlenül Taehyung, a szobatársam.
-Mert... nem tudom. Minél többet gyakorlom, annál jobban kéne mennie – mondom, továbbra is dühöngve.
-De így az elejében profi leszel, a nehéz ütem utáni rész pedig nem fog menni – mondja, és teljesen igaza van. – Gyakorold ki azt az ütemet, utána próbáld meg elölről!

Mérgesen teszem fel újra vállamra a hangszert, és most csak azt az egy ütemet gyakorlom, ami nem megy. Mikor tizedjére is elrontom, legszívesebben eldobnám a hangszert.

-AAAHJ – morgom. – Nem igaz máár – váltok át nyafogásba.
-Várj, segítek! – áll fel Taehyung az ágyáról, én pedig mérgesen pillantok felé.
-Előbb is eszedbe juthatott volna – morgom halkan.
A fiú csak elmosolyodik morcogásomon, és mögém lép, majd jobb kezét a vonót tartó kézfejemre helyezi, bal kezét pedig az... oldalamra.
Érintése miatt elpirulok, de szerencsére mögöttem van, így ő ezt nem láthatja.

-Mehet? – kérdezi, és leheletét érzem a fülemnél, annyira közel van hozzám.
Csak némán bólintok, ő pedig húzni kezdi a vonót az én kezemmel együtt, miközben én a bal kezem ujjait rakosgatom a fogólapon.

-Lassabban próbáljuk meg, és ha megy, majd visszatérünk az eredeti tempóba! – mondja, mikor újra elrontom a darabot, még az ő segítségével is.

Újra megpróbáljuk, most lassabban, és sikerül.

-Na, látod, hogy megy ez? – kérdi, és hangjából hallom, hogy mosolyog.
Visszatérünk az eredeti tempóba, és mikor már harmadjára is sikerül, hozzátesszük az előző ütemet. Így is megy.

-Oké, akkor most próbáld meg egyben az egészet! És akár megy, akár nem, ne állj meg, játszd végig a darabot! Nem szabad feladni – mondja, és elengedi a derekam, majd kicsit oldalt áll meg, hogy lássa az egész testtartásomat... és az arcomat. Ami még mindig ki van pirulva Taehyung előbbi közelségétől.

Belekezdtem a darabba, hogy ne tudjon megjegyzést tenni arcom elváltozott színére, és próbáltam csak Mozartra koncentrálni, kizárni Taehyungot... Aki felé már azóta vonzalmat érzek, hogy két és fél éve a szobatársam lett.

Mindjárt jön az az ütem. Jaj, Jimin, kérlek, ne baszd el!

És sikerült! Mindenféle rontás nélkül eljátszom a darabot, majd az utolsó hang előtt lehunyom a szemem, úgy húzom meg a vonót.

A végénél várok még néhány másodpercet, majd kinyitom a szemem, és óvatosan nézek Taehyungra.
-Nagyon ügyes vagy, Jiminie! – mondja gyengéd hangon, miközben arcomat fürkészi. Ettől újra kipirult arccal nézek a föld felé.

A következő pillanatban pedig életem legnagyobb meglepetését élem át.

Taehyung közelebb lép, és jobb kezével arcomra simít, mire felnézek a padló bámulásából. Ő csak elmosolyodva néz rám. Még soha nem voltunk ilyen közel egymáshoz.

-Úgy látom, kissé zavarba hoztalak – neveti el magát halkan, majd közelebb hajol. És még közelebb. Végül ajkait enyéimre tapasztja.

-happyHope kérésére itt a Taemin^^
Nyugodtan kérhettek még shipeket, mert kb. minden shipről van os ötletem.

Így visszaolvasva kicsit bénának érzem, de remélem, azért ekmegy egynek X3

2020.08.27. 23:40