Az új tanár | bang chan ff. ✔

🐺 7. 🐺

Annyira vártam már a ma estét. Ha rágondoltam a szívem jobban kezdett el verni, a pillangók feléledtek a hasamban, nem bírtam lenyugodni. Alig vártam, hogy végre este legyen.

– És képzeld el, ma megyek Chanhez. És lehet ott is alszok nála. - mondtam barátnőmnek miközben sétáltunk a járdán.

– Ó tényleg?? Anyudék elengedtek?

– Nem, nem tudnak róla. Tegnap este el szerettem volna nekik mondani, viszont anya közbevágott és azt mondta holnap kilenckor mennek el itthonról és csak vasárnap délután jönnek haza. Szóval!!! Szóval!! - mondtam vidáman.

– Szóval addig te ott leszel Channél. Ugyeee?

– Igen!!! Aaaa már nagyon várom.

– Azt elhiszem. De tegnap.. hova tűntetek? Kerestelek benneteket a suliba, de sehol sem voltatok. Az irodája is be volt zárva, bementem az osztályba, ott sem voltál. Már nagyon aggódtam. Történt valami köztetek?

– Jaaj, hát.. igen. Vagyis nem úgy, csak megint hozzámért, és most ő a kezemet magához érintette.

– Mármint.. oda.. le?

– Aha. De én elvettem onnan.

– De miért? - nézett rám barátnőm. – A fiúk szeretik, ha megfogod nekik, főleg ha fel vannak rád izgulva.

– Tudom, de ahh.. mondta, hogy várni fog rám, és ha készen állok, akkor szóljak neki. Viszont - gondolkodtam – Viszont tudod mit? Ma megteszem vele nála.

– Bizti?

– Igen. Vágyom rá, és ezt ő is tudja. Jó, ha hozzámér, csak én vagyok gyáva, hogy nem merek. De majd ma!!

– Rendben, de vigyázzatok. Chan tud erről?

– Még nem. Nem is mondom el neki, csak majd nála. Remélem nem szúrok el semmit, és nem leszek béna. - nevettem el magam kínosan.

– Ugyan már. Biztosan nem. Nyugi. Jó lesz.

– Remélem. - mondtam, és ezzel le is zártuk a témát. Suliban Chan és az én kapcsolatom tabu. Nem beszélünk róla. Még a mosdóban sem. Sőt azt sem szabadna, hogy Channel találkozgassak reggelnte, de sajnos nem bírom ki, és szerintem ő sem. Viszont ma nem volt időm, mert becsengettek.

– Vagy mi érkeztünk később egy kicsit, vagy a csengő siet.

– Szerintem az első. Elbeszéltük az utat, így sajnos egy kicsit lassabban mentünk a járdán. Észrevettem, de nem akartam szólni, mert még az előtt elszerettem volna mondani ezt, mielőtt beértünk volna a suliba.

– Jaj, értem. Nem gond. - mondta, majd bementünk az osztályba, végül a helyünkre. Elővettük a matekfüzetünket, és vártuk, hogy a tanár bejöjjön, ami kis idő múlva be is következett, szóval mindenki elkezdett sóhajtozni, nyávogni, mert nem volt kedvük tanulni. Nekem sem volt, egy kicsit sem, de valahogy ki kellett bírnom.

Este elköszöntem anyáéktól, majd felmentem a szobámba, gyosan bepakoltam mindent ami kellett. Pizsama, fésű, ruhák, sminkek, fogkefe..

Gyorsan elmentem lezuhanyozni, hajatmosni, majd mikor megszárítottam a hajam, felöltöztem. Egy fekete térd fölé érő szoknyára, és egy fehér pántos felsőre esett a választásom. Gyorsan megnéztem a tükörben, hogy hogy nézek ki benne. Őszintén? Nem volt rossz, kifejezetten jól. Oké, a ruha megvan, mostmár csak a smink hiányzik. Tus, műszempilla, pirosító és szájfény. Ez így pont tökéletes. Kivettem a táskámból a fésűt, gyorsan kifésültem vele a hajam, majd azonnal vissza is tettem a táskámba. Semmiesetre sem szerettem volna itthon hagyni.