Diary of a princess

32.rész

Zavaros képek cikáztak az agyamban.

- Diana!

Az arc, ahogy apára nézett.
Ahogy rosszallóan beszélt rólam utolsó látogatásakor.
Ahogy kacagott.
Aztán a rajongók mondatai...
Michael szomorú mosolya.
Charley az út közepén.
Zokogásom hangja.
Aztán újból Diana kacaja.

Egy ismeretlen női hangra ébredtem föl.

- Sarah, jól van? -borogatta homlokom egy vizes ronggyal.

Hunyorogva néztem rá.

-Hol vagyok?

- A St. Shelton Kórházban.

- Na de miért?! - ültem fel nagy lendülettel, de hirtelen fájdalom nyilallt a testembe.

Kezeimre pillantottam. Be voltak kötve.
Kérdőn a szőke hajú nővérkére néztem.

- Emlékszik a balesetére? - fektetett vissza óvatosan.

- Nem igazán. Csak hogy ki ütött el... És Charleyra. Hol van?- ráncoltam össze a homlokom.

- Nyugodjon meg... Jó kezekben van. Az állatklinikára került be. Gerinccsigolya törése van. De rendbe fog jönni.- borogatta tovább a homlokom.

- És én? - rázott ki a hideg.

- Sarah, örüljön, hogy ennyivel megúszta... Jobb kéz és bal láb törés, bal kéz csak repedés. Az infúziót pedig azért kapja, hogy nehogy kiszáradjon.- hunyta be a szemét.

Jézusom...

Könnyek gyűltek a szememben.

- Mióta fekszem itt?

- Két napja. Addig aludt... Vagyis eszméletlen volt. De gondolom nem lehettek valami kellemes álmai! Folyamatosan kiáltozott. Neveket.- húzta mosolyra a száját.

- Mit? -kérdeztem, miközben letörölt egy könnycseppet az arcomról.

- Diana, Charley, Michael... Ennyire emlékszem. - gondolkodott el.

- Igen, ők szerepeltek az álmaimbam... Amik inkább képek és érzések voltak...- bólogattam.

- A családja hamarosan itt lesz. De ahogy látom, valaki magát keresi... -nézett maga mögé mosolyogva.

- Engedje be! - csillant föl a szemem, ahogy megláttam az ezüstös hajzuhatagot az ablakon keresztül.

- Ez a fiú itt van már egy napja...- vigyorgott a nővérke- Most inkább magukra hagyom...- nyitotta ki az ajtót, majd miután Mikey belépett, a nő kiment.

- Istenem! - dermedt le Michael a szoba a közepén - Hiéna...

Lassú léptekkel felém közeledett, majd leült az ágy szélére.

- Michael...- gyűltek könnyek a szememben.

Óvatosan magához ölelt. Csak ölelt és ölelt, nem is tudom meddig.

- Sajnálom, hogy anyukáddal nem tudtam találkozni...- engedtem az ölelésből.

- Jaj, hagyjad már, majd máskor... - legyintett, majd a szemembe nézett- Azt hittem nem kelsz fel... El sem tudod képzelni, mennyire féltem!

Hirtelen könnybe lábadt a szeme.

- Ne... Shh... - mosolyodtam el- Egy hiénával nem történhet ilyen...

Homlokon puszilt.
Bal kezemet megfogta és csak tartotta.

Az elkövetkező másfél órában egy szót sem szóltunk.
De nem is volt rá szükség.

Elaludtam.

************

Ismerős hangokra keltem fel. Lassacskán nyitottam ki szemeimet.

Michael még mindig ugyanúgy fogta a kezem, mint amikor elaludtam.

Annie és Tom rontottak be a terembe és elhalmoztak mindenféle ennivalóval. Hoztak szendvicset, pizzát, banánt, almát és még tésztát is.
Anya és apa léptek be az ajtón.
Látszott rajtuk, hogy nagyon aggódtak. Csupa sápadt volt a kinézetük.
Megpuszilgattak, megölelgettek, majd beszélgetni kezdtünk, csak hogy jobb kedvre derítsenek engem.

Hamar elrepült a délután.
A nővérke azt mondta, még egy-két napig bent kéne maradnom, valamiféle megfigyelés miatt.

Mikor kifelé indult a családom és Mikey, apa után szóltam.

- Te is ott voltál?

- Hol, kicsim?- fordult vissza döbbenten.

- Szerintem tartozol nekem magyarázattal...- ráncoltam össze a homlokom.

Helyet foglalt a széken, amelyen Michael ült a délután.

- Dianaról van szó? - húzta föl a szemöldökét.

- Pontosan. Láttam, hogy találkoztatok a parkban...- mondtam kicsit ingerülten.

- Jaj... Akkor kénytelen vagyok elmondani... Figyelj, erről senki sem tud.- nézett a szemembe.

- Rendben. Tudni akarom!

- Tehát, valamelyik nap felhívott, hogy találkoznunk kéne... Azt mondta, hogy sürgős, így nem mondtattam nemet. A parkban találkoztunk. Panaszkodni kezdett, hogy mennyire egyedül van és hogy Dan már rá sem néz. Így, visszagondolva valószínűleg csak sajnáltatni akarta magát, de abban a pillanatban igen hatásos volt a kis előadása. Azt mondta, hogy egy olyan férfire van szüksége, aki megvédi, megérti és szereti. Erre majdnem megcsókolt. Ha nem húzom magam arrébb, meg is teszi. Ezután megsértődött és ott hagyott. Kocsiba szállt és... Innen már tudod.- nézett le a földre.

- Jézusom, mekkora ribanc! Ez egy orbitális nagy ribanc! - kiáltottam mérgemben- És... A baleset... Vajon véletlen volt... vagy....

- Nem tudom. Azóta nem beszéltünk vele. Csak hívta a mentőt, majd elment a baleset helyszínéről.- rázta apa a fejét.

- Anyának tudnia kell! - próbáltam felülni.

- Nyugodj meg, mindenről tudni fog. Holnap este jön Dan hozzánk, akkor mindent megbeszélünk. Addigra te is hazajössz.- adott egy puszit a homlokomra.

Ő is hazament.

Nagyon felhúztam magam. Legszívesebben fognám és vasvillára szúrnám ezt a kis...
Áh! Mindegy.
Nem csak magam miatt, hanem anya és apa miatt is haragszom rá. Charleyról nem is beszélve.
Ez a nő egy boszorkány...
Ha összegezzük, akkor ráhajtott apára, magyarul tönkre akarta tenni a családom életét, anyát vérig fogja ezzel sérteni, mivel elvileg 'legjobb barátnője' , Charleyt és engem pedig majdnem megölt!!!!

A nővérke besietett hozzám.

- Minden rendben Sarah? - sietett az ágyam mellé.

- Persze... Csak kicsit felhúztam magam valamin...- forgattam a szemem.

- Jobb lesz, ha fürödni viszem! - segített feltápászkodni.

- Jobb is lesz... Legalább lehűtöm magam kicsit... - fújtattam egyet, mint egy paripa.

Ha egyszer kijutok innen, széttépem Dianat.
Mint egy hiéna.