Diary of a princess

13. rész

Nem mondom, hogy nem félek. Mert igenis félek. Michaelben bízom, de a többiek... Mindent bevetnek, hogy szétválasszanak minket. Biztos vagyok benne, hogy minden kis kurtizánt lefizetnek neki, csak hogy elfelejtsen engem.
Ilyen gondolatok keringtek a fejemben, amikor a taxi kitett otthon. Lassan, kicsi léptekkel mentem föl a lépcsőn, majd a házba. Anya természetesen a konyhában volt és amikor meglátott, felém sietett.
- Sarah, már nagyon aggódtunk miattad! Merre voltál? Azt hittük, hogy valami bajod esett! Miért ilyen piros a szemed?- hadarta, miközben magához ölelt- Hol van Michael? Bántott? Ugye nem keveredtél semmibe? Már apád gondolkozott, hogy felhívja a rendőrséget.
- Michael elment. - szakítottam félbe.
- Hogy hogy elment? - döbbent le anya.
- Turné... És kimentem a reptérre elköszönni tőle.
- Így?! - nézett végig rajtam nevetve.
- Hidd el anya, nem csak én döbbentem le ezen. Az emberek jól megnéztek maguknak... - mosolyogtam.
- Hát lányom, te nagyon szereted ezt a fiút. - csóválta nevetve a fejét.
- Kicsodát? - jött le apa az emeletről, nyakkendőjét megkötve.
- Michaelt. Képzeld a lányod így ment ki a reptérre, csak hogy elbúcsúzhasson tőle. Nem romantikus? - mutatott rám anya.
- Hát, ezt nevezik szerelemnek? - mondta apa, amit inkább kijelentésnek szánt, mint hogy kérdésnek- Most viszont megyek, megbeszélésem van, a kicsiket már elvittem iskolába. Jobb lenne, ha te is arrafelé indulnál. - nézett rám szemrehányóan.
Bólintottam, majd adtam egy-egy puszit a szüleimnek és felsiettem a szobámba.
Lezuhanyoztam, eltűntettem az arcomról a sminket, majd felöltöztem.
Ettem pár falatot, majd a suliba indultam, ami körülbelül két utcányira van tőlünk. Út közben felhúztam az ujjamra a koronát és ezalatt Michael szavai csengtek a füleimben.
,,Csak hogy emlékezz rám és arra is, hogy te vagy az én Beképzelt Hiénám. Ígérd meg, hogy nem változol meg és ugyanilyen elviselhetetlen maradsz!"

-Ígérem Michael. Ígérem. - mosolyogtam magambam.