Hírességbe szeretve | Damiano David ff. | BEFEJEZETT!

Vallomás

Na hali! Tobb dolgot is akarok mondani szóval el kezdem. Elsőnek is ismét várom a segítségeteket a történet folytatásához. Egy kicsit elakadtam szóval ha segítesz azt megkoszonom.
A másik hogy a +18-as részt azért nem fejtettem ki annyira nagyon mivel nem tudom hogy mennyire vagytok befogadóak ezzel kapcsolatban. Szóval igen ha szeretnéd hogy végig írjam a történt eseményeket akkor jelezz! Koszi puszi🥰

*reggel*

Mikor fel keltem Damiano nem volt mellettem. Ezért én is ki keltem az ágyból. Meg időben rá eszmeltem hogy semmi sincs rajtam ezért a leghamarabb kezembe akadt ruha darabot húztam magamra, ami egy köntös volt. Le mentem a lépcsőn, már mindenki fent volt.

Jó reggelt, szépség- csókolt bele a hajamba Damiano majd fel ment az emeletre. Egy mosoly kíséretében sétáltam be a konyhaba. A vörös Damiano feliratú köntösben ültem le Victoriaval szembe.
Mi volt ez az előbb? És mi ez a köntös?- kérdezte értetlenül.
Lefekudtunk- mosolyogtam halványan.
Jézus- kapott a szája elé- en tudtam. Tudtam hogy ez lesz végre újra együtt vagytok- ujjongott Vic.
Mi van itt?- jött be hozzank Ethan is.
El és Dam tegnap este lefekudtek- mondta Vic boldogan.
Gratula!- ölelt meg Ethan.
EL!? HOL A KONTOSOM?- ordított le az emeltrol Damiano.
RAJTAM!- kiabáltam vissza
LE MEGYEK!- mondta majd hallottam ahogy nyitodik a fürdő ajtaja.
NA AZT MAR NEM! DAMIANO DAVID MARADJ OTT AHOL VAGY!- kiabáltam majd villám sebeseggel rohantam fel a lépcsőn.

Tessék!- vettem le magamról a köntöst.
Köszönöm, vegyél fel valamit vagy Ethan ma meg meghal- mondta majd vissza ment a fürdőbe. Úgy is tettem ahogy mondott. Mivel nem volt tiszta ruhám ezért Damiano göncei között kerestem magamnak valamit.

Rajtad jobban áll- karolta át derekam Damiano mire szembe fordított magával. Ugyan az a köntös volt rajta ami 10 perccel ezelőtt rajtam.
Jól áll ez a köntös de jobban tetszettél nélküle- vágtam vissza
Azt meghiszem- nevette el magát majd a köntöshöz nyúlt.- majd legközelebb leveheted rólam- húzott perverz mosolyt arcára.
És ha en most akarom?- mentem utána a szekrenyehez.
Nem akadályoz semmi édesem- fordult velem szembe, mosolyátol elkapott az a tipikus érzés. Lábujjhegyre álltam mivel csak így vagyok vele egy magasságban. Ajkaimat az övére tapasztottam és köntös megkötőjéhez nyúltam. Lassan kigoboztam a gorcsot rajta majd eltavolodtam Damianotol.
Majd máskor- sétáltam ki a szobából magára hagyva Damianot és a vágyakozó ferfiassagat.
Ezt meg vissza kapod- kiabálta ki bosszúsan.

Vissza mentem a többiekhez csak ezúttal rendes ruhában.

Ahogy látom, damiano ruha tára csökkent- nevetett Ethan
Ugy valahogy- helyeseltem.
Hogy mi? Biztos nem az a kedvenc felsom- jött le az emeletről Damiano is.
Kerleeeek- néztem rá boci szemekkel.
Neem. Azt nem adom- ingatta meg a fejét
Naa...baabbyy- mentem hozzá közelebb csak egy nemleges választ kaptam.
Kérlek- csókoltam meg újra és újra
Jó- adta be a derekát.
Köszönöm- mosolyogtam rá kedvesen. Szemet forgatva fogta meg a kezem majd vissza húzott a többiekhez a nappaliba.

Jó látni hogy boldogok vagytok- mondta Thomas és ebben a pillanatban jött egy hívás mi szerint Jacopo felébredt és stabil az állapota. Mindenki úgy döntött hogy be kell mennünk hozzá. Már csak egy dolog aggasztott hogy fogom el mondani neki ezt az egész Damianos ügyet. Utalni fog...

Min agyalsz?- fogta meg a kezem Damiano
Nem tudom hogy mondjam el Jacnak- mondtam szomorúan
Ugyan, nem lesz semmi baj, egy kicsit megviseli de jól lesz- győzködott Damiano. Biztos voltam benne hogy ki heveri ugyan is ritka erős férfi.

