Az új tanár | bang chan ff. ✔

🐺 15. 🐺

– Mi? - néztem rá a srácra, de nem láttam az arcát.

– Mondom máskor az utat figyeld és ne a telefonodat, mert aztán ez lesz a vége.

– Bocsánat, nem akartam. - mondtam vékony hangon. – Már megyek is. Tényleg neharagudj.

Azonnal felkeltem és már mentem volna, de a srác visszarántott.

– Semmi baj. Amúgy meg mit keresel kint ilyen későn? Nem otthon kellene lenned?

– De, otthon csak.. - néztem le a földre, mert éreztem a könnyeimet a szemem sarkában. – Csak a barátomat kerestem. Meg is találtam, viszont ő részeg és..

– Megütött?

– Dehogy. Veszekedtünk. Semmi komoly, nyugi. Viszont most mennem kell, mert éppen barátnőmet hívtam volna mikor..

– Oh, persze értem. Rendben. - engedett el. – Egyébként mi a neved?

– Min Seo és neked?

– Lee Felix. - mondta, majd bólintottam és ott hagytam őt.

Az úton felhívtam barátnőmet, aki rekedtes hangon beleszólt a telefonba.

– Seo tudod te hány óra van?

– Neharagudj, de elmehetek?

– Ilyenkor? Egyáltalán hol vagy?

– Most éppen az utcátokban. Kérlek. Mindent el fogok mesélni, de most haza nem mehetek. - tört ki belőlem a zokogás.

Jihyun már tudta nagy baj van, ezért mikor oda értem a házukhoz kijött és beengedett. A szobájában elmeséltem neki mindent ami történt.

– ...és ezért jöttem hozzád, mert haza nem mehetek. Nagyon sajnálom tényleg. Nem így terveztem, csak Chan..

– Semmi baj. Nem történt semmi. Chan pedig az alkohol miatt lett ilyen. Majd megbeszélitek, viszont most aludjunk, mert nemsoká kelnünk kell.

***

Reggel nagyon fáradtak voltunk. Jihyun azért, mert nem aludta ki magát, én azért mert szinte egész éjjel nem aludtam semmit sem. A szemeim alatt megjelentek a nagy karikák, és a sok sírástól pirosak is voltak a szemeim.
Mikor elkészültünk elkezdett csörögni a telefonom, azt hittem Chan, de mikor ránéztem a telefonom kijelzőjére rájöttem, hogy egyáltalán nem ő az.

– Hol a francban vagy? Mégis mikor mentél te el itthonról? Ugye tudod, hogy ha ma hazajössz apádtól nagyon fogsz kapni!

– Igen, tudom.

– Seo hol vagy?

– Jihyunnál. Ide jöttem este, mert valakivel muszáj voltam beszélni. Neharagudj, hogy nem szóltam róla.

– Ne nézzél hülyének. Chanhez mentél ugye?

– Nem. - mondtam, majd átadtam barátnőmnek a telefont, hogy bebizonyítsam nem Channél vagyok. – Látod? Mondtam.

– Akkor is mérgesek vagyunk rád Seo!
Mégegyszer ilyet ne csinálj kérlek.

– Rendben anya nem fogok. - mondtam.

A suliba beérve vártunk az osztályban, hogy becsengessenek, és mehessünk órára, de miután becsengettek Chan nem jelent meg. Vártunk pár percet, hátha csak késik, de húsz perc után sem jött.