Az új tanár | bang chan ff. ✔

🐺 9. 🐺

Az úton hazafele egyre idegesebb voltam. Tudatosult bennem, hogy már nemsoká otthon vagyok, és még mindig nem tudtam kitalálni mégis milyen haveromnál voltam. A sírás kapkodott.

Otthon, mielőtt beléptem volna a házba vettem egy mély levegőt, lenyitottam a kilincset és beléptem az ajtón. Körbenéztem, de sehol senki.

- Itthon vagyok! - kiáltottam, mire anya jött ki a szobából.

- Na végre. - mondta, mintha erre várt volna, hogy ezt kimondja. - Hol voltál?

- Már mondtam, haveromnál.

- Nehazudj. Kinél voltál?

- Jó, oké. Elmondom - adtam meg magam -, de ígérd meg, nem mondod el senkinek. Még apának sem. - mondtam hallkan.

Anya bólintott, majd felmentünk a szobámba, én leültem az ágyra, ő pedig a gurulós székben foglalt helyet.

- Oké. - kezdtem. - Van barátom.

- Micsoda? - örült anyu. - És ki az? Mikor hozod el hozzánk?

- Várj, ez nem ilyen egyszerű. Bang Channek hívják.

- Hány éves?

- 23 - mondtam, anya arcáról pedig lehervadt a mosoly. - Igen, tudom mit gondolsz, de nem olyan, mint amilyennek te azt hiszed. Rohadt kedves, és törődő. Mindent megtesz azért, hogy nekem jó legyen. - mondtam.

- Figyelj, ugye tudod, hogy ő idős hozzád?

- Mi? Anyu nemsóka töltöm a 18-at. Miről beszélsz? Sőt ugyanannyi év van köztetek apával, mint köztem Channel. Nehülyéskedj.

- Na és, ha apád megtudja?

- Jól kifognak jönni. Hidd el.

- Azt te mégis honnan veszed? Talán ő is tanár? - kérdezte anya, én pedig lesütöttem a szemeim. - Kislányom.. remélem nem abba a suliba tanít, ahol te tanulsz?

- De. És tornát, csak nekünk.

- Istenem. - fogta a fejét anya. - Ugye tudjátok, hogy a munkájával játszadoztok? Ha megtudják ki fogják rúgni. Seo..

- Igen, tisztában vagyunk vele, de suliba a kapcsolatunk tabu. Nem beszélünk róla, és mégcsak nem is találkozunk, csak mikor óránk van. - füllentettem. - És csak Jihyun tud róla, senki más. Meg persze mostmár te is.

- Ez így nem lesz jó. Figyelj, addig amíg suliba jársz szakítsátok meg ezt a viszonyt, nem akarom visszahallani, hogy a lányom egy tanárral szórakozik. Ha kijártad az iskolát engem nem érdekel, de addig biztosan nem.

- De anya! Nem tudnád visszahallani, mert nem mutatkozunk egyutt a suliba. És amúgy máshol sem.

- Tényleg? Ma, mikor hazajöttünk a szomszéd mondta, hogy tegnap este megállt itt egy autó, és ugyanaz az autó volt, mint amelyik valamelyik nap. Seo nagyon ráfogtok fázni. És ha apád ezt megtudja? Nem érdekelné, hogy tornát tanít. Az lenne a véleménye, ami nekem. Szóval kérlek. Szakítsátok meg ezt a viszonyt köztetek.

Anya mintha csak nem tudná mit érzek úgy mondta el erről a véleményét. Nem fogok vele ez miatt szakítani, túlságosan szeretem Chant, inkább hazudni fogok a szüleimnek, mint hogy fájdalmat okozzak magamnak, és annak akit a világon a legjobban szererek.

- Majd meglátom mi legyen.

- Én ezt tenném a te helyedben. ‐ mondta.

Persze, nemhinném, hogy ő ezt tenné. Pusztán csak azt akarja ne legyek boldog...

Miután anya kiment a szobából, gombóccal a torkomban kerestem ki Chris telefonszámát, és tárcsáztam.

- Szia életem.

- Szia. - mondtam szomorúan.

- Baj van?

- Elmondtam anyának, de csak neki. Elöször megörült neki, hogy van barátom, aztán megkérdezte hány éves vagy, én elmondtam neki, és lehervadt a mosoly az arcáról. És akkor mondtam neki, hogy tudom mit gondol, de te nem vagy olyan. ‐ meséltem el Channek az anyámmal folytatott beszélgetésünket.

Chan csak hallgatott. Nem szólt közbe, majd mikor azt kezdtem el mesélni, hogy anyám szerint jobb lenne, ha megszakítanánk ezt a viszonyt köztünk, akkor beszeleszólt a telefonba.

- Na várj, anyud azt mondta szakítsunk?

- Csak addig amíg suliba járok, de én nem akarom. Ugye te sem? Ha kell hazudni fogok nekik hova megyek, csak ne szakítsunk. - mondtam vékony hangon.

- Nyugi baba rendben? Természetesen én sem szeretnék szakítani. Majd valahogy megoldjuk. Oké?

- Ühüm.

- Jólvan. Megyek edzeni, majd még hívlak.

- Hol szoksz edzeni? - kérdeztem hirtelen.

- Itthon. - mondta.

- Elmehetek oda? Már rég edzettem és gondoltam most jó lenne kiadni magamból a sok feszültséget.

- És anyud?

- Azt mondom megyek edzeni, ami igaz, csak hozzád.

- Hát...

- Nem akarod?

- De akarom, nem erről van szó. Csak nem akarom, hogy miattam veszekedj anyukáddal.

- Nyugi, nem lesz gond. Majd hívlak, ha elindultam. - mondtam.

- Oké.

Ezután bontottuk a vonalat, és elkezdtem bepakolni a táskámba a sportmelltartómat és egy sportnacit. Hajamat copfbatettem és készan álltam az indulásra. Tettem be még magamnak egy ásványvizet és kész is voltam.

- Hova mész? - kérdezte anya.

- Edzeni.

- Biztos?

- Jaj anyu nemár, nézz bele a táskámba, ha nem hiszed el. Igen, edzeni megyek. Majd jövök szia! - köszöntem el, miközben elhagytam a házat.

Őszintén? Biztos vagyok benne, hogy nem hiszi el, és azt gondolja Chanhez megyek. Hát.. jól gondolja, csak éppen tényleg edzeni. Vagyis.. remélem az edzésre fogok koncentrálni és nem nézni Chant, ahogy edz.

Sziasztok!! Meghoztam a kövi részeket, remélem tetszeni fog nektek!! > <