Diary of a princess

28.rész

Reggel kipattantam az ágyból.
A földön alvó Michaelen átléptem.
Visszapillantottam, hogy nem ébredt-e föl.
Nem. Aludt, mint a bunda.
Édes volt, ahogy magához ölelte a takarót.
Bámultam volna még egy ideig, de eszembe jutott a tegnapi kis balhénk.
Nagy lendülettel hátat fordítottam neki és a fürdőszobába mentem.
Hamar elkészültem, még a sminkkel sem bénáztam. Halkan kimentem a szobából.
Lent már reggelizett a családom.
Köszöntem nekik, majd én is ettem pár falatot.

- Meddig voltak tegnap este a kedvenceim? - törtem meg a csendet.

- Tizenegyig. -válaszolt anya.

- Hűha, nem kapkodták el... - nevettem fel.

- Ne bántsd már őket mindig...- állt fel anya az asztaltól.

- Legyen úgy... - tettem a mosogatóba a tányéromat.

- Sarah... Gyere egy pillanatra... hívott ki anya az előszobába.- Milyen volt?

Tudtam mire céloz.

-Fájdalmas, de jó. - mosolyodtam el- Michael nagyon gyengéd... És olyan édes, hihetetlen, hogy ilyen, nem néznéd ki belőle!

- Akkor jól van... De tudod, amit tegnap megbeszéltünk, az nagyon fontos. Na meg Markot se feledd azért... - mondta komolyan.

- Igen, igen... Jó, de ez már más téma! - pusziltam meg, majd felkaptam a táskámat és befutottam apához is.

Elköszöntem, majd az ajtóban visszafordultam.

- Mikey még alszik.

Nem jött válasz.
Lehet nem hallották.

Az iskolában hamar elteltek az órák.
Attól függetlenül, hogy nincsenek barátaim, szeretek ide járni. Tetszik a hely és szeretek tanulni is, akármennyire hangzik gázul a dolog.

Tízkor kaptam egy üzenetet.

" Felejtsük el a tegnapit jó? Szeretlek Szerelmem... :) "

"Jó, de akkor mondd el, hogy mi a meglepi Szerelmem. "

"Ha hazajössz, megtudod. Remélem bejön majd az ötlet. És bocsi, ha valami rosszat mondtam tegnap, csak kikészített a barátunk... Tudod, hogy te vagy a legcsodálatosabb hiéna a világon?"

" Imádlak."

"Amúgy meg van még a gyűrűm? :)"

"Charleyval megetettem, hogy ne is lássam."

" :((("

"Dehogy. Elrejtettem, nehogy valaki ellopja... ;)"

Órák után hazasiettem.
Ledobtam a cuccom az előszobában és életjelet kerestem a házban.

Michael a konyhában ült anyával.

- Á, megérkezett az én szerelmem! - ugrott fel Mikey és felém sietett.

Megölelt.

- Bocsi Mikey a tegnap miatt, kicsit túlreagáltam... - néztem rá bociszemekkel, miután engedtem az ölelésből.

-Szerintem is... - sétált el mellettünk anya.

- Te tudod a sztorinkat?! - döbbentem le.

- Igen, Mikeyval mindent megbeszéltünk. Még a kis meglepidet is. Igaz nagyon nehezen adtam be a derekam, de azok a szemek, amikkel kérlelt... Nem mondhattam nemet. - mesélte anya mosolyogva.

Hát ez megdöbbentett.
Egy: mi lehet az ajándékom?
Kettő: hogy szerette meg anya Michaelt ilyen hirtelen?

- Naa, gyerünk Sarah, siessünk!- ragadta meg a kezem Michael.