Diary of a princess

16.rész

Napok óta nem tudok aludni.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy Michael ezt tette!
Megígérte, hogy semmi ilyen sem lesz a turné alatt... Legszívesebben felhívnám és elküldeném őt jó messzire.
Miért kell mindig balhézni?
Mellesleg itt van Mark is, akit alig ismerek, de meghívott egy italra. Na és persze nem is néz ki rosszul.
Ha Michaelnek szabad ismeretlen nőcskéket az ölébe venni, akkor egy találka igazán semmiség! Sőt, még jót is tesz.

Hát, mondhatni így teltek az elmúlt napjaim. Zaklatottan, zavartan és kissé feldúltan. Legalábbis, így éreztem magam.
Michael minden nap írt, hívott, de semmire sem reagáltam. Tanulja meg, hogy tetteinek következménye van. Hívogassa azt a fekete hajú csajt, ő biztosan bármikor ugrik neki.
Gondolom sejti, hogy vaj van a füle mögött. Na, meg remélem, hogy tudja, hogy én nem az a fajta csaj vagyok, aki csak úgy vissza fogja fogadni a kis kicsapongásai után!
Pillanatnyilag a szememben olyan, mintha nem is ismerném.
Legalábbis próbálok róla elfelejtkezni...
Inkább hagyjuk Michaelt. Koncentráljunk a mai randimra.
Elkísértem Anniéket focira. Mark az elején csak köszönt, aztán mintha el is felejtette volna a találkát, belekezdett az edzésbe.
Szokásomhoz híven kinn ültem a lelátón és figyelemmel követtem az eseményeket. Az edzés után bementem az öltözőbe, ahol Anniék gyorsan átöltöztek, majd kifelé vettük az irányt.
Be kell hogy valljam, hogy kicsit csalódott voltam. Azt hittem legalább hozzám szól vagy valami. Lehet elfelejtkezett rólam. Vagy csak titkolni akarja?
És miközben ilyeneken agyaltam, valaki megrántotta a karom, mielőtt kiléphettem volna az ajtón.
- Hatkor nálad. - húzott közel magához.
- Igen. - válaszoltam zavartan, mivel sok ember volt körülöttünk, akik csak bámultak, hogy az edző miért húz magához egy ismeretlen lányt mindenki szeme láttára.
- Egy Starbucks?
- Nekem jó, csak engedj el, mert ez nagyon gáz. -forgattam a fejem össze-vissza.
-Ahogy gondolja, nagyságos asszony. - mosolyodott el, majd elengedett.
Intettem egyet, majd mintha semmi sem történt volna, hazamentünk.

Volt fél órám, hogy összekapjam magam. Felvettem egy fekete ruhát, arany színű szandállal és egy zakóval. Hajamból egy tincset befontam, majd oldalra fogtam. Halványrózsaszín rúzsomat felkentem, szempillaspiráloztam, ezután leheletnyi pirosítót is tettem az orcámra.
Lesiettem a lépcsőn, de senkivel sem találkoztam. Gondolom, apa futni ment Charleyval, Tomék valahol játszhattak a házban, anya pedig ki tudja.

Befordultam a konyhába. Hát, ott volt anya, méghozzá nem is egyedül. Mark ült vele szemben az asztalnál és éppen valami sportos témáról volt szó. Ahogy megpillantottam őket, az órára néztem. Hat óra két perc. Mark felugrott és féloldalasan átölelt.
- Mrs Adaline, elvihetem a lányát egy italra?
- Ó, hát ezért jöttél? Gondolhattam volna... - állt fel anya is az asztaltól. - Hát hogyne, de hozd is haza!
- Úgy lesz.- nevetett fel Mark.
Végignéztem. Háromnegyedes, barna nadrágot viselt fekete inggel és sportcipővel.
Adtam anyának egy puszit, majd Markkal tartottam az utcára.
- Jól vagy? -nézett a szemembe.
- Aha.- kerültem a tekintetét.
- Mi volt a baj a múlt edzésen? Ha szabad tudnom... -karolt át.
- Hát ez hosszú történet, de a lényeg az, hogy van egy barátom, akivel körülbelül három hete járok és a barátnőm küldött egy képet, amelyen egy csaj ül Michael ölében és nagyban vigyorognak. Én pedig kiakadtam egy kicsit. Szóval van elvileg barátom... - vettem le karját a hátamról.
- De mégis velem mászkálsz! - kacagott fel.
- Mert elhívtál egy italra... -mosolyogtam rá.
- Figyelj, szerintem ha nem kellesz ennek a Michaelnek, akkor ne is foglalkozz vele. Hülye, ha ennyire nem látja, hogy ki a barátnője.- tette vissza kezét a hátamra.
- Miért, ki a barátnője? Nem vagyok híres. Semmivel sem vagyok másabb, mint az a csaj a képről. Ezek szerint... - néztem a földet.
- Szerinte. De szerintem abszolút különleges vagy. Ezért is szeretnélek megismerni... - állt meg, majd szembe fordult velem- Még azelőtt gondoltam, hogy érdekes vagy, mielőtt hanyatt feküdtél a pályán. Mivel láttalak a csarnokban is... - nevetett.
- Hm, minden világos. - bólogattam.
Elmosolyodott, majd megfogta a kezeimet.
- Nekem bármit elmondhatsz, Sarah. Melletted állok. - húzott magához egy ölelésre.
- Köszönöm. -suttogtam a fülébe.
Pár percig csak öleltük egymást, majd én húzódtam arrébb.
- Nem vagy szomjas? Keresni kéne egy Starbucksot. - javasoltam.
- Dehogynem, induljunk is. - karolt át újra.

Nem tudom mit érzek.
De nem is érdekel már.