Hírességbe szeretve | Damiano David ff. | BEFEJEZETT!

Koncert

*3 évvel később*

Azóta Damianoval meg mindig együtt vagyunk. Victoriaval csak jobb lett a kapcsolatunk úgy tekintek rá mintha csaladtag lenne. Thomassal elég jó baratok lettünk bár nem mondanám hogy legjobbak. Ethan viszont nagy meglepetés volt. Az elmúlt időben sok időt töltöttünk együtt ezért szinte már testvérek lettünk de meg mindig a legjobbbaratok cím szót használjuk. Kedves srác és elég energikus mikor olyanja van. Megkerdeztem Damet hogy nem e bánja hogy ennyire jobba lettem Ethannal. Azt mondta ha nekem így jó akkor neki is. Most viszont egy koncertre készülnénk.

THOMAS- ordítottam fel a srácnak
El fogunk késni- lettem ideges
Nyugi szívem, nem fogunk- ölelt át Damiano hátulról.
Dehogynem- mondtam és felrohantam az emeletre.
Thomas Raggi- kopogtam be az ajtón
Gatyában vagyok- mondta kétségbe esetten
Nem érdekel miben vagy- mondtam és egy határozott mozdulattal lenyomtam a kilincset és már bent is voltam.
Haladjunk- förmedtem rá és a ruha csomót megfogva levonszoltam a kocsiba. A többiek is beszálltak és mentünk is végre a koncertre.

Damiano

Megbeszeltuk Viccel hogy ő rá adja Elre a ruhát addig én beszélek a közönséggel.

Srácok mindjárt jövök- mondtam és ezzel ott is hagytam őket. Egy mikrofont a kezembe véve mentem fel a színpadra egy fekete pulcsiban és egy hozzá illő mackó nadrágban. A tömeg máris sikitani kezdett.

Shh- csititottam le őket.- szeretnétek hogy El is feljojjon velünk a színpadra?- kérdeztem mosolyogva. Mire a tömeg egyöntetűen igennel valaszolt. Megkertem őket hogy akkor majd kezdjek el követelni hogy jöjjön fel. Majd vissza mentem a sracokhoz hogy en is feloltozzek.
El kisminkelt majd mentünk is a színpadra. Mielőtt ki léptem volna az egyik stab kezebe nyomtam a dobozt.

A színpadra lépve köszöntem a közönségnek úgy ahogy szoktam és csak remélni tudtam hogy a srácok megértették mit akarok. A bandának intettem jelezve hogy kezdhetjük. És hála istennek a közönség is megertette.

Eles!?- orditották összhangban egy mosoly jelent meg az arcomon. Elre néztem aki ölbe tett kézzel állt a színpad mellett. Rám nézett és nemlegesen kezdte rázni a fejét.
Nem akar jönni- mondtam a mikrofonba.
Eles!!! Eles! Eles!- koveteltek. Megvontam a vállam meg mindig Elt nézve aki felkapott egy fülest meg egy mikrofont és feljott hozzánk a színpadra. A tömeg ujjongani kezdett.
Tudom hogy a te kezed van benne- nézett rám szúrós szemekkel.
Meglehet- mosolyogtam rá. Ethanhoz sétált fel a pódiumra.
Na mi van? Kezdjük vagy még állsz ott egy darabig?- kérdezte El. Megőrjít ez a lány. Intettem a srácoknak újra hogy kezdhetjuk. El is kezdték, a Zitti e Buoni volt az első és ezeket követték a többiek is. El fel volt szabadulva sose láttam ennyire boldognak. Nagyon jól érezte magát a színpadon amit ki is mutatott. Egyszer sem volt elcsukló hangja ami szerintem a bandában mindenkit meglepett mivel El mostanában nem teljesít olyan jól. Na de térjünk vissza az eredeti célhoz. Sorban vettük végig az összes számot. A közönség kérdésére az utolsó dal az I Wanna Be Your Slave volt amit El kezdett el.

I wanna be your slave, wanna be your master- jött hozzám közelebb el. A melkasomon végig simitotta a kezét majd el pillanat töredékére elvette a szájánál tartott mikrofont. Ez idő alatt egy tökéletes,lágy,apró csókot nyomott ajkaimra. Teljes extazis csak a tömeg ujjongását hallottam meg persze a hihetetlenül megbolondult szívem dobogását.

Nem is énekeltem bele az utolsó számba, úgy voltam vele ez hagy legyen csak Elesé. Egy utolsó pillantást vetettem a banda felé majd hátát fordítva nekik mentem ki a színpad szélére a stabhoz. Ugyanis Davenél volt a dobozom.

Sok sikert haver- nyomta kezembe a kicsiny királykék borítású dobozt. Most mindennel gyorsabban vert a szívem, izgultam nagyon is.... ki értem a színpad közepére...

El- szolitottam fel. A lány sikertol csillogo szeme csak felbátoritott. Majd folytattam.

Else

Damiano nagyon furán viselkedett ami Vicnek is feltünt. De nem nagyon torodtem vele helyette lenyomtunk egy igen sikeres koncertet. Bevallom élveztem. Nem is kicsit!

El!- szólított fel Damiano, oda fordultam felé. Letérdel... miert? Csak nem?????
Eles Harrison, hozzám jönnél feleségül?- kérdezte csillogó szemekkel. Teljes sokk kent ért ez engem. Meglepodtem, de viszont mérhetetlenül boldog voltam.
Igen! Igen! Igen!- mosolyogtam mint egy tejbetök. Dam az ujjamra húzta a gyűrűt majd megcsókolt. Az egész tömeg ujjongani kezdett. Hihetetlen érzés volt, és boldoggá tett hogy ahoz az emberhez mehetek hozzá akiért meg a csillagokat is lehoznám.

Na sziasztok hosszú kihagyás után itt az új rész. Csak bocsánatot szeretnék kérni! Nem voltam valami jól lelkileg és ha lehet ezt nem is nagyon firtatnám. De megigerem hogy belekezdek mostmar az új könyvbe is! Addig is olvassátok szeretettel! És remélem tetszett azért vissza jelzéseket várok kommentben puszi!