🐺 31. 🐺

477 36 16
                                    

Reggel alig bírtam kinyitni a szemem. Olyan fáradt voltam mint még soha. Körülbelül négykor mehettem aludni, de csak fél óra után tudtam tényleg elaludni. Egész végig Chan ötletén járt az agyam. Vajon mit forgathat a fejében? Nem tudtam kimatekozni semmit, viszont volt egy elméletem, ami nagyon valósnak bizonyult, de nem akartam az ördögöt a falra festeni. Nagy nehezen kimásztam az ágyból. Az álmatlanságtól táskák voltak a szemem alatt, azokat gyorsan eltűntettem egy kis sminkel, felöltöztem és már kész is voltam, de még így is úgy néztem, mint egy zombi. És nem csak szerintem, hanem legjobb barátnőm szerint is, aki ki is nevetett. Haha, tényleg vicces volt.

– Jólvan, hagyd abba. - mondtam.

– Bocs, de olyan viccesen nézel ki. Ugye nem fogsz az úton bealudni vagy valami ilyesmi? - viccelődött tovább.

– Jihyun elég! Nehéz éjszakám volt.

– Miért? Mit csináltál, csaknem Channel beszéltél egész éjjel?

– Végül is de, de nem telefonon.

Ekkor Jihyun abba hagyta a nevetést, és komoly arcott vágott.

– Seo ti találkoztatok? De ugye tudod hogy nem szabad?

– Igen tudom és ő is tudja, de a szerelem nagy úr. Nem bírtuk ki. És először én is féltem, de nem látott meg minket senki.

– Mesélj el mindent. A-tól Z-ig.

És bele is kezdtem a mesélésbe. Elmondtam neki milyen rossz volt Chant úgy látni, hiszen nem boldog. Elmondtam, hogy rosszul érzi magát az iskolában a többi tanár végett, és azt is, hogy valami nagyon érdekes ötlete támadt, amit nem akar nekem elmondani.

– Ez érdekes. Én nem éreztem azt, hogy a tanároknak valami baja lenne.

– Hát mégszép. Te nem vagy benne ebben az egészben, veled miért is viselkednének furcsán? Itt Chan az, akivel nem úgy viselkednek, mint az elején.

– Igen, ez is igaz. Majd kiderül minden, ne aggódj.

– Jah, csak az már más kérdés nekem tetszeni fog-e.

A suliban minden a megszokott volt, vagyis.. azt hittem. Mivel azóta amióta Channel "szakítottunk" hamarabb jár be az iskolába, de most nem volt itt. Nem láttam az autóját, hogy itt parkolt volna. Egy kicsit ideges lettem, de próbáltam leplezni. Chan csak akkor hiányzik, ha valami baj van, egyébként mindig jön munkába.

Az osztályban gyorsan írtam neki egy üzenetet, hogy hol van, mert nem láttam az autóját, de választ nem kaptam. Becsengettek, ami azt jelentette tesi van, de a tanár sehol.

– Na hol van a kis Channie barátod hmm? - jött oda hozzánk Jina a másik két lánnyal. Már csak ez hiányzott.

– Honnan tudjam? Biztos majd jön.

Próbáltam nyugodt maradni, de ha ez a liba feszegeti a határait biztos bekúrok neki egyet.

– Jaj hát mi azt hittük tudod. Hisz ahogy tudom ti egy pár vagytok, nem? Vagy várj. Csak voltatok? Már nem bírom követni. Ugyan Seo ne játszd a hülyét, biztos tudod hol van Channie.

– Jina fogd be! És hagyjál békén.

– Olyan szerencsés vagy Seo. Bár az én barátom lenne. Mindent megadnék neki, amire vágyik. Sőt.

– Elég volt már belőled te büdös kurva! Mit nem értesz az alatt, hogy húzzál el a kibaszott asztalunktól? Talán azt akarod beverjem a csinos kis szádat, hogy felfogd azzal a csöppnyi agyaddal, hogy rohadtul nem vagyok rád kíváncsi? Tényleg el kell baszni mégjobban az ember kedvét? Honnan tudjam hol van Chan. Nem beszéltem vele napok óta!

Az új tanár | bang chan ff. ✔Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt