Az új tanár | bang chan ff. ✔

🐺 14. 🐺

Miután apa kiabálni kezdett, hogy mégis mit képzelek magamról, hogy egy ilyennel állok össze, Chan nem bírta, ezért elment. Dühös voltam apára és anyára is, aki nem csinált semmit, hagyta, hogy Chan elmenjen.

– Mi volt ez Seo? Ki volt ez az ember?

Nem válaszoltam.

– Válaszolj! - ordított rám amitől összerezzentem.

– A barátom! Chan a barátom.

Apa úgy nézett rám, mint aki szellemet látott. Nem akarta elhinni. Tényleg ő lenne a barátom? Nos apa.. igen és eszemágaban nincs vele szakítani. Miután apa feleszmélt a bambulásából, megemelte kezét, ami órásit csattant az arcomon. Csípő, égető érzés volt. Azonnal rátettem a kezemet. Nem tudtam mit mondani, még soha nem ütött meg. Gyorsan anyára pillantottam, aki csak állt az asztalnál és végignézte a jelenetet. Nem állította meg apát, és ez fájt.

– Ezt azért kaptad, mert a tudtom kívül engedted be a házba és még azért mert nem szóltál, hogy együtt vagy valakivel. Mégis kinek képzeled te magad? Egyáltalán hány éves? Mert kurvára nem nézett ki veled egykorúnak. Talán valami pedofil?

– N-nem. Ő is tanár.

– Tessék? Hány éves?

– Huszonhárom, de nem abban az iskolában tanít.

– Seo, ha hazudsz én..

– Sewoon hadd abba!! - kiabált rá anya.

– Jiwoo te ne avatkozz bele! Ugyanolyan bűnös vagy te is, mint a lányod. Egyáltalan miért nem szóltál róla? Miért akartátok eltitkolni előlem?

– Elöször én sem szerettem volna, de..

– Nincs semmi de! Mégis hagytad.

– Mert nem hetettem mást!

– Ide figyelj Seo, ha megtudom, hogy ez a Bang Chan abban az iskolában tanít, amibe te jársz megölöm. Világos?

Tessék? Apa? Tényleg képes lenne ilyesmire?

– Nem fogod szégyenbehozni a családunkat azzal, hogy egy tanárral fogsz kavarni. És most menj fel a szobádba, anyáddal kettesben szeretnék lenni.

Ahogy apa mondta, úgy is tettem. Éppen elég volt nekem belőre mára. Ahogy becsuktam az ajtót sírni kezdtem és az arcomat vizsgáltam a tükörben. Nagyon piros volt és a kéznyoma is rajta maradt.

– Ez holnapra tuti be fog dagadni. - mondtam magamnak.

Hallottam apát lentrő kiabálni anyával. Remélem nem esik anyának semmi baja.
Nem szeretem, mikor apa ilyen, ha mégres mindig rajtunk vezeti le és nem szólhatunk róla senkinek sem, mert híre menne és akkor valószinüleg kicsapnák őt az iskolából, mert így akkor bármilyen diákot képes lenne megverni. Viszont imádják őt a diákok. Lehet csak azért mert tesit tanít, meg azért mert jól tartja magát, de én néha félek tőle. És ekkor támadt egy ötletem. Ma éjjel elszökök. Elmegyek Chanhez és bocsánatot kérek tőle, remélem nem lesz rám mérges.

***

Este, miután elmentem letusolni anya bejött a szobámba és beszélgettünk egy kicsit. Nem mondtam el neki az ötletemet, mert nem engedett volna el. Tudom, hogy ha rájönnek nagyon rossz vége lesz, apa nem fogja magát visszafogni és lehet még neki is menne Channek, amit nem szeretnék, de most nála szerettem volna lenni. Ezért miután anya elhagyta a szobámat és elment aludni apával, vártam még egy kicsit, és éjfélkor elkezdtem bepakolni amit kell. Pakoltam be váltóruhát, átvettem a pizsamámat - mert nyilván anyuék előtt azt kellett felvennem, mert ha ruhában jöttem volna ki a fürdőből rákérdeztek volna, hogy miért nem pizsamában vagyok -, és felvettem valami ruhát, a sulitáskámba bepakoltam a holnapi órarendemet, bepakoltam a fogkefémet, fogpasztámat, és minden más dolgot amire még szükségem volt. Harminc perc múlva kész is lettem és írtam Channek egy üzenetet, de még tíz perc után sem válaszolt.