Remelem is- mondta még mindig a mellkasomon.
Nem vagy éhes?- kérdeztem kedvesen..
Dehogynem - nézett fel rám egyből.
Akkor gyere- húztam ki magam után a konyhaba.Csinálok rántottát. Az jó?- kérdeztem a mellettem álló lányt
Igen- mondta majd leult a konyha pulthoz és minden lépésemet figyelte.Tessék- tettem oda elé a rantottaval teli tányért.
Nem akarsz megmergezni?- kérdezte El felvont szemöldökkel.
Ha megakartalak volna akkor már tegnap megteszem- nevettem el magam
Biztató- mosolygott zavarában. Félénken a villához nyúlt és fel emelte azt. Fel szúrt egy kis darabot majd óvatosan a szájába helyezte azt.
Ez nagyon finom...- kerekedett ki a szeme
Köszönöm- mosolyogtam.Jó reggelt!- jött le Damaiano a lépcsőn szemét törölve.
Jó reggelt - mondtam majd kinyitotta a szemét.
El?!- nézett rá a lányra.
Igen?- kerdezte meg mindig a rantottamat ette két pofára, ízlett neki
Hogy hogy itt?- kérdezte Dam lepetten
Tegnap volt a randink Jacoboval és így sikerült- mondta egyszerűen
Meghuztad?- tette fel idegesen a kérdést.
Nyugodj már meg, nem csináltam semmit nem sietünk. És amugy semmi közöd hozzá mit csinálunk- lettem ideges.
Van hozzá közöm!- mondta flegman és bejott hozzánk a konyhaba.
Kurvara nem.- mondtam igesen
Jac!- szólt nekem el- hagyd rá- suttogta oda nekem, mire bolintottam és próbáltam eleget tenni keresenek.*délután*
El még mindig nálunk van. Örülök jelen létének és örülök annak is hogy a tegnap este ennyire jól alakult és hogy ennyire egyhangon vagyunk. Kedves és gyönyörű lány de ugyan akkor érzékeny és okos. Nem lehet benne mit nem szeretni. Meg tehetséges is. Egy hibája van elkovette élete legnagyobb hibáját. Damiano volt a barátja.
Beszéltem délután Dammel. És meghívott hogy szeretne ha ott lennék a versenyen amin a banda is fel lép ezért beszéltem Ellel is.
El... Dam szeretne ha velük mennek- ültem le melle az ágyra.
Mi?!- akadt ki teljesen.
Nem hagylak itt, azt akarom hogy gyere velem- néztem rá boci szemekkel.
Nem, Jac nem megyek, nem akarok a nyakatokon lenni. Plusz az exemmel egy légtérben lenni 4 hónapig.- mondta konyekkel a szemében
Akkor én se megyek- jelentettem ki
De, te mesz menned kell. Damiano az öcséd és szeretne ha vele lennél ennél a nagy pillanatánál és szurkolnál neki.- mondta kedvesen. Saját magát teszi utóbra csak hogy másoknak jó legyen. Óriási szíve van.Megmondtam, nem foglak magadra hagyni. Ha en el megyek senki sem marad veled. Vagy jössz velem vagy én se megyek el- mondtam ellent mondast nem tűrő hangom. Sohajtott.
Jó, legyen veled megyek. De ments ki a kellemetlen helyzetekből- nézett rám mérgesen majd vissza feküdt az ágyra és folytatta a telefonozast. Oda bújtam mellé.Köszönöm, egy istennő nő vagy- csókoltam meg..
Hmm- tette ujját az államra és vissza húzott. Újra megcsókolt de most kicsit elhúzta hosszát.
Telhetetlen vagy- mosolyogtam rá
Nem vagyok csak a jóból több jár- mosolygott vissza rám. Annyira imádom ezt a lányt 3 napja ismerem de meg is olyan mintha már több éve ismerném.
Azert még el szeretnélek vinni valahova míg el nem megyünk- mondtam neki.
Hova??- kivancsiskodott
Majd meglatod- néztem vissza rá majd ott is hagytam.Else
Kezdtek bele szeretni Jacoboba ami csak is jó hír mert igen is jót tenne nekem Jacobo közelsége. Damiano után tőle megkapnam azt amit Damtől vártam volna. Nem nagyon örültem igazából hogy el kell mennem vele arra a szaros versenyre de most nem akarom megfosztani ettől az élménytol.
****
Már két héttel később vagyunk. Át vittünk minden cuccom Jacobohoz hogy együtt induljunk majd holnap után. Damiano szerintem még mindig nem törődött bele a történetekbe. Viszont én meg Jac egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Meg nem jelentettuk ki hogy egy pár vagyunk, de mégis úgy viselkedünk.
YOU ARE READING
Hírességbe szeretve | Damiano David ff. | BEFEJEZETT!
FanfictionTuti hogy neked szól- lett izgatott barátnőm. Ne hülyéskedj!- nevettem fel gyerekes viselkedésén. Mondom... ki másnak szólna?- kérdezte értetlenül, és ezzel a kérdéssel igazán megfogott... nem tudom ki az akinek szólhatott ha jobban ismertem volna a...