Az új tanár | bang chan ff. ✔

🐺 12. 🐺

Otthon természetesen nem maradhatott ki a nagy családi vita. Anya felhívta Jihyunt, hogy tényleg el-e megyek hozzájuk, mire ő azt válaszolta nem, tehát anya tudta hazudtam neki. Ő leginkább ezen volt kiakadva, soha nem szoktam nekik hazudni, hogy hova megyek, kinél vagyok és mit csinálok. Apa meg tudni akarta mi ez az egész, miért kiabál velem anya. Ő csak annyit mondott neki, hogy felhívta Jihyunt, hogy tényleg megyek-e majd hozzájuk, és ennyi. Nem tudom, anya biztosan tudta kinél voltam, de szerencsére ezt apának nem mondta el, de látszott rajta, hogy legszívesebben elmondaná neki. Én felmentem a szobámba, nem akartam velük vitatkozni, de anya nem hagyott békén. Utánam jött, és becsapta maga után a szobám ajtaját.

– Örülj, hogy nem mondtam el apádnak, hogy igazából annál a gyereknél voltál. Mondd, normális vagy?

– Igen, miért ne lennék az? Annál voltam, akit szeretek. Miért nem tudod elfogadni?

– Seo mert tanár! Már mondtam, ha végeztél a sulival azt csinálsz amit akarsz, de így nem. Én csak jót akarok neked. Most gondolj bele, ha rájönnek-

– De nem fognak rájönni. Ne kezdjünk megint bele ebbe. Nincs hozzá kedvem. - mondtam anyának. Tényleg nem volt kedvem ebbe megint belemmenni. – Csak tudod.. - kezdtem hirtelen – fáj, hogy az anyám nem áll ki mellettem, és inkább tiltsa a lányát a legelső barátjától, aki tisztaszívből szereti őt. - mondtam vékony hangon, majd lesütöttem szemeimet. Nem akartam, hogy anya sírni lásson, el szerettem volna rejteni a fájdalmam, pedig tudom, hogy képtelen voltam rá.

Miután anyu inkább kiment a szobámból -nem szerett volna velem többet veszekedni, én sem-, én írtam Jihyunnak, hogy neharagudjon amiért belekevertem, azt mondtam nem fogom őt belekeverni, amihez tartom is magam, viszont most nem tudtam mást kitalálni sajnos. Pár perc múlva jött tőle egy üzenet, amiben az állt nem haragszik, csak jobb lett volna, ha erről ő is tud. Igaza volt. Neki is kellett volna erről tudni, de én hülye.. mindegy. Megtörtént. Nem tudom visszacsinálni, viszont nem haragszik, aminek örülök.

Este nem tudtam aludni, sehogysem jött álom a szememre ezért írtam Channek, aki azonnal vissza is írt, majd felhívtam.

– Azt hittem már alszol. - szóltam bele a telefonba, mikor felültem az ágyamon.

– Hát most pont nem, és te miért nem alszol?

– Nem tudok. Annyira szarul érzem magam. - mondtam, majd megéreztem es könnycseppet a szememsarkában.

– Mi a baj baba, mesélj.

– Ugye hazajöttem, és szinte azonnal letámadtak anyuék. Elkezdtem velük veszekedni, anyu felhívta Jihyunt, és amikor megtudta mégsem mentem el számonkért, hogy miért hazudtam. Apu meg kérdezte mi ez az egész, de anya nem mondta el neki, hogy igazából nálad voltam egészvégig. Majd utánam jött a szobámba és megint azt kezdte el mondani amit reggel, mikor haza kellett jönnöm tőled, hogy vessünk ennek a kapcsolatnak véget egy időre. De hiába tennénk meg, ha te sem és én sem bírnank ki.

Chan türemesen hallgatott és figyelt, nem szólt közbe, csak akkor szólalt meg, amikor befejeztem a panaszkodást.

– Figyelj, szerintem nem kellett volna azt mondanod anyukádnak, hogy Jihyunhoz is mész, simán mondhattad volna azt, hogy nálam voltál. Hiszen úgyis tudja, hogy igazából nálam voltál. Ezt te sem gondolhatod komolyan, hogy anyud nem tudja, vagy nem gondolhatja.

– Oké, de nagyon féltem. Tuti azt mondta volna, hogy jöjjek haza, amit nem akartam. Talán.. talán, ha megismerne nem lenne ennyire ellenséges. - mondtam. Chan csak pár perc múlva szolt bele a telefonba. Neki mindengy, végülis miért ne, egy próbát megér. – Oké, akkor holnap megbeszélem anyával. Most megpróbálok aludni, de ha nem megy írhatok?

– Persze életem, de remélem el fogsz tudni aludni. Nem akarom, hogy fáradt legyél.

– Rendben, de te se maradj fent sokáig.

– Nem fogok. - ígerte meg.

Miután elköszöntünk egymástól, bontottuk a vonalat, és letettem a telefonom az éjjeliszekrényemre. Vajon, ha holnap anyával beszélnék erről az ötletről, hogy találkozna Channel, így jobban megismerné őt, és akkor nem lenne ilyen ellenséges, és megengedi ezt a kapcsolatot. De mindenképp úgy szerettem volna, hogy hétköznap. Apa hétfőnként jár edzeni, így csak este jön haza, addig bőven itt lehet Chan, és beszélhet anyával. És így anya remélem megfogja őt kedvelni, vagy megengedi, hogy együtt legyek vele. Viszont ott van az is, hogy apának is egyszer el kell majd mondanom, ami nem lesz túl jó, mert nagyon szigorú, és csalódna bennem, és... ah, mindegy, még nincs itt az az alkalom, hogy apának elmondjam, ölég ha anya tudja, ő is inkább ellenzi, minthogy örülne annak, hogy a lánya boldog. De holnap mindenképp beszélek anyával. Bízom benne, hogy beleegyezik.

Hali! Tudom késtem vele, viszont mostantól nemhiszem, hogy minden második nap lesznek részek, sőt az sem biztos, hogy kettő :(( remélem megértitek, és neharagudjatok, viszont ettől függetlenül nem állok le!! Írom tovább, csak nem lesznek olyan sűrűn részek🥺🤍