Mikor beértünk akkor jöttek ki a szobából Damianoék szülei. A kezünk össze volt kulcsolva mikor ok ezt észre vették gyilkos tekintettel néztek rám. Ha eddig kedveltek akkor mostmar biztos nem...

Szia Jac- mentünk be először mi ketten Damianoval
El- mosolygott rám
Hogy vagy?- kérdeztem majd leultem az ágy szélére
Jobban- mosolygott meg mindig
Jac...- kezdtem bele- mondanom kell valamit- sohajtottam
El!- fogta kezeim az ölébe- tudom már akkor tudtam mikor beléptetek az ajtón- mondta
Mi? Mit?- sokkoltam le teljesen
Tudom hogy lefekudtetek! Nem is várom el hogy engem válassz. Mikor még az elején Dany mondta hogy friss szakítás tisztában voltam vele hogy egy részed meg mindig az övé ezt nem is tilthatom meg és nem is akarom. Én csak azt akarom hogy boldog légy és akkor en is az leszek édesem- mosolygott fájdalmasan hiába nem mutatta ki én láttam rajta hogy legszivesebben sírva fakadna a szívébe nyilalo fájdalom miatt. Szavai miatt én is elérzékenyultem.
Köszönöm- folyt le egy könnycsepp az arcomon.
Te pedig- emelte fel mutato ujját amit Damianora szegezett. - vigyázz rá!! Mindennél jobban ovd őt!!!- fenyegette meg mire Dam helyeselt
Ugy lesz. Az eletem árán- karolta át a derekam. Meg egy ideig beszélgettünk. A srácok is bejottek így mindenki Jacopoval volt. Viszont mikor kezdett esteledni sajnos a nővérek közölték velünk hogy nem maradhatunk éjszakára ezért haza kellett mennünk.

Szerintem jól viselte- mondta Damiano sóhajtva
Legalábbis jobban mint ahogy vártuk- javítottam ki meglátásat.
Igaz- helyeselt majd az apartmanhoz is értünk. Holnap a srácoknak lesz egy probajuk ezért el kell mennem velük. Hosszú idő után most szívesen is teszem. Be érve felmegyek és letusolok majd törülközőt csavarva magamra megyek be Damiano szobájába.

+18

Dami, kölcsön adsz egy pólót?- kérdeztem a szekrenye elé állva.
Mindenemet el veszed?- tette fel a kérdést.- vegyed de kérem vissza
Ez nem így működik- mondtam és ki vettem egy sima fekete pólót.
Deee, amit elveszel add is vissza- bólogatott közelebb mentem hozzá.
Ugy is meg gondolod magad- húztam perverz mosolyt az arcomra, majd egy apró lágy csókot leheltem Damiano szájára. Derekamra tette a kezét és közelebb húzott magához így elhuzta a csók hosszát. Telhetetlen vagyok ilyen szempontból.
Ez nem kell ide- nyúlt be a törölköző alá, lassan simogatni kezdte a hátam majd egy szemreppenes alatt már a törülközőm a földön a volt...
Csókoloztunk és a legnagyobb szerencsénk az volt hogy senki se jött fel megnezni hogy mizu van velünk.
Damiano ajkai ezerszer másabbak mint Jacopoé. Tudom fura össze hasonlítas de Damiano ajkai annyira hívogatóak.

Szeretlek- kapott fel az ölébe Damiano. Egy enyhe nevetes után újra ajkaimat kezdte el tépni, majd át tért a nyakamra. Apró puszikkal hintette be a területet de néhol meg is szívta a pontokat amik nyomot hagytak maguk után. Este ezért még megolom Damianot de most csak élvezem a pillanatot. Damrol is le került már a póló hogy mikor azt ne kérdezd.

Óvatosan le tett az ágyra majd felém kerekedett. A számtól teljesen a hasam aljáig el látott puszikkal majd vissza tért ajkaimhoz.
Damiano- szolaltam meg mire elvallt ajkaimtol- szeretlek- suttogtam és egy mosoly kíséretében ezúttal én kerültem felülre. A hasán ültem és úgy csokoltam ajkait.
Sajnálom- valltal el tőle mivel megharaptam
Semmi baj- nyúlt oda kezével az érintett területre. Kicsit vérzett amitől bűntudatom lett.
Nem fáj?- kérdeztem
Nem- mosolygott majd megcsokolt és folytatta amit elkezdtunk. Telhetetlen....

*délután*

Dam, éhes vagyok- szolaltam meg
Akkor menjünk enni- mondta majd magára húzott egy pólót és egy nadrágot majd le mentünk.
Mit kérsz?- kérdezte kedvesen
Nem tudom, valami finomat.- ültem le a pulthoz majd figyeltem ahogy Damiano ugykodik a konyhában.
Itt meg mi van?- jött még Victoria is
Damiano kaját csinál nekem- mondtam
Mit csináltál vele?- döbbent le - soha nem csinál kaját...- nézett Damre szúrós tekintettel.