Az új tanár | bang chan ff. ✔

🐺 32. 🐺

A házhoz érve bekopogtam, de a zenének köszönhetően, ami kihallatszott az utcára nem lehetett hallani a kopogásom, így bementem. Mindenki röhögött, szivatták egymást. Jó volt a hangulat.

– Gyertek próbáljuk el megint. - mondta Hyunjin.

– Jaj ne már. Ígyis sokat próbáltunk, pihenjünk egy kicsit. - mondta Han.

Mikor bejjebb léptem mindenki úgy nézett rám, mintha egy kísértet lennék. Beállt a csend, és meg voltak lepődve, hogy engem itt látnak. Kicsit fura is volt, hiszen azóta nem jártam itt miután behivattak minket Channel az iskolába.

– Sziasztok.

Mindenki egyenként köszönt vissza. Nagyon furák voltak, de Chant nem láttam. Majd hirtelen meghallottam egy hangot. Ő volt az.

– Srácok, szerintetek mikor– - mondta, mikor jött vissza a másik szobából, de mikor meglátott megtorpant és elhallgatott. Ő is meg volt lepődve. Ezt már nem bírtam szó nélkül hagyni.

– Az még oké, hogy a srácok meglepődnek, hogy ide jöttem, de még te is?

– M-mit keresel te itt?

– Téged kereslek. Reggeltől nem írsz vissza, suliban sem voltál, pedig veled lett volna az első óra. Hol voltál?

– Hát itt.

– Tessék?

– Nézd Seo most nem érek rá.

– De Chan legalább mond el mi ez az egész.

– Titok. Majd elmondom. - mosolygott.
– Nem kell félned jó?

– De félek. Félek, hogy elveszítelek.

Ezen Chan felnevetett. Ennyire viccesen hangott? Én tényleg félek. Egyszer már megjártam a poklot, mégegyszer nem akarom.

Chan mikor oda jött hozzám, megfogta a kezem és összekulcsolta a sajátjával.

– Baby nem fogsz elveszíteni jó? Amit most csinálok azt értünk teszem.

– Mi? Mi van? Chan beszélj érthetően kérlek. Nem értem. Mit teszel értünk?

– Most menj szépen haza. - mondta, majd megcsókolt. – Szeretlek.

Tényleg? Tényleg képes lenne így lerázni? Nem! Nem hagyom, hogy lerázzon.

– Nem megyek sehova Bang Chan! Mond el mit forgatsz a fejedben. Addig nem megyek sehova, amíg el nem mondod!

– De úgy már nem lenne meglepetés. Hidd el semmi olyan rossz dolog. De ne rontsd el a meglepetést, mert akkor nagyon mérges leszek.

Tudtam úgy sem fogja elmondani, így végül feladtam és megfordultam aztán elmentem. A sírás szélén álltam, fogalmam sem volt róla Chan mit forgat a fejében, és mi az a nagy meglepetés, amit kettőnkért tesz. Bárcsak gondolatolvasó lennék. Úgy sokkal könnyebb lenne minden.

Este beszéltem Jihyunnal, elmeséltem neki, hogy elmentem a házhoz, és szószerint el lettem küldve. Jihyunnak erre az volt a válasza, hogy próbáljak meg ne mindig a legrosszabbra gondolni. Aha, hát.. meglátjuk mi lesz belőle. Remélem a végén minden jól fog alakulni.

Másnap megint minden ment elölről. Fáradt voltam, a szemeim alatt egyre nagyobbak voltak a karikák. Viszont ma már kaptam egy üzenetet Chantől, amiben azt írta:

– ,,Neharagudj rám baba. Nem akartalak megbántani. Nagyon szeretlek és mindennél fontosabb vagy nekem remélem tudod. Amit most tervezgetek azt azért csinálom, hogy nekünk jó legyen. Szóval kettőnkért, hogy végre együtt lehessünk és nem csak titokban, hanem az emberek előtt is. Szörnyen sajnálom, és rosszul érzem magam, mert tudom megbántottalak, de hidd el nem akartam, csak még nem szeretném elárulni a titkomat. Tényleg sajnálom, és nagyon hiányzol!!"

Majdnem elsírtam magam, mikor elolvastam, és egy kicsit bűntudatom is támadt a tegnap miatt.

Annyira szeretem benne, hogy ilyen törődő. Vissza írtam neki, hogy nem haragszom, csak rosszul esett, hogy ott állok értetlenül, és senki nem mond semmit.

Egymás után többször is elolvastam Chan üzenetét. Ettől az üzenettől teljesen feltöltődtem, és mosolyogtam. Nagyon kedves volt tőle tényleg. Viszont miért írta ezt hajnali 4:00-kor? Most ő komolyan addig fent volt? Mi a szart csinált ő 4-ig?
Soha nem szokott hajnali 4-ig fent lenni. Kicsit megijedtem.

Viszont megint nem jött suliba. Nem láttam az autóját a többi tanár autója között.

– ,,Megint nem jöttél munkába, miért?" - írtam az üzenetet, és meglepetésemre elég hamar jött is a válasz.

– ,,Más dolgom volt."

– ,,Értem."

Ez után eltettem a telefonomat. Kezdek bele bolondulni ebbe az egészbe. Senki nem mond semmit, és senkiből nem tudok semmit kihúzni. Én már tényleg nem tudom mit csináljak. Egyszerűen nem tudtam elképzelni mi lehet az a dolog, amit ennyire el kell titkolni.

Sziasztook, hamarason a könyv végéhez érünk omgg😭