Az új tanár | bang chan ff. ✔

🐺 27. 🐺

Egy hónap telt el Chan születésnapja óta. A srácokkal kibékült, mindenkitől bocsánatot kért. Bár nem felejtenek, de képesek neki megbocsátani, mert tudom nekik is ugyanolyan fontos Chan, mint ők neki. Azóta majdnem mindennap a háznál vagyunk, beszélgetünk, zenéket hallgatunk és hülyéskedünk. Most is itt vagyunk. A banda fiatalabb tagjai zenéken vitáznak, mert nem tudják mit kapcsoljanak be, Hyunjin Changbinnel elmentek a pizzáért és mi hárman: Minho, Chan és én pedig beszélgettünk.

– Ezt még soha nem kérdeztem, de hogy ismertétek meg egymást? - nézett ránk Minho.

Channel mosolyogva néztünk egymásra, majd Chan végigsimított hátamon és mély levegő után belekezdett a mesélésbe.

– Lehet kicsit fura lesz, de úgy, hogy én tanítom őket tornábol. - nevetett fel Chan. – Az első napon bementem hozzájuk az osztályfőnökükkel. Végignéztem az osztályon, majd megláttam őt, ahogy néz engem, már akkor megdobbant a szívem azért a nézésért. És masnap velük volt az első órám, és az osztálytársainak köszönhetően sikerült vele beszélnem...

Mesélte Chan, és nekem azonnal visszajöttek az emlékek, amikor behívott magához, beszélgetni kezdtünk. A levegő már akkoe forró volt köztünk, de mivel óra volt nem maradhattunk bent sokáig, ráadásul kettesben.

Már három hónapja ismerem Chant, de mégis olyan mintha csak tegnap lett volna, mikor először találkoztunk. Nagyon hálás vagyok neki mindenért. Mosolyogva hallgattam őket, mikor hirtelen megcsörrent Chan telefonja.
Nem tudtam ki lehet, így mikor kivette zsebéből rápillantottam a kijelzőre.

– Mit akar tőled az igazgató?

– Nem tudom. - mondta, majd ott hagyva minket kiment a házból.

Nagyon megijedtem. Mi van, ha? Mi van, ha rájöttek? Hirtelen a vér is megfagyott bennem. Miért kell nekem mindig a legrosszabbra gondolni? Minho bizonyára észrevette rajtam, hogy valami nem okés így gyengéden rátette kezét vállamra.

– Seo biztos nincs semmi baj, oké?

Kár, hogy tévedett, ugyanis mikor Chan visszajött nagyon feldúlt volt.

– Mi a baj? - kérdeztem meg tőle. – Mit mondott?

– Hogy holnap reggel menjünk be az irodájába.

Chan szavai csak úgy vízhangoztak a fejemben. Nem tudtam hova tenni őket annyira lesokkolt ez az egész. Minden bizonnyal rájöttek a viszonyunkra. Bele gondolni sem mertem mit fogunk ezért kapni. A holnapi nap gondolatától is rosszul lettem. Hányingerem, gyomorgörcsöm és sírhatnékom lett. Arcom tenyereimbe temedtem, hogy ne lássák megtört, ijedt arcomat, de ez nem tartott sokáig, ugyanis Chan elvette kezeimet arcomtól.

– Hé, nyugi. Nem lesz semmi baj. Oké?

– Remélem. - mondtam vékony hangon.

Másnap félve léptem be a suliba. Nem tudtam mi vár rám, vagy Chanre, esetleg ránk. Mi van, ha kirúgják őt? Nem. Ez nem történhet meg. De mi van, ha mégis? Idegesen járkáltam össze vissza a folyosón ujjaimat tördelve, és vártam Chanre, aki pont ebben a pillanatban lépett be az épületbe. Ma nem volt vele óránk, szóval nem öltözött fel sportosan. Tipikus fekete, szűk ing volt rajta, ami kiemelte izmos testalkatát és egy fekete nadrágot viselt. Ez a látvány volt a kedvencem. Főleg úgy, hogy az ing első két gombja nem volt begombolva, tehát szívdöglesztően nézett ki. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de nem tehettem meg.

– Szia. - köszönt mosolyogva.

– Szia.

Miután megindultunk az igazgató irodájahoz, éreztem, hogy az egész testem remegni kezdett. A szívem a torkomban dobogott, a szám kiszáradt, nehezen vettem a levegőt. Mielőtt Chan kopogott kettőt az iroda ajtaján, vettem egy mély lélegzetet és lehunytam a szemem. Miután meghallottuk a jól ismert "gyere" kijelentést beléptünk az irodájába.

– Jó reggelt. - köszöntünk egyszerre Channel.

– Jó reggelt, gyertek üljetek le. - mutatott az előttünk elhelyezett székekre.

Helyetfoglalva vetettem egy kis pillantást az irodára. A polcon mindenféle könyvek voltak, érmék. A falon képek voltak. Legfőképpen a családjáról.

– Nos. - vette le Mr. Yang a szemüvegét. – Gondolom sejtitek miért vagytok itt. - nézett felváltva ránk.

– Hát.. nem pontosan. Mi a baj igazgató úr? - kérdezte Chan.

– Térjünk a lényegre. Tehát, mi van köztetek? - kérdezte. – És őszinte választ szeretnék hallani.

– Tudja igazgató úr mi-

– Együtt vagy Channel, Seo?

Lopva Chanre pillantottam, aki kedvesen rám mosolygott, jelezve, hogy mondjam el az igazat. De nem így tettem. Féltem. Féltem, hogy mi van, ha Chant kirúgja. És miattam. Ezt pedig nem akarhattam.

– Szóval nem vagy együtt Channel. Értem. Pedig én ezt nem így látom. De rendbe van, elhiszem. Viszont Seo, megkérhetnélek, ha most kimennél? Négyszemközt szeretnék beszélni a.. tanároddal.

– Rendben. Megyek.

Másfél óra után Chan kijött az irodából. Feldúlt volt. Megsem hallgatott, nem mondott semmit, és megsem várt. Mikor kiértünk az épületből minden szarnak elmondta Mr. Yangot. Biztos voltam benne, hogy valami történt, de Chan nem akarta elmondani.

Nagyon féltem, hogy mi van, ha kirúgták. Láttam az igazgatónkon, hogy nem hitte el, amit mondtam neki.

– Chan! Várj már meg. Mi történt?? Mit mondott? Kérlek válaszolj.

– Kérlek, Seo most hagyj. Majd mindent elmondok, de most haza kell mennem. Szeretlek. - mondta, ezzel ott hagyott rengeteg megválaszolatlan kérdéssel.

Csak néztem Chan alakját, ahogy távolodik. Fogalmam nincs honnan derült ki ez az egész.. viszont, volt egy sejtésem, hogy kik lehettek azok, akik beárultak minket az igazgatónak. És ezért fizetni fognak. Nagyon dúrván.

Hali, végre sikerult rávennem magam az irasra ksksk. Nagyon sajnalom ezt a tobb mint egy honap kihagyast. Nem szeretnek mentegetozni, egyszeruen nem volt se kedvem es ihletem sem :(( viszont most probalok rakapcsolni.

Btw koszonom szepen a 7,69 K-t!!🤍🤍 Csodalatosak vagytok!! < 33