Reggel kicsit korábban keltem, mint ahogy szoktam. Valószínüleg az izgalomtól, idegességtől, amit majd a mai nap fog kihozni belőlem. Ugyanis ma terveztem megbeszélni anyával, hogy Chan el-e jöhet, míg apa nincs itthon.
A konyhában anya nagy szemekkel nézett rám. Nem gondolta, hogy ilyen korán már fent leszek.
– Miaz? Nem tudsz aludni? Még csak nyolc óra múlt. - nézett a faliórára.
– Inkább csak ideges vagyok. - mondtam, miközben leültem az asztalhoz.
– Valami baj van?
– Igazából kérdezni szeretnék tőled valamit.
– És mi lenne az? - ült le az előttem levő székre.
Kis gondolkodás után bele is kezdtem:
– Szóval.. tudod az a helyzet, hogy én tegnap este beszéltem Channel, és azt találtam ki, hogy mit szolnál hozzá, ha holnap eljönne hozzánk? Apa munka után úgyis mindig edzeni megy. Ezért fogalma sem lenne arról, hogy esetleg Chan itt lenne nálunk. Kérlek. Így te is jobban megismerheted őt.
Anya csak hallgatott, nem mondott semmit. Más anya ilyenkor már rég fel-alá maszkált volna a házban, és folyton azt kérdezgetné "mikor jön?" vagy "úúú.. már alig várom". De az én anyám nem. Ő nem, maximum, ha más lenne a párom én nem Chan.
Anya csak gondolkodott, de nem szólalt meg. Tudta, ha azt mondja nem megint elkezdünk veszekedni, viszont, ha belemegy holnap eljön az a bizonyos személy, aki előtt lehet nem lesz képes nyugodt maradni, esetleg neki áll majd veszekedni velem előtte. Kábé tíz perc telt el és anya megszólalt.
– Biztos akarod?
– Miért te nem akarod megismerni a lányod barátját?
– Oké. Jöjjön, de csak fél órára. Tudod nagyon jól, hogy apád kiszámíthatatlan, és bármikor haza szokott jönni. Mi van, ha pont akkor jönne haza, mikor Chan itt van? Mit mondunk neki?
– Nyugi anya, nem lesz olyan.
Aha.. persze.. hogyne..
***
Másnap reggel izgatottan keltem. Nem hívtam fel Chant. Személyesen szerettem volna neki elmondani, hogy anya beleegyezett abba, hogy ma eljöjjön.
Az egész iskolát bejártam, de Chant sehol sem találtam. Fura volt. Mindig itt szokott lenni. Már épp a telefonomhoz nyúltam volna, mikor valaki a semmiből átölelte derekam, és belepuszilt hajamba. Megérezve finom illatát azonnal tudtam, hogy ez a valaki nem más, mint Chan.
– Szia baba.
– Chan, ne itt. Mindenki megláthat. Kérlek.
– Akkor gyere velem az irodába. - nyomott magához.
Mi ütött belé? Ennyire kanos korán reggel?
– Várj már. Beszélnünk kell.
Chan, mint akit kicseréltek vágott komoly fejet.
– Tegnap beszéltem anyával. Megengedte, hogy ma elgyere, viszont csak fél órára, mert tart apától.
Chan nagyon boldog lett, amitől én is elmosolyodtam.
– Komolyan? - mosolygott amitől megjelentek a gödröcskéi.
– Igen, de félek. Mi van, ha valami balhé lesz?
– Baba - kezdte, mikor fülem mögé tűrte az egyik tincsemet – nem lesz semmi baj. Hidd el nekem.
Chan már épp adni szeretett volna egy csókot, mikor az osztályfőnököt pillantottam meg, akinek láthatóan nem jól indult a reggele.
أنت تقرأ
Az új tanár | bang chan ff. ✔
أدب الهواةEgy új iskolai év, és egy új tesitanár, akiért minden diáklány oda lesz az iskolában, még Min Seo is, aki először nem meri magának bevallani, de ahogy észrevette az első találkozásukor a tanár sem néz rá másképp. Vajon mi lesz ennek az érdekes iskol...
