Az új tanár | bang chan ff. ✔

🐺 34. 🐺

Egy és fél évvel később

– Szivem majd jövök!! Szeretlek. - mondta Chan és elment a srácokkal próbára.

Nagyon sok dolog történt az elmúlt egy és fél évben. Kezdem azzal, hogy sikeresen kijártam a sulit, anyáék büszkék rám, jelenleg a tovább tanuláson gondolkodom, mert az utóbbi időben elkezdett foglalkoztatni a pszichológia. Chan és a srácok is sikeresen befutottak bandaként, aminek a neve Stray Kids, a JYP Entertainment alatt. Hihetetlen, hogy még csak hat hónapja, de már most nagyon sokan hallgatják őket, és felnéznek rájuk. Chan már az elején elmondta a kiadó beleegyezésével, hogy kapcsolatban van. Mint ahogy gondoltam: páran örültek, de voltak olyanok is, akiknek nem tetszett és egy kicsit szomorú kommenteket olvastam, amiben kifejezik a nem tetszésüket. Chan ilyenkor azt mondta hagyjam úgy, hiszen ezzel mindenki tisztában volt, hogy lesznek ilyen fanok is. Igaza volt.

Én és Chan végre összeköltöztünk, anyáék már nem szóltak bele. Felnőtt nő vagyok, szerintük el tudom dönteni, hogy mit szeretnék és igazuk van.

Idén keményen szeretnék dolgozni azért, hogy elérjem azt amit szeretnék. Elatt pedig azt értem, hogy a pszichológia mellett az angolomat is tovább szeretném fejleszteni. És sokkal több nyelvet szeretnék még megtanulni.

Jihyunnal ugyanúgy legjobb barátnők vagyunk, nem távolodtunk el egymástól. Ha Chan nincs itthon, akkor áthívom egy kicsit beszélgetni. Tartunk egy csajos estét, van hogy itt alszik, de csak hétvégente, hiszen dolgozik. Ő végül nem akart tovább tanulni, elment dolgozni a szülei cégéhez. Végül is nem rossz döntés.

Még mindig nem tudtam megszokni, hiába történt több mint egy éve.. még mindig itt van a szemem előtt, amikor a volt igazgatómmal szemben ültem a széken Channel együtt. Borzasztó érzés volt. Viszont kibírtuk, és nem adtuk fel. Most pedig itt vagyunk, több mint egy éve egy párt alkotunk, és tökéletesen megvagyunk egymás mellett. Imádjuk egymást. Hálát adok az égnek, hogy Channek jött ez az ötlet, és nem csak azért mert így még hamarabb együtt lehettünk, hanem azért is, mert kiderült Channek rohadt jó hangja van és a többieknek is. És rohadt jól tudnak táncolni is!

Szóval igen. Megérte várni erre, mert így tényleg boldognak érzem magam, és Chan is. Ha belenézek a szemeibe nem azt látom bennük, amit akkor éjjel a parkban, hanem azt, hogy boldog, hogy a szemei ragyognak a boldogságtól. Ez már nagyon rá fért mindkettönkre, de szerintem a legeslegjobban rá.

Igaz a mondás, hogy a türelem rózsát terem. De velem ellentétben én nem egy rózsát kaptam, hanem egy hatalmas csokor rózsát, ami tele van boldogsággal, szeretettel és szerelemmel. Áldom azt a napot, mikor Chan jelentkezett az iskolánkba mint tanár. Így megismerhettem őt. A nagy őt, akivel egy nap majd gyerekeket szeretnék, és aki mellett megszeretnék öregedni.

~ VÉGE ~