Az új tanár | bang chan ff. ✔

🐺 16. 🐺

– És te ezt tényleg elhiszed neki? - kérdezte csalódottan.

– Figyelj, nem akarom elhinni, de most, ahogy észrevettem nagyon felzaklatott a dolog.

– Mégszép, hogy felzaklatott, az a hülye olyat mondott rám, ami nem igaz.

– Lehet az a hülye igazat mondott, mert ha nem így reagálnál, akkor azt mondanám hazudott, de ahogy látom.. ez nem éppen így van. - néztem rá szúrós szemekkel.

Nem tudtam mit gondoljak róla, nem ismertem rá Chanre, mintha teljesen kicserélték volna és tényleg féltem tőle. Ezekután, hogy akár képes lenne megverni is.. nem! Ilyenre nem gondolhatok. Chan nem bántana.

– Chan?

– Igen baba? - nézett rám, majd közelebb húzott magához.

– Tényleg nem bántanál engem? - néztem mélyen szemeibe, mire szemeim megteltek könnyel.

– Tényleg. Soha nem tennék ilyet. Lehet az utolsó napokban egy fasz voltam, eltűntem, nem válaszoltam az üzeneteidre, de attól még szeretlek, és bármi történjen soha, ismétlem soha nem bántanálak.

Én erre nem mondtam semmit. Őszintének tűnt ezért megbocsátáskeppen adtam neki egy csókot, amit ő viszonzott. A csók elég hosszúra sikeredett, Jihyun kopogására lettünk figyelmesek szóval el vállnunk egymástól.

– Na, mi a helyzet? - kérdezte mosolyogva.

– Minden oké. Oh és még valami - fordultam Chanhez. – Ugye nem hagyod ott a munkád? Nagyon szomorú lennék, ha órán nem láthatnám a vállaidat. - nevettem fel, mikor hozzáértem izmos jobb vállához.

– Nem hagyom ott ne félj, viszont - hajolt közelebb –, ha nem is órán, de máshol úgyis látnád az izmos vállaimat. - nevette el magát.

– Chan! - néztem rá, mire Jihyun elmosolyodott.

– Örülök, hogy végül kibékültetek.

***

Otthon nem volt senki, üres volt a lakás, tehát anyáék elmentek itthonról. Igazából nem törődtem vele. Felmentem a szobámba és nekiálltam tanulni, miközben zenét hallgattam.
Mikor lementem a konyhába egy kis nasiért, addig sem tanultam, már fájt a fejem a sok számolástól és magától a tanulástól egy nem várt hívást kaptam. Megnéztem ki volt az, idegen szám volt, de felvettem.

– Haló?

– Felix vagyok. - szolt bele a melyhangú srác a telefonomba. Mégis honnan tudja a számomat?

– Felix? Én nem adtam meg neked a telefonszámom, mégis hogy tudtad meg?

– Ez ne érdekeljen. Na mizu? Beszéltél vele?

– Igen, beszéltem. - sóhajtottam. – Miért?

– És mit mondott?

– Azt mondta egy szó sem igaz abból amit te mondtál nekem.

– És hiszel neki?

– Igen, hiszek. Felix mi bajod van? Úgy érzem magam, mint egy kihallgatáson.

– Seo ne legyél ennyire hülye! Hogy reagált arra, amit mondtál neki?

Fogalmam sem volt róla Felix miért kérdezősködik ennyit Chan reakciójáról. Ha nem érdekli őt Chan, mégis mit akar?

– Tudod mit? Nem mondom meg, ha ennyire kívancsi vagy rá tudd meg magad rá a választ. Nekem nincs időm erre. Neharagudj, de te magad mondtad nem vagy Chanre kíváncsi, most mégis róla kerdezősködsz.

– Tisztában vagyok vele, de megkell tudnom mi volt rá a reakciója, hogy elmondhassam a többieknek. - mondta. Értem.. szóval a többiek is kíváncsiak rá. Fasza. – Szóval halljam.

– Bocs, de nem mondok semmit. - mondtam és szónélkül letettem a telefont. Felix újra hívott, de nem vettem fel. Majd ezt megismételte legalább háromszor, mikor megelégeltem és inkább kikapcsoltam a telefonomat, és nekiálltam újra tanulni.

Anyuék csak este értek haza, ami jó meg minden, de megint kaptam a lecseszést, hogy miért volt kikapcsolva a telefonom blablabla..

– Mert egy ismerősöm nem hagyott bekén ezért kikapcsoltam. - mégsem mondhattam el, hogy igazából Felix volt az. Anyu tuti kérdezősködni kezdett volna, és mégegy kihallgatásra már nem volt se energiám, de idegzetem. Végül bekapcsoltam a telefont, de mikor megláttam anyutól, chantől és felixtől mennyi nemfogadott hívásom van legszivesebben újra kikapcsoltam volna. Az utolsó kettőtől üzenetet is kaptam.

Chan:
,,Most te nem veszed fel nekem a telefont. Valami baj van? Kérlek azonnal hívj vissza, ha elolvastad az üzenetemet. Szeretlek és hiányzol."

Felix:
,,Ugyan már Seo. Nem kapcsolhatod ki a telefonodat. Egyszer úgyis el kell mondanod nekem Chan reakcióját. Mert muszáj megtudnom!!"

Az előbbinek vissza is írtam, hogy nyugodjon meg, semmi baj, csak kikapcsolt a telefonom, majd felhívom, csak tanulok. Viszont az utóbbinak nem írtam vissza semmit. Azt hittem Felix jó fej srác, de csalódnom kellett, de tudtam addig nem száll le rólam amíg el nem mondom neki Chan reakcióját, de erre ugyan várhat. Most komolyan.. ha annyira kíváncsi rá miért nem kérdezi meg attól az embertől akinek a reakciójára kíváncsi? Ennyire fél tőle vagy tényleg ennyire nem akar vele szóbaállni?

***

Végre befejeztem a tanulást, így gyorsan elmentem fürödni, fogatmosni. Mikor kész lettem az ágyamon törökülésbe foglaltam helyet és tárcsáztam barátom számát, aki azonnal felvette. Ennyire aggódott volna?

– Na végre. Miért nem vetted fel? - szólt bele a telefonba köszönés nélkül.

– Mert tanultam.

– Persze, és tanulás közben ki szoktad kapcsolni a telefonod?

– Igen..

– Seo ne hazudj. Nem szoktad.

– Jó oké. Nem szoktam. - adtam meg magam végül. – Csak.. - sóhajtottam. – Felix hivogatott, és mikor megelégeltem inkább kikapcsoltam a telefonomat.

– Felix hivogatott? Téged?

– Igen, engem. Ne kérdezd honnan van meg neki a számom, nem mondta meg. De rólad kérdezősködött.

– Hogy?

– Arra volt kíváncsi, hogy hiszek-e neked meg a reakciódra.

– És mit mondtál neki?

– Azt, hogy hiszek neked és azt, hogy ha ennyire kíváncsi rá kérdezze meg tőled.

Ezen Chan elnevette magát.

– Ugye tudod úgysem fog engem felkeresni?

– Igen tudom. - nevettem el magam.

Channel több mint egy órán át beszélgettünk, aminek iszonyatosan örültem. Végre valami jó dolog is történt a mai napon. Nagyon rég beszélgettem vele így, és őszinten.. iszonyatosan hiányzott. Nem volt veszekedés, nem volt sírás, üvöltés. Bárcsak minden beszélgetésünk ilyen lenne. Akkor én lennék a legboldogabb.

NA HALIII.
Igen, meghoztam az újabb részt. Már nem bírtam tovább hehe. Bár ezzel a résszel nem vagyok annyira megelégedve :(( elége ehh rész lett, amit nagyon sajnálok😭 de remélem azért tetszik nektek.🥺