Diary of a princess

8. rész

- Mit iszol? - kérdezte Michael, miközben Charleyval a kezemben előre engedett a Starbucks bejáratánál.
- Egy Caramel Frappucinot. Van kedvenced?
- A Mango Passion Fruit Tea.
Hamar megkaptuk az italunkat, majd sietősen távoztunk, mivel az eladók nem nézték túl jó szemmel, hogy kutya van nálam. (egyébként nem hagyta, hogy fizessek...) Kimentünk a parkba és leültünk egy padra a tó mellé.
- Van barátod? - kérdezte hirtelen.
- Micsoda? - néztem rá meglepetten. - Nincs. Az utolsó egy drogos volt, azt sem engedtem, hogy hozzám érjen. Még csók sem volt. Soha. Szakítottam vele. Elviselhetetlen, erőszakos barom volt. Nekem pedig fontos, hogy egy fiú figyelmes legyen, támogasson, de olykor tanítson is, mit kéne máshogy tenni... És fontos, hogy olyan idióta legyen, mint én. De kicsit sem lehet nagyobb idióta. Pont annyira mint én.- jelentettem ki határozottan.
- Szegény gyerek. - csóválta nevetve a fejét. - Azért tudod, hogy nem könnyű elviselni téged?
- Nem mondod? Magamtól nem jövök rá sosem. Igazából annyi, hogy vannak elvárásaim. - válaszoltan gúnyosan.
- Csak tudod, sok embernek rosszul esik ahogyan bánsz velük... Például Calum és Ashton is meglepődtek rajtad és azóta is csak röhögnek, ha eszükbe jutsz. Hülye libának gondolnak. Ezzel csak arra célzok, hogy nem mindig minden a másik hibája és néha te is cselekedhetsz rosszul. De ezen csak akkor tudsz változtatni, ha beismered magadnak a hibáid. Na meg persze azt is, hogy odáig vagy értem. Látnod kellett volna az arcod, amikor legelőször találkoztunk... Levegőt sem kaptál. - mesélte szórakozottan.
- Már megbocsáss, de ez nem így történt. Azért nem kaptam levegőt, mert azt hittem, hogy személyesen Jokerrel találkoztam a mosdóban. És a hülye tizenhárom éves rajongóiddal szemben, akik még a büdös zoknidat is bekereteztetnék, én nem vagyok odáig érted. - háborodtam fel.
- Nem tudsz hazudni kicsit sem...- nevetett tovább.
- Abszolút nem vagy vicces. - néztem rá unottan. - Ez viszont annál inkább.
Frappucinomat egyenesen a felsőtestére borítottam, ahonnan végigfolyt egészen a talpáig. Felpattant a padról és a maradék Mango Passion Fruitját a ruhámra lögybölte.
- Szerintem inkább ez a vicces. - gondolkodott karba tett kézzel.
-Á! A ruhám! Úgy nézek ki, mint aki bepisilt! - sikítottam.
- Lehet bepisiltél... - mulatott tovább rajtam. - De segíthetek eltűntetni a foltot...
Laza léptekkel a tó felé vette az irányt, a Starbucksos pohárba mert egy kis vizet, majd szó nélkül rám öntötte azt is. Próbáltam ellenkezni, de már késő volt.
- Rendben. Akkor most sürgősen hazakísérsz, mert nem vagyok hajlandó tovább így mutatkozni! Innen csak tíz perc séta, simán kibírod. - jelentettem ki sértődötten.
- Oké. Viszont, javasolhatok valamit? Bízd csak rám Charleyt, nehogy vizes legyen a gazditól...- guggolt le kutyámhoz széles vigyorral az arcán.
- Legyen úgy. - forgattam a szemem.
Elől baktattam én, csurom vizesen, mögöttem pedig Michael és Charley. Egyszer csak megütötte a csendet:
- Komolyan mondtad, hogy sosem csókolóztál?
- Igen. Tudod te mennyi bacilust kaphatunk el olyankor? - fordultam hátra.
- Hát, ha te mondod... És mondd csak, mennyit kell még gyalogolni?- kérdezte.
- Annyit, ameddig oda nem érünk. - mondtam egyhangúan.
- Tudod, mindig olyan sokat segítesz a válaszaiddal. - nevetett.
- Tudom. Na és? Mizu a csajokkal? - váltottam témát.
- Hmm. Hadd gondolkozzak, ott van Ellie, Jane, Bella és Rosie is. - gondolkodott el.
- Nem is vártam mást... - kacagtam fel hangosan- Ez annyira nyilvánvaló volt.
- Nehogy már elhidd! - sietett mellém - Két hónapja nincs senki. Volt egy csaj, akit Ninának hívtak, de csak a hírnév miatt volt velem és megcsalt fűvel-fával. Szóval, ilyenek a mai csajok. Na, meg miután turnéra mentem, már egy másik bandában mászott rá a dobosra... És ő is rajongónk volt.
- Értem, ezt nevezik valahogy, amit inkább nem mondok ki, mert nem beszélek csúnyán.
- Ribanc? Ez nem csúnya. - nevettett fel- Hát de ha az volt, mondjuk csak ki.
- Rendben. Egyébként ha már itt tartunk... Hogy is nevezitek magatokat? - fordultam újból hátra.
- 5 Seconds of Summer. Hát neked tényleg nem számít a hírnév! Eljöttél a világ egyik leghíresebb bandájának gitárosával inni valamit, de még azt sem tudod ki ő. - nézett rám értetlenkedve.
- Nem attól vagy valaki, hogy milyen híres vagy. Engem nem érdekel a zenétek sem, mert én nem a bandáért rajongok, hanem... - haboztam.
- Hanem értem. - vigyorgott szélesen - Ennyit erről.
- Dehogy. Úgy értem, nem is vagy olyan gáz, mint mikor először megláttalak. - bólogattam.
- Ezt vegyem bóknak?
- Ahogy gondolod.- mosolyogtam magamban.
És már meg is érkeztünk az otthonom elé. Láttam Michaelen, hogy csodálkozik, hogy mekkora házban lakunk. De mit szégyelljek rajta, ha egyszer itt lakom? Imádom ezt a helyet, a csendes környéket, a gyönyörű házakat.
- Itt laksz? - kérdezte elámulva.
- Igen. Tetszik? - nevettem fel.
- Nagyon. - mosolygott rám - Illik ez a rózsaszín hozzád.
- Barackvirág.- javítottam ki.
- Ezer bocsánat.
Ebben a percben anya jött ki a kapuba, aki gondolom látta az ablakból, hogy itt ácsorgok.
- Sarah! Miért vagy csupa víz? - ámult el anya a ruhámon, ami még ennyi idő alatt sem száradt meg, majd ránézett Michaelre.
- Csókolom! Tetszik tudni, Sarah... bepisilt, ezért hazakísértem, hogy ne legyen neki olyan kínos hazajönni egyedül.- próbált komolyan mesélni Michael.
- Ó, világos. - nevetett anya - Kihez van szerencsém? Sarah barátja vagy?
- Michael Clifford. Nagyon örülök. Igen, a barátja vagyok.- fogott kezet anyával.
- Természetesen nem úgy, anya! És nem pisiltem be! - magyarázkodtam zavartan.
- Értem én, kicsim. - kacsintott anya- Most viszont jobb lenne, ha bejönnétek, mert meg fogtok fázni ilyen vizesen.
- Én jobb ha most megyek. Örültem Mrs Adaline. - mosolygott Michael- Jaj, Charley, majdnem elfelejtettem.
- Én is örültem, Mikey. - köszönt el anya, majd besietett a házba.
Kezembe nyomta Michael a labradoromat, majd elővette Iphone 6-ját.
- Még egy percre ráérsz? Megadod a számod?
- Lehet.
Lediktáltam neki, majd ő is a sajátját.
- Kösz a kutyamentést. - intettem felé - Majd beszélünk.
- Látod, mindig ott vagyok ha baj van... - indult hátrafelé, de megbotlott egy virágágyásban - Amúgy nincs mit. Majd hívlak. Szia.
-Szia. - vigyorogtam a kis botladozásán.
Becsuktam a kaput, magamhoz öleltem Charleyt és besiettem a házba.