Az új tanár | bang chan ff. ✔

🐺 4. 🐺

Reggel kipihentebben keltem, mint az elmúlt két napban, aminek örültem. Gyorsan megcsináltam a reggeli rutinomat, majd mikor eszembejutott, hogy ma vár rám egy meglepi csak még izgatottabb lettem, de amikor rájöttem ezt sem mondhatom el Jihyunnak elszomorodtam. Nem azért, de ő a legjobb barátnőm, és tényleg nem mondaná el senkinek. Oké, hogy Jihyun néha bolondos, meg úgy örül valaminek, mint egy kisgyerek, de tud titkot tartani, több mint tív éve ismerem, a szülei és az én szüleim ismerik egymást, jóba is vannak, és azért több mint tíz év az több mint tíz év töretlen barátság. És ha olyan dologról van szó, akkor Jihyun tud komoly is lenni, de ezt Chan nem tudja, mert nem ismeri. Nem tudja milyen, viszont én igen, és az most elég arra, hogy elmondjam neki kivel vagyok együtt, de viszont Channel sem szeretnék ez miatt veszekedni. Ahh nem tudom mit csináljak. Mindegy, úgy fog minden történni, ahogy történnie kell. Csak ezt tudom mondani.

Mikor elkészültem, elköszöntem anyáéktól. Jihyun, mint mindennap, a házunk előtt várt rám, és látszott rajta, hogy borzasztóan fáradt.

– Szia. - ásitott egy nagyot. – Te hogyhogy nem vagy álmos?

– Hát.. nem tudom. Már hozzászoktam, hogy fáradt vagyok. - igaz, nem voltam az, inkáb igzatott, mint fáradt. De ezt ugye nem mondhattam el neki.

– Jó neked. - mondta, majd megint ásított egy nagyot. – Na én azt hiszem nagyszünetben alszok. Rohadt fáradt vagyok.

– Fél tízkor mentem el tőletek, mégis mikor mentél aludni?

– Háromkor. Még megnéztem pár filmet, mert nem voltam álmos. De nem kellett volna.

– Hát.. akkor majd otthon alszol. Úgyis csak öt óránk lesz ma, szóval hamar el fog menni a nap. - mondtam.

– Legyen igazad.

Mikor a sulihoz értünk, pont akkor amikor mi, Chan is akkor ment be a suli kapuján. Ma nem öltözött sportos ruhába, hát persze, nyilván azért mert ma nincs vele óránk. Kár. Egy világoskék ing volt rajta, egy fekete megint csak szűk nadrággal, ami megint csak kurva jól allt rajta. Haja ugyanúgy állt neki, mint hétfőn. Szerintem ezért is vannak oda érte a diáklányok. Jól mutat ezzel a hajstílussal, ez olyan Chan stílus, és imádom. Nagyon illik neki.

– Jó reggelt tanár úr. - köszót Jihyun, mire felénk nézett.

– Á, jó reggelt. Nem is figyeltelek benneteket. Jól vagytok? - kérdezte, majd rám nézett.

– Hát én igen, de ő.. - néztem barátnőmre – ..fáradt.

– Az nem jó, otthon majd pihend ki magad rendben?

– Rendben.

Aztán előresietett, ezzel otthagyva bennünket.

A lépcsőkön úgy kellett segítenem barátnőmnek annyira fáradt volt.

– Mi a baja Jihyunnak? - jött szembe velünk az osztályfőnökünk. – Beteg?

– Nem, csak nagyon fáradt.

– Istenem. Szerintem Jihyun pihend ki magad otthon, ez így nem lesz jó. Nem fogsz odafigyelni az órákon. Tudjátok mit? Szólok Mr. Bangnek. Ő majd hazaviszi.

– Csak akkor, ha Seo is jön. - mondta félig lehunyt szemekkel.

Láttam a tanárnőn, hogy nem tetszett neki. Viszont nem tudott mit tenni, és igen, nekem is el kellett mennem vele, Chan azt sem tudja hol lakik, Jihyun pedig nincs olyan állapotban, hogy mondja neki az utat hozzájuk.

– Semmi baj tanárnő. Jól megleszünk.

– Biztos?

– Teljesen. Bízhat bennem. - mondtam.