Őszinteség

238 13 4
                                    

*reggel*

Mikor fel keltem Damiano eleget tett az ígéretének mivel nem volt mellettem, tehát tényleg elhúzott...
Kómásan asitva mentem le a nappaliba ahol a többiek már feloltozve reggeliztek

Gyere, neked is van reggeli- mosolygott rám kedvesen Thomas
Köszönöm- ültem le Damiano mellé.
Jó reggelt- puszilta meg az arcom a többiek szeme láttára. Nem kellett játszanom tényleg nagyon meglepett.
Ez mi volt?- kérdeztem vörös arccal. Vállat vont és tovább ette a rántottát.
Vicre néztem akinek ki ult az arcára az a bizonyos mosoly.
Befejeztuk a reggelit majd gyorsan feloltoztem és siettem le a többiekhez mert ma megint korán akarnak menni próbálni, nem értem miért járnak ennyit és miért ennyire fontos hogy minden nap minden percében gyakoroljanak.

***
Dany mellett állok és figyelem ahogy a srácok gyakorolnak. Nagyon ügyesek és precízek mint mindig. Azt mondta Danny hogy csak akkor ad nekik szünetet ha már nagyon muszáj. Mindenki celozz arra hogy nagyon fontos az hogy gyakoroljanak de senki sem mondja el miért.

Már vagy 3 órája bent vannak a többiek a teremben és egyhuzamban gyakorolnak én viszont már kezdek éhes lenni a semmit tevéstől.

Van egy szendvics a táskában. Megeheted- mondta Dany kedvesen majd megkoszontem és vettem az ételt. Enni kezdtem, mire befejeztem addigra már a srácok is be fejeztek két dalt.

Jó akkor hogy ne tűnjek kegyetlennek kaptok 20 perc szünetet- mondta Dany majd a srácok intettek neki hogy köszönik és mindenki szét széledt. Ethan és Thomas kidoltek a kanapén Vic elment kajáert. Mindig őt küldik, szegény...
Dam pedig eltunt. Elindultam megkeresni.

Dam- szólitottam a neven hátha válaszol rá és rá jövök hogy hol van
Damiano hol vagy?- kérdeztem Már kicsit hangosabban amikor két kezet éreztem meg a csipomon.
Itt vagyok- suttogta nyakamba amitől végig futott a hideg az egész testemen.
Jó voltál- fordultam meg hogy vele szembe lehessek.
Tudom, adtad nekem az energiát- mosolyodott el aminek következtében ha nem tartana a kezével már rég össze rogytam volna előtte. Egy határozott mozdulattal a falnak döntött.
Hosszú 4 órán vagyunk keresztül és még nincs vége de még is hiányoznak az ajkaid- mondta szemeiben vadsággal.
Mi állít meg szerelmem- kerdeztem perverz mosollyal az arcomon. Közelebb hajolt hozzám és iszonyat lassan csókolt meg, szinte kinzott lassusága.
Imádlak- suttogta ajkaimra majd nyelvhegyével végig simitott kulcs csontomon amitől egy sóhaj hagyta el a számat. Reakciómat látva vissza tért ajkaimhoz és vadul tépni kezdte őket. Úgy csókolt mintha az lenne az utolsó alkalom hogy hozzám érhet. Kezei lecsusztak derekamrol a fenekemre egy erős de meg is gyengéd markolast éreztem meg rajtuk, figyelt arra hogy ne okozzon fájdalmat. Kezemet tarkójára helyeztem és hajával kezdem el játszani.
Szeretlek- mondtam ki végre mire Damiano bele mosolygott a csókunkba. Nyelvei bejutast kértek számba ami táncba hívta enyémet.

Da...- jelent meg mögöttünk Ethan
Baszki- szólalt meg Damiano
Le telt az időnk- mondta Ethan majd vissza ment a többiekhez.
Baszki, baszki baszki- pánikolt be Damiano
Semmi baj- öleltem meg
El, nagyon sajnálom- mondta őszintén
Dam, nem baj egyszer úgy is megtudtak volna- mosolyogtam majd vissza mentünk a többiekhez.

Ügyes légy- csókoltam meg utoljára ami egy kicsit hosszúra sikeredett.
Mindig az vagyok- mosolygott rám majd a többiekhez fordult én pedig vissza mentem Danyhez.

Együtt az álompar?- kérdezte mosolyogva
Igen, vehetjük úgy is- mosolyogtam rá őszintén.
Végre már, nézni is rossz volt a szenvedeseteket.

Damiano

Még mindig nincs köztetek semmi?- kérdezte Vic mikor be értem hozzájuk.
De, van... eddig is volt- mondtam majd a mikrofon elé álltam.
Akkor?- kérdezte Vic
Bonyolult- mondtam mosolyogva majd Ethanra néztem aki mindennek szemtanuja volt, a srác teljesen le volt blokkolva, piros arccal nézett rám majd mikor Thomas is Ethant kezdte el pasztazni megkerdezte.

Mi a baj haver?- kérdezte Thomas Ethantol
Nincs semmi- nézett rám Minek következtében mindenki rám szegezte tekintetét.
Dam?- nézett ram Vic
Mi az?- néztem vissza rá furán
Mi van Ethannal?- kérdezte
Lehet hogy látott egys mást- húztam meg a vállam
Jézusom Damiano miért pont itt?- undorodott el Thomas
Nyugodj már le, nem húztam meg- forgattam a szemem
Akkor?- kérdezte Vic
Csak majdnem...- folytattam a mondatot
Wow- döbbent meg Vic
De ugye nem csak megdugni akarod?- kerdezte Ethan
Jézusom, dehogy is ezt a lányt meg magamnál is jobban szeretem. Bele pusztulnék ha valaki más úgy érhetne hozzá mint én.- mondtam olyan őszintén mint még soha.

Hírességbe szeretve | Damiano David ff. | BEFEJEZETT!Donde viven las historias. Descúbrelo ahora