Az új tanár | bang chan ff. ✔

🐺 6. 🐺

– Van egy nagyon jó hírem! - mondtam Jihyunnak, aki ma reggel is várt rám a házunk előtt.

– Na igen? És mi az?

– Beszéltem vele, és azt mondta elmondhatom neked.

– Hogy együtt vagy valakivel?

– Igen. - mondtam.

– Mesélj!! Mesélj!!! - ugrált mellettem.

– Na szóval. Az a valaki, akivel együtt vagyok az Chan. És, és, várj! Kedden, amikor behívott az irodájába, megcsókoltam. És visszacsókolt.

– MICSODA??? - kiáltotta el magát Jihyun.

– De ez titok! Nem mondhatod el senkinek.

– Nem mondom el. Megbízhatsz bennem.

– Köszönöm. Aztán!! Tegnap pedig ott volt nálunk. Igen, elhívtam őt. Beszélni szerettem volna vele erről. És tegnap, amikor hazavittunk elmondta, hogy készül valamire.

– Mire?

– Azt szeretné, ha holnap este nála vacsoráznák. Basszus én félek. Mert.. ah..

– Mitől félsz? Egyáltalán mit válaszoltál neki? Ugye nem azt, hogy nem tudsz menni??

– Hát.. úgy mindentől. Azt sem tudom mit mondjak anyáéknak. Már azon is gondolkodtam, hogy azt mondanám hozzád megyek, de nem tudom. Nem akarlak belerángatni téged. A másik, pedig mi van ha megtörténik köztünk? Nem állok rá készen, viszont vágyom rá. Nagyon. Tegnap, amikor eljött, beleültem az ölébe, és amikor megcsókoltam, ő megfogta a fenekem és lenyomott magán, majd a kemény érzéstől én felsóhajtottam aztán ő is, de nem tettük meg... mondtam neki, hogy én erre még nem állok készen.

– És ő erre mit mondott?

– Azt, hogy várni fog rám.

– Ez nagyon cuki tőle. De figyelj, ha holnap elmész hozzá, és úgy fogod érezni készen állsz rá, akkor vágjatok bele. Ne félj tőle. Én is féltem tőle először, de nem bántam meg azt a pillanatot.

– Akkor.. szerinted?

– Igen. Mert aztán bánni fogod. Vagyis, én bannám a te helyedbe. - mondta.

– Majd meglássuk mi lesz. - mondtam, miközben bementünk a suliba.

Chan ma hamarabb érkezett, és ahogy láttam sportosan volt felöltözve.

– Baszki, ma van tornánk? - néztem Jihyunra.

– Igen, csütörtök van.

– A fancba. Mindjárt jövök. Beszélek Channel. Pár perc.

– Aha, persze. Tudom ám, hogy nem csak beszélni szeretnél vele.

– Marha vicces, inkább nézd jön-e valaki. - mondtam, majd Chan után futottam.

– Chanh, fhuu. Várjh. Ki kell fújnom magam. Ez most nem volt jó.

Chan úgy nézett rám, mint egy hülyére. Nem értette miért futottam utána az helyett, hogy kiáltanák neki.

– Mi a baj baba?

– Elfelejtettem, hogy ma óránk van. Nem hoztam tornaruhát. Neharagudj. Pedig szerettem volna tornázni. - mondtam szomorúan, mire Chan elmosolyodott.

– Életem semmi baj.

– Tényleg?

– Tényleg. És már gondolkodtál a holnapi napon? Megkérdezed a szüleid, vagy így, hogy mostmár a barátnőd is tudja, belevonod őt is, és azt mondod a szüleidnek, hogy hozzá mész közbe meg hozzám? - nevette el magát.