Diary of a princess

25. rész

- Szia Mikey. - nyitottam ajtót.

- Helló Hiéna. Akkor biztos nem gond? - nézett szét.

- Dehogy. Igaz, anyáék nincsenek itthon, de biztosan meg fogják érteni, ha pár napra ideköltözöl. Valami barátukhoz mentek el és elvitték magukkal Anniéket is. Engem is kérdeztek, de én inkább kihagytam. Nem bírom őket. Na mindegy. Szóval csak későn jönnek haza. Egyedül leszünk Charleyékkal. - magyaráztam, miközben befelé haladtunk.

- Ó értem, de nem akarom, hogy gond legyen ebből.- állított meg.

- Figyelj, ebben igazán nincs semmi. Csak segítek rajtad. Te is megtennéd.- fogtam le Charleyt, mielőtt letámadta volna Michaelt.

- Akkor jól van. - bólintott, majd lehajolt - Á, szia Charley! Hogy vagy? Ugye nem bántott a gazdi, míg nem találkoztunk? - gügyögött a kutyámhoz.

- Na, ki gügyög az állatokhoz? - forgattam a szemem.

Nagy nehezen elrángattam Michaelt Charleytól, aki láthatólag nagyon örült egykori megmentőjének.

- Tedd fel a táskádat a szobámba, addig csinálok banánturmixot. Oké?- indultam a konyhába.

- Okés.- rohant fel.

Levettem magamról virágos nyakláncomat, mert nem akartam összecsapni. Persze miután hazajöttem, átöltöztem, hiszen úgy néztem ki, egy bujdosó...

Gyorsan megvolt az innivaló, Mikey le is jött pár perc után.

- Ó, milyen finom... - szürcsölt bele, majd homlokon puszilt- Látszik, ki csinálta.

- Jaj, Mikey, ezt olyan nagy dolog elkészíteni... - mosolyogtam rá, majd a földet kezdtem bambulni.

- Hé, minden rendben? - emelte föl arcomat az államnál fogva.

- Michael... Nem.- néztem egyenesen a szemébe- Körülbelül semmi sincs rendben... Amióta mondtad ezt a dolgot a telefonba, azóta görcsbe van a gyomrom és totál idegbeteg vagyok. De már belefáradtam abba, hogy folyamatosan csak szomorkodom emiatt...

- Ó... Ne bántsd magad. Ne is érdekeljen ez az ügy. Nem érdemelnek meg sem téged, sem engem. Csak az a lényeg, hogy mi, ketten együtt maradjunk.- ölelt magához.

- Tudom, de én nagyon stresszes vagyok. Egyszerűen már minden baj... Nem tudom mi van velem. Kezdek beleőrülni abba, hogy mindenki utál, kihasznál, elviselhetetlennek tart és semmiben sem vagyok elég jó. Mindenki ellenem van! - tört ki belőlem a sírás.

- Figyelj, nekem mindenben te vagy a legjobb. De elviselhetetlenségben leginkább. Ezt garantálom.- törölt le egy könnycseppet az arcomról nevetve- És mellesleg én itt vagyok neked.

- De nem tudom még meddig! - kiáltottam.

- Jézusom, ezt már annyiszor megbeszéltük! Tudod mit? Beszélek a fiúkkal. Jobb lesz az úgy nekünk. Csak balhézunk mi is, ameddig véget nem vetek ennek...- vette elő a telefonját, majd kiment a teraszra.

Leültem a kanapéra és magam elé bámultam. Hogy én mit fogok kapni Zeldától...
Megittam az utolsó korty turmixomat is, majd pár perc után Michael visszajött totál idegbetegen. Felugrottam a kanapéról és elé siettem.

- Na? -néztem rá nagy szemekkel.

Leült a kanapéra, én pedig mellé huppantam.

- Minddel beszéltem. Csak úgy szimplán kijelentettem, hogy téged választalak és vége ennek a dolognak. Természetesen pofázni kezdtek, még Zelda is ott volt és a háttérben motyogott... Na, röviden ennyi. Holnap megyek be a cuccaimért. Kicsit sajnálom, de nem működött a dolog...- fogta a fejét.

- Mikey, mostmár minden rendben lesz... - simogattam meg az orcáját- Próbálom én is elfelejteni Zeldát... Te pedig legyél jókedvű! Tudom, hogy nehéz, de túl kell tenni magad rajtuk. Ez egy fejezet volt az életedből, ami lezárult. De most új kezdődik...

- Igen...-húzta féloldalas mosolyra a száját.

- Mit szólnál, ha kicsit kikapcsolódnánk? Van Kinectem és rendelhetünk pizzát is... - mosolyogtam.

-Á, te álomcsaj! -sóhajtotta.

Rám mászott, majd megcsókolt.

- Jönnek a kis bacik... - húztam magam arrébb nevetve. Egyébként nem bántam a bacicserét...

- Ha ennyire félsz, akkor még kapsz... Csak hogy megbarátkozz velük...- kezdte puszilgatni a nyakam, ahol a legcsikisebb vagyok, így össze-vissza rázkódtam.

- Nem Kinectezni akartál? - tettem mutatóujjam a szájára.

-Az most ráér...- lökte arrébb az ujjam, majd a szemembe nézett- Hiéna, most ugye magadnál vagy?

-Itt lent nem, csak a szobámban...- nevettem fel, kipattantam alóla és felfutottam az emeletre.

Utánam futott kacagva.