Az új tanár | bang chan ff. ✔

🐺 33. 🐺

Két náppal később

Még mindig nem mond senki semmit. Még mindig vakon vagyok. Tegnap beszéltem Channel, azt mondta ma iskola után beszélni szeretne velem. Remélem ma végre kiderül minden, mert már tényleg kezdett elmenni a türelmem.

Hazaérve írtam neki egy üzenetet, hogy itthon vagyok. Vissza írt, hogy menjek a házhoz, mert mindenki ott van.
Kicsit ideges voltam, mert akaratom ellenére is rám jött a félelem, és túlgondoltam a dolgokat. Mikor oda értem be mentem, mindenkinek köszöntem, és Chant kerestem a tekintetemmel.

– Őt keresed? - kérdezte Felix, amire én csak bólintottam. – Ott van a másik szobában. - mutatott a háta mögé.

Gyorsan besiettem a másik szobába. Ott ült az asztalnál, és egy papír volt előtte. Nem értettem mi ez, de nem kérdeztem rá. Hagytam, hogy végül ő mondja el mi ez az egész. Mikor észrevett felállt és megölelt, majd megcsókolt.

– Szóval.. tudom már nagyon kilehetsz idegileg, hisz nem tudod mi ez az egész. Mostmár elmondom. Kezdem azzal, hogy.. hogy felmondtam..

– Tessék?

Hirtelen nem hittem a fülemnek. Chan felmondott az iskolában? Micsoda? Nem. Ez képtelenség.

– Igen Seo. Felmondtam. Ezért nem jelentem meg az első órán.

– De Chan.. mi lesz azzal, amit megbeszéltünk? Hogy már csak pár hónap, végzek a sulival és együtt lehetünk.

– Rájöttem nem bírok addig várni. Amikor még csak napok teltek el úgy, hogy nem láthattalak, nem ölelhettelek át és nem csókolhattalak meg, akkor még úgy voltam vele oké kibírom. De utána sokkal nehezebb lett. Folyamatosan csak rád gondoltam, nem tudtalak kiverni a fejemből, borzasztóan hiányozni kezdtél. És aznap éjjel, mikor a parkból kísértelek haza támadt egy ötletem.

– És mi az a ötlet?

– Arra gondoltam, hogy a srácokkal kipróbálhatnánk magunkat a zeneiparban. Megkérdeztem tőlük, hogy mit szólnak hozzá és belementek. Mikor eljöttél ide, de mi vagyis.. én elküldtelek akkor éppen egy táncot próbáltunk.

Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Mostantól nem fogom látni Chant az iskolában, nem fogom lesni az autóját a többi között. Viszont örültem annak, hogy így végre együtt tudunk lenni.

– Egyébként - gondolkodtam el, mert eszembe jutott az igazgató arca, mikor mondtam neki, hogy Chan nem jelent meg az órán. – Voltam az igazgatónál, és mondtam neki, hogy nem jelentél meg az órán, és megfeszültek az arcizmai, akkor ezért?

– Jah, valószínüleg ezért. De mit kerestél nála?

– Megütöttem valakit.

Ezen Chan meglepődött, aztán kuncogni kezdett.

– Te? És kit?

– Jina-t.

– Tudni akarom az okát?

– Nem fontos, felhúzott én meg bevertem neki egyet. De visszatérve erre a zenei cuccra, és hogy akarjátok elkezdeni?

Ekkor Chan felvette az asztalról a papírlapot, és felém nyújtotta.

– Ezt én írtam. Rólad. Felkeresünk egy kiadót és megmutatjuk neki. Hátha...

– Tudjátok már a banda nevét?

– A Stray Kids néven gondolkodtunk, és szerintem mindenki egyetértett, hogy legyen ez a banda neve.

– Igen, szerintem is jó. Illik hozzátok. - mosolyogtam.

Még egy kicsit beszélgettünk Channel. Már a közös jövőnket akarta tervezni. Felhoztuk az egybeköltözést. Mondtam neki, hogy majd ha elvégeztem a sulit hozzá költözöm. Beszélgettünk arról is, hogy ha sikerül nekik befutni, mint egy banda, akkor mi lesz. Természetesen tudom milyen egy idol élete... jönni fog a sok fan, akik majd utálni fognak, de lesznek olyanok is, akik nem, de a többsége biztos utálni fog, akkor a sok turné, távollétek, gyakorlások és a többi. Kicsit megijedtem, és féltettem Chant és a srácokat, de ismerem már őket annyira, hogy tudom bírni fogják, és nem fogják feladni.