Az új tanár | bang chan ff. ✔

🐺 11. 🐺

Ahogy Chan egyre gyorsabban mozgott bennem éreztem, hogy el fogok menni.

– Daddy én mindjárt.. én mindjárt. - sikítottam.

Chan olyan erősen és olyan gyorsan mozgott bennem, elmentem, de Chan nem hagyta abba a mozgást. Annál jobban mozgott bennem, én pedig az élvezettől megint felsíkítottam.

Miután végeztünk gyorsan lezuhanyoztunk. Chan magára tekert egy törölközőt, nekem is adott egyet, és én is magamra tekertem egyet, majd kimentünk a fürdőszobából.

– Várj egy picit. - mondtam, mert közben eszembejutott, hogy én ott felejtettem a szobában a táskám. Mikor bekapcsoltam a telefonomat, anyától hat nemfogadott hívást kaptam. – Jézusom.

– Mi az? - jött be utánam Chan.

– Anya ki fog nyírni. Nézd. - mutattam felé a telefonomat. – Most mit csináljak?

Nagyon ideges voltam. És, ha arra gondoltam, hogy fel kell hívnom gyomorgörcsöm volt.

– Szerintem hívd fel, és mond azt neki, hogy nem volt nálad a táska sem és a telefon sem. Biztosan el fogja hinni.

Megvontam a vállat, majd reszkető kezekkel visszahívtam anyát. A harmadik csengésre felvette, és konkrétan beleüvöltött a telefonba amiért nekem messzebbre kellett tartanom a készüléket a fülemtől.

– Anya nyugodj meg nincs semmi bajom. Nem volt nálam a táskám, amiben a telefonom volt.

– És miért nem?

– Mert az edzőterembe nem lehet ezt behozni. - mondtam, majd rápillantottam Chanre, aki csak mosolygott.

– Mikor jössz haza? - váltott témát anyu.

– Még nem tudom. Jihyunnal is szerettem volna beszélni. Szóval még nem tudom.

– Jó, de ha hazudsz Seo..

– Nem hazudok. Miért hazudnák?

– Csak mondom, de ha mégsem edzeni mentél, hanem annál a fiúnál vagy, akkor-

– Anya nem vagyok Channél, itt vagyok a terembe, és neharagudj de mennem kell. - mondtam, majd rányomtam anyára a telefont.

– Anya nem vagyok Channél. - utánozott nevetve. – Olyan kis édes vagyok, mikor idegeskedsz.

– Nagyon vicces. - forgattam a szemem.

A táskámmal egyutt elmentem Chan szobájába, majd felöltöztem. Chan is pár perc múlva bejött a szobába, hogy átöltözzön. Olyan nyugodtnak tűnt, és pedig olyan nem is tudom.. zavarban voltam. Míg ő nyugodtan kikeresett a fiókjábol egy alsónadrágot, addig én csak ültem az ágyon, és néztem őt. Olyan fura, mintha már egy éve együtt lennénk úgy öltözködik fel előttem. Én pedig, mint aki lefagyott úgy néztem őt.

– Mi az baba? Mit nézel annyira?

– Öhm.. igazából csak gondolkodtam. - mondtam.

– És min?

– Hogy olyan fura, hogy nyugodtan tudsz előttem öltözködni.

– Seo.. már szinte minden testrészem láttad. Miért ne tudnák azok után előtted öltözködni? - nevetett fel. Több, mint valószínű, hogy hülyének nézett, de legalább tudja, hogy mit gondolok. – Vagy nem szeretnéd, hogy előtted öltözködjek? Csak szólj nyugodtan. - mondta, várta mi lesz a reakcióm.

– De, szeretném! - mondtam. Attól, mert fura, még imádom, ha előttem öltözködik.

Miután Chan felöltözött, azaz ötletem támadt, hogy filmet nézzünk.

– És milyen filmet szeretnél nézni?

– Hmm legyen horror!!

– Horror? Ne fogsz félni?

– Nem, mert itt vagy. - pusziltam meg arcát.

– Oh, akkor jó. Örülök neki.

Chan kikeresett a tv-n egy horror filmet, majd mikor elindította azonnal hozzábujtam. Olyan jó érzés volt hozzábújni. Mellette biztonságan éreztem magam. Átkaroltam karját, ráhajtottam fejem a vállára, Chan pedig belepuszitl a hajamba, majd elkezdtük nezni a filmet.

Miután vége lett a filmnek Channel azt beszéltük, hogy nem is volt annyira ijesztő. Na de amit én ezután kaptam otthon.. arról inkább ne is beszéljünk.