Hírességbe szeretve | Damiano David ff. | BEFEJEZETT!

Vita

Sziasztok srácok! Most jön egy dupla rész de csak azért mert a következő pár napban nem leszek mivel megyunk nyaralni a családdal. Remélem megertitek és szeretnélek titeket megkerni hogy minden kepp jelezettek vissza a könyvről való véleményetekről. Jöhet hideg,meleg addig is legyetek jók puszi ❤💝

Jó reggelt- puszilt meg Damiano
Jó reggelt- mosolyogtam rá
Hogy aludtál?- kérdezte óriási vigyorral az arcán.
Melletted csak jól lehet- mondtam majd közelebb bújtam hozzá és átkaroltam hogy megtudjam ölelni.
De vártam már ezt a pillanatot- mondtam miközben illatát szívtam be.
Én is, el se tudod képzelni mennyire- emelte fel a fejem hogy a szemembe tudjon nézni majd egy laza,finom csókot lehelt ajkaimra.
Dam, a srácoknak meg ne mondjuk el- mondtam
Ahogy szeretnéd- mosolygott rám kedvesen. Ezután feloltoztunk és le mentünk a többiekhez reggelizni.

Jó reggelt- köszöntem boldogan
Téged meg mi lelt?- kérdezte Vic
Semmi csak jol aludtam- hazudtam
Ahaa....- nézett rám sejtelmes arckifejezéssel. Elkezdtuk a reggelit majd mikor mindenki be fejezte fel mentünk a szobákba össze pakolni, mivel ma megyünk haza. Az összes cuccommal a kezemben mentem le a többiekhez.
Thomas fogott egy taxit majd el indultunk a busz megálloba hogy a bérlelt kocsit át tudjuk venni, senki nem akar haza is sétálni.
Beultunk a kocsib úgy ültünk ahogy jöttünk.

Damiano feltűnés mentesen kezét a kezembe csúsztatatta, egy halvány mosoly jelent meg az arcomon amit észre is vett. Az egész utat végig beszéltük így senkinek nem tunt fel hogy Damiano fogja a kezem. Viszont egész úton flortolt velem ami Vicnek is feltűnt.

*otthon*

El! Damiano egész úton flortolt veled, beszelnetek kéne- mondta Vic miközben segitettem nekik bepakolni.
Majd talán egyszer -mondtam és be vittük az utolsó darab táskát is.
Ki kisérlek- mondta Dam és hogy fent tartsuk a látszatot szemet forgatva bolintottam és elindultunk a ki járat felé.

Köszönöm hogy megbocsájtottál- mondta Dam mikor ki értünk
Neked nem lehet nemet mondani- mosolyogtam
De lehet csak nem tudsz- húzta perverz mosolyra a száját.
Holnap találkozunk- mondtam és közelebb léptem hozzá. Egy búcsú csókot nyomtam a szájára.
A próbán?- kérdezte
Igen- válaszoltam és elindultam haza felé. Hosszú volt az út mivel ilyen későn már nincs busz ezért haza kellett gyalogolnom,  majd leszakadt a lábam.

Mikor végre haza értem egy zacskó chips kíséretében a kanapéra döltem. Bekapcsoltam a tevet és addig amíg el nem fogyott a chips tévéztem, mikor már csak az üres zacskót fogtam fel mentem és kipakoltam a táskámból. Letusoltam és az agyamba befekudve kezdtem el beszélgetni Damianóval.

Én: szia rendben vagy?
Dam: szia, igen minden a legnagyobb rendben veled?
En: itt is bár hiányzol 🥺
Dam: te is nekem nagyon, alig várom már a holnapot🥺😩
Én: ha nem haragszol dam megyek alszok..
Dam: dehogy is aludj jól ezer csók ❤

Ezután úgy is lett hamar elnyomott az álom.

*reggel*

Telefon csorgesre keltem. Damiano volt az ezért megembereltem magam és fel vettem.

Jó reggelt, előrébb hoztuk a próbát és többet leszünk- szólt bele a telefonba
Neked is jó reggelt, okes lehet késni fogok mert még most keltem fel- mondtam ásítva
Ahj, nagyon sajnálom nem akartalak fel ébreszteni- mondta kisfiús hangon.
Most gunyolódsz?- kérdeztem
Meglehet- nevetett bele a telefonba. Elkoszontunk egymástól és letettuk a telefont. Gyorsan megreggeliztem, feloltoztem és készen voltam menni. A buszhoz sikeresen is oda ertem..