Egy új iskolai év, és egy új tesitanár, akiért minden diáklány oda lesz az iskolában, még Min Seo is, aki először nem meri magának bevallani, de ahogy észrevette az első találkozásukor a tanár sem néz rá másképp. Vajon mi lesz ennek az érdekes iskol...
Otthon nem tudtam odafigyelni semmire sem. Folyton az járt a fejemben, hogy mit mondhatott neki az igazgató. De ahogy Chan reagált, és a megérzéseim szerint nem jót. Nem tudtam mitévő legyek. Sejtettem kik köphetettek be minket, de bizonyítékok nélkül nem foghattam rájuk. Már épp készenlétben voltam legjobb barátnőmhöz, hogy kivesézzük a dolgokat, mikor Chan hívott. Amióta az igazgatónál voltunk eltelt két nap, ezalatt a két nap alatt nem is kerestük egymást. Nem azért mert haragudtunk volna egymásra, hanem azért, mert tudtam kell neki egy kis idő, hogy feleméssze azt, amit az igazgató mondott neki, hiszen Chan arkifejezése mindent elárult, hogy valami nem jót közölt vele az igazgató.
- Szia. - köszönt bele a telefonba.
- Szia, hogy vagy?
- Hát.. voltam már jobban is. Te?
- Én sem vagyok valami jól. És még mindig aggaszt ez az egész. Mit-mit mondott az igazgató? - kérdeztem rá félve. Már párszor lejátszódott az agyamban, hogy esetleg kirúgják, de mélyen imádkoztam, hogy ez ne történjen meg.
- Mit szólnál hozzá, ha inkább személyesen mondanám el?
- Rendben. Anyáék nincsenek itthon, szóval, ha gondolod..
- Oké, akkor nemsoká ott vagyok.
Úgy is lett. Miután bontottuk a vonalat, Chan nem sokkal később már itt volt.
- Szóval? - ültem le az ágyamra.
Láttam rajta, hogy nincs jól, hogy őt is megviselik a dolgok és ez mégjobban elszomorított. Utáltam őt így látni.
- Választási lehetőséget adott.
Ekkor összeszorult bennem a levegő.
- Hogy.. hogy szakítsunk vagy magam hagyom el az iskolát.
- Mi??? Nem. Ezt nem teheti. És még mondott valamit?
- Csak annyit, hogy ha szakítunk, akkor még akkor is én foglak titeket tanítani, és még azt, hogy miután kijártad a sulit őt már nem fogja érdekelni, ha összejövünk, hiszen akkor már nem fogsz abba a suliba járni. Nem akarja azt, hogy híre menjen ennek, mert ez az iskola hírnevét is ronthatja. Azt is mondta, hogy eddig soha nem volt tanár-diák kapcsolat az iskolában. De ha kirúg, akkor ugyanúgy együtt lehetünk, mint most.
- De én ezt nem akarom. Nem akarom, hogy kirúgjanak. Én egyiket sem szeretném. - mondtam vékony hangon.
- Baba hidd el én sem szeretném egyiket sem. De valamelyiket muszáj választanunk. Ha kirúgnak nem lesz munkám, és valami mást kell találnom, és kitudja.. lehet külföldre kéne mennem, ahova nem szeretnék menni. Nem szeretnék távol lenni tőled. És ha szakítunk erre a pár hónapra, utána, ha elballagsz újra együtt lehetünk.
- Vagy mitszólnál ahoz, ha suliba nem lennénk együtt, és az iskola területén sem, de sulin kívül pedig igen. Mit szólsz? Kérlek Chan. Én ezt nem akarom.
- Nem gondolod, hogy akár bajunk is lehet belőle? Ha mondjuk meglátnak minket az utcán, vagy valamelyik munkatársam, vagy az igazgató... esetleg pont akkor nyitnék neked ajtót, mikor megy arra valamelyik és megláthat. Erre nem gondoltál?
Egy kicsit átgondolva a dolgokat, lehet, sőt tuti Channek igaza van. Nem játszhatunk a tűzzel főleg most, hogy ég alattunk az alattunk. Viszont még így sem tudom ezt elfogadni.
- Gondolj arra, hogy már csak pár hónap van hátra az évből. Egy-kettő eltelik és újra együtt lehetünk.
- Akkor te a szakítás mellett döntesz?
- Igen. Ha csak te azt szeretnéd, hogy külföldön dolgozzak. Mert én nem ezt szeretném, akkor már valahogy kibírom ezt a pár hónapot. De távol tőled semmiképpen sem szeretnék lenni. És gondolom te sem. Vagy igen?
- Nem. Nem. Nem. Egyáltalán nem.
- Jóba lehetünk, beszélhetünk is, csak.. csak nem csókolózhatunk elrejtőzve a folyosókon, vagy az irodámban.
- És hogy oldjuk meg az együttlétet?
- Majd használom a jobbkezem.
Ezen felnevettem.
- Nem úgy te hülye. Hanem azt, hogy együtt legyünk. Például nálad, vagy a srácokkal.. érted.
- Jaaaaj. - mondta, majd kínosan elnevette magát. - Ilyen sem lehet. Mondtam, bárhol és bármikor megláthatnak minket. De neszomorkodj..
- Hogy mondhatod azt, hogy ne szomotkodjak, mikor kényszerből szakítanunk kell?
- Seo csak pár hónapról van szó. Abban ringasd magad, hogy ez az utolsó evéd, és már csak pár hónap van hátra. Utána már teljesen mindegy lesz az igazgatónak a kapcsolatunk.
- És mi lenne, ha ott hagynám a sulit és keresnék munkát? - hirtelen jött ötlet volt, de nem hülyeség. Vagyis szerintem, de Chan értetlenül nézett rám.
- Te most komolyan beszélsz?
- Igen. Bármit megteszek azért, hogy együtt legyünk!
- Seo ez badarság. Várd ki kérlek. Hidd el utána semmi mással nem kell foglalkoznunk. És szerintem a szüleid sem néznék jó szemmel, hogy pár hónappal a ballagás előtt ott hagyod a sulit a kapcsolatunkért.
Igen, ebben igaza volt. Anyáék nem igazán repdesnének az örömtől. De viszont akkor el kell fogadnom azt a tényt, hogy Channel szakítanunk kell erre a pár hónapra.. úristen bele sem merek gondolni. Annyira hiányozni fog.
- Szóval? Akkor tényleg benne vagy a szakításba?
- Nincs más választásom.
- Neaggódj. Csak pár hónap. Ez legyen a szemed előtt. Gyorsan el fog menni, aztán utána soha többé nem engedlek el.
- De azért videóhívasozni fogunk, ugye?
- Hát persze - mondta nevetve. - Bármikor felhívhatsz amikor csak szeretnél.
- És mit szólnál ahhoz, ha éjjelente kiszöknék?
- Seoo!! Hagyd abba ezeket a baromságokat. Nem hagyod ott a sulit, nem szoksz ki éjjelente. Nem. Nem lesz semmi.
- Jó, oké, rendben. - adtam meg magam végül.
- Viszont én most megyek. - pattant fel az ágyról.
- Máris?
- Igen. Még edzek egy kicsit. Kiszeretném magamból adni ezt a sok feszültséget.
A bejárati ajtóban legalább 20 percen át faltuk egymást. Mézédes, puha ajkaitól egyetlen egy másodpercre sem akartam megválni, de kénytelen voltam, mert Chan már ígyis késésben volt.
- Vigyázz magadra. Nagyon, nagyon szeretlek.
- Én is téged Channie. - mondtam egy kicsit szomorúan, majd könnyes szemmel végignéztem ahogy Chan beszáll az autóba és elhajt. Rohadt jó 5 hónapnak nézek elébe.
Sziasztok! Igen tudom késő van, igen tudom nagyon sokáig nem volt rész amit szívből sajnálok :( nem keresem a kifogásokat, mert igazából nincsenek kifogásaim. Nem volt kedvem hozzá :(( viszont most van,, kitudja meddig- Viszont szeretném megköszönni a 14K+ olvasót. Nagyon boldoggá tesz, hogy annak ellenére hogy nem vagyok aktív részek terén még így is olvassátok és kapom tőletek a visszajelzést. Halás vagyok nektek. Jó olvasást babáim🤍
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
