Hátrahagyott

42.~Igyunk a nyereségünkre~

A legfontosabb, amit a győzelemből megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá.
🌿

Az emberek visszamentek délre, Edorasba. A legtöbbjük. Ám páran Vasudvardba lovagoltak. Gandalf, Théoden király, Aragorn, Gimli és Legolas. Valeri nem tartott velük, ő az embereknek segített visszatérni az otthonukba. Még egy ideig figyelte az ellovagló lovas csapatot, ahogy Nyugathalom felé vágtatnak, majd északnyugaton átkelnek a Vasfolyó gázlójánál, onnan pedig északra fekszik Vasudvard. Több napos út oda-vissza. Szomorkás szemekkel figyelte, ahogy szeme elől lassacskán eltűntek a dombok árnyékában. Megfogta a lovának a kantárját és hátat fordított a barátainak. Hang jelzést adva Mehri levágtatott a készülődő emberek felé. Lefékezve Éowyn előtt megállt.
– Ideje visszamennetek a városotokba – szólalt meg Valeri.
– Igen – helyeselt a hercegnő, hangját kieresztve megszólította a népét. Az emberek már nem voltak annyira elkeseredve, de szívüket mégis megterhelte, hogy a csatamező mellett haladnak. A földet vér borította be, ork és ember vér egyaránt. Valeri csendesen hallgatta Éowynt, aki az emberekbe lelket öntött. Kellett is, mert nekik sem egy napos út lesz eljutni Edorasba. Valeri intett Éowynnek, hogy szálljon fel a lovára, aki hálás pillantást vetett a tündelány felé, de nem fogadta el az ajánlatott.
– Az emberek között a helyem, hogy amíg haza érünk, senki se maradjon le.
– Rendben – értett egyet Valeri – Én előre megyek, és felmérem a helyzetet. De úgy sejtem napokig nem mer majd bármilyen vándor erre az útszakaszra térni – felelte, aztán magára hagyta Éowynt.
Mehrivel legelőre vágtatott, az északi szél hátulról felborzolta a fekete hajzuhatagját, de nem foglalkozott vele, élvezte, hogy szabadon lovagolhat a fekete paripáján.

Útjuk során semmilyen veszedelembe nem ütköztek bele. Lassan, de biztonságosan tértek a Edoras városába. Az emberek visszatértek az otthonukba. Gyászolták a szeretteiket, de a napok elteltével egyre nagyobb sürgés-forgás volt az Aranycsarnokban. A királyukat várták vissza, hogy megünnepelhessék a győzelmüket. A sebesülteket az egyik nagy terembe szállították, ahol Valeri sok mindenben besegített. Növénytudományból egész széles tudással rendelkezett, amit nagyon jól tudott hasznosítani. Továbbá a tündei kezeit, amit az emberek már-már varázslattal bírónak gondoltak. Tündeként sok sebet gyorsabban betudott gyógyítani.
Éowyn a munkák elvégzése után mindig kiállt a kastély kapuja elé, ahonnan egész jól be lehetett látni a környéket. Valeri a magas leányhoz állt, akivel nagyjából egy magasak voltak. Fehér ruhája előtt összefonta a szépséges gyöngéd kezeit, szürke szemeit a hatalmas több mérföldnyi dombokra szegezte. Valeri is egy nőies ruhát viselt, amitől a hónapok során eléggé elszokott, de tetszett neki a saját ruhája, ami fehéres hó árnyalatú volt, de fáklyafényben inkább jégkék színben pompázott. Egészen a csuklójáig ért az ujja, a szoknya alja pedig épp a földet megérintette. Csípőjénél egy díszes ezüstből kovácsolt övet viselt, aminek a hátánál egy fémtok is helyet kapott. Itt tartotta az Inastina tőrjét, a többi fegyverét lerakta, abban bízva, hogy egy kis időre nem kell majd használnia. Viszont íjászkodni volt kedve, többször ellőtt pár nyílvesszőt, amit késő délutánonként összeszedett, ilyenkor Mehri lovát is megfuttatta, mert az állat igényelte a mozgást.
Szótlanul álltak egymás mellett, az északi szél néha meglebegtette a selymes szoknyájukat, ami a ragyogó napsütésben fénylően csillogott.
– Mikor jöhetnek vissza? – kérdezte Éowyn, egy pillanatra a tünde arcára nézett.
– Késő délutánra már itt lesznek – mondta mosolyogva Valeri, aki már látta a lovasokat. Szája kicsit ki is nyílt, amikor meglátott két olyan barátot, akiket már rég nem látott.
– Látod őket? – kérdezte ámultan Éowyn, majd erősen koncentrálva előre bámult, de az ő szemei nem láttak el odáig. Valeri biccentett, aztán a kastély bejáratához lépett.
– Éowyn úrnő, gyere. Készüljünk a fogadásukra.
– Oh, igen – mondta izgatottan, de a fejét kuncogva megrázta – Hívj simán Éowynnak, Valeri – a tündelány mosolyogva bólintott, majd maga elé engedte a hercegnőt, aki sietve kiadta az utasításokat, valamint saját maga is beállt a munkába